Quentin Tarantino filmjeihez nagyon szorosan kapcsolódnak a háttérnek kiválasztott zenék, sőt. Ritkán fordul elő az, hogy a filmes dalok ennyire együtt éljenek a sztorikkal és olyan nagyon összekössük őket az egyes filmekkel vagy csak jelenetekkel, hogy amint meghalljuk őket, már el is induljon a fejünkben a videó. A rendezőnél sok-sok rég elfeledett szám kapott új jelentést és életet, imádja a '60-as és '70-es éveket és nem meglepő, ha később klasszikussá váló jeleneteihez olykor teljesen oda nem illő zenét választ. De ettől lesz a végén minden tökéletes. Tarantino tisztában van vele, hogy filmzenéi jól muzsikálnak, és simán hallgathatóak a filmek nélkül is, hiszen saját világot hoznak létre. Szerinte azért működik a dolog, mert ugyanúgy rakja össze őket, mintha csak otthon csinálna egy mixtape-et, azokból a zenékből, amiket nagyon bír. Ennyi. És mivel most ünnepli 52. szülinapját (március 27.), én is csináltam egy mixtape-nek is beillő válogatást a kedvenceimből. 

Dick Dale And The Deltones - Misirlou (Ponyvaregény)

Az egyik legjellegzetesebb tarantinós dal, ami egyben egy rendkívül ütős belépőt is eredményezett a Ponyvaregénynek. Egyszerűen nem tud elcsépelt lenni. A rendező azért imádja, mert ez a dal spagetti westernbe oltott rock'n'roll, és pont ilyen a film is, a párosítás tehát magától értetődik.

Nancy Sinatra - Bang Bang (Kill Bill Vol. 1)

Ez a dal pedig a Kill Bill filmekkel kapcsolódott össze teljesen, hiába volt korábban önmagában is sláger. Feldolgozhatják millióan, akkor is Beatrix fog róla eszünkbe jutni a sárga rucijában. Ez az, amikor egy Tarantino film új életet ad egy számnak.

Stealers Wheel - Stuck In The Middle With You (Kutyaszorítóban)

A dal filmes elhelyezése nagyszerűen példázza a rendező beteg humorát és azt, hogy gyakran mennyire komikussá teszi a legdurvább helyzetet is a választott szám. Mr. Blonde ugyanis éppen a tingli-tangli kedvenc dalára szadizza meg áldozatát. Imádom.

Bobby Womack - Across 110th Street (Jackie Brown)

Ezt a dalt Jackie Brown karakteréhez társították, jobbat nem is lehetett volna választani. A film elején a rendező ezzel mutatja be, ki is ez a nő, majd a végén is hallhatjuk. Tarantino szerint akkor erős egy filmzene, ha később az ember már nem tudja ugyanúgy hallgatni a dalokat, csak a film jut majd eszébe róluk. Nos, itt is pont ez történt...és egyébként, MEKKORA ZENE MÁR EZ!

Urge Overkill - Girl, You'll Be a Woman Soon (Ponyvaregény)

Tarantino azt a klasszik pillanatot foglalta össze a dalban és a hozzá kapcsolódó jelenetsorban, amikor egy pár a buliból továbbmegy és az a nagy büdös kérdés, hogy "most akkor mi is legyen?". Mia felteszi a Neil Diamond feldolgozást, táncol, aztán kidől, miközben Vincent arról próbálja lebeszélni magát, hogy megdugja. Bámm.

Bernard Herrmann - The Twisted Nerve (Kill Bill Vol. 1)

Mindenki csak úgy ismeri, hogy The Whistle Song. Ezt fütyörészi Daryl Hannah, amikor orvul megölné Uma Thurmant a kórházban. Olyan dallam, ami úgy mászik bele a füledbe, hogy fel se tűnik, ha véletlen ezt kezded fütyülni. Világleigázó tervek szövögetéséhez ideális.

David Bowie - Cat People (Putting Out Fire With Gasoline) (Becstelen Brigantyk)

Rendkívül ütős dal egy nagyon erős jelenethez, aminek a sztori szempontjából is elképesztően nagy jelentősége van. A sok fényezés után csak annyit még, hogy Shosannához nagyon illik David Bowie és Giorgio Moroder '82-es dala, ami korábban is egy film zenéje volt. Viszont Tarantino szerint a Cat People-ban nem kapott elég szerepet, ugyanis csak a stáblista alatt volt hallható. A rendező pedig ennél sokkal többre tartotta.

Chuck Berry - You Never Can Tell (Ponyvaregény)

A Ponyvaregény egész soundtrackjét fel lehetne sorolni, és ígérem, hogy ez az utolsó, de ezt még muszáj. Hát ki nem próbálta még elnyomni rá ugyanazt a táncot, amit Mia és Vincent csinál? Na ugye.

The 5678's - Woo Hoo (Kill Bil Vol. 1)

A hangulata hasonló az előzőéhez, csak éppen egy nagy összecsapást előz meg, miközben Uma Thurman éppen készülődik. A japán psychobilly banda egy régi számot vett elő, és szerencsére nagyon jól nyúltak hozzá. Tarantino Tokióban hallotta őket teljesen véletlenül egy ruhaboltban, ahol megkérdezte az eladó, hogy mégis kik ezek.

The Delfonics - Didn't I Blow Your Mind This Time (Jackie Brown)

A rohanó események között egy kis mood booster ez a dal, ami alatt Jackie-nek is van egy nyugodt pillanata, köntösben, cigarettával. A 70-es évek r&b-je nagyon passzolt ehhez a filmhez. 

Malcolm McLaren - About Her (Kill Bill Vol. 2)

A Kill Bil második részének talán legmeghatóbb jelenete alatt hallható ez a dal, amikor Uma Thurman végre eltölthet egy kis idő filmbeli lányával, hogy utána megtegye az elkerülhetetlen, és szembenézzen Bill-lel. Elég húzós rész, utána napokig hallgattam a dalt.

Anthony Hamilton & Elayna Boynton - Freedom (Django elszabadul)

Egy megindító visszaemlékezős rész aláfestése, aminek érzelmeihez nagyon sokat hozzátesz ez a dal. Meg ahhoz is, hogy innentől kicsit  megforduljon a film, és együtt várjuk a szereplőkkel a bosszút. 

James Brown & 2Pac - Unchained (The Payback/Untouchable) (Django elszabadul)

Az előzőnél pedig talán még keményebb a filmben ez a zene. Ritkán van ilyen hiphop Tarantino filmjeiben, de akkor pont jó helyen van, ráadásul egy kis masszív funkkal vegyítve. Eléggé adom.

Ennio Morricone - The Mercanary (L'Arena) (Kill Bill Vol. 2)

Tarantino nagy rajongója és tisztelője Morriconénak, így filmjeiben gyakran használja a szerzeményeit. Az egyik legemlékezetesebb és legkidolgozottabb ilyen eset az, amikor a Kill Bill első részében Beatrix kiszabadul sírjából. 

Blue Swede - Hooked on a Feeling (Kutyaszorítóban)

Nem, ezt a dalt egyáltalán nem David Hasselhoff énekelte el először, és szerencsére az ő verziója még nem is kerülhetett volna bele a Kutyaszorítóban című filmbe. Egy menő autós jelenet alatt hangzik fel, és elsőre talán nem lehet hova tenni, de  ez a Kutyaszorítóban, min lepődünk meg.