The Joshua Tree - 30 éves '87 legbátrabb albuma

2017. január 15. - szabo.kata

A U2 Joshua Tree albuma akkor lett az év egyik legsikeresebb lemeze, amikor a szintipop hódított és az MTV kedvenc sztárjai adták el a legtöbb korongot. Mégis egy ilyen nyers, az amerikai és ír zenei hagyományokra építő, politikával, vallással és nagyon határozott világnézettel - no meg egy jó adag Egyesült Államok kritikával - átitatott rock album vitt szinte mindent. És emelt nem mellesleg szupersztár státuszba korábbi hősöket. Hogy miért sikerült ez a The Joshua Tree-nek? Mert izgalmas volt, újító és megmutatta, hogy még mindig érdemes kutatni, kísérletezni és néha teljesen szembe menni az árral - mert az a végén bizony baromira megéri. Nem véletlen, hogy ez az Achtung Baby mellett a kedvenc U2 lemezem, imádtam is összegyűjteni róla egy csomó érdekességet!

u2_thejosh_coverar_3000dpi300rgb1000068085-e1457507366820.jpg

Ami a dalok mögött van

A The Joshua Tree-ről Paul McGuiness anno nagyon találóan azt mondta, hogy a zenekar és az Egyesült Államok közötti nagy és viharos románcból ered. Ez egy olyan viszony, ami hosszú és sűrű turnék során alakult ki, és ami nem csak Amerika 'álomföld' oldalát mutatta meg a U2-nak, de sokszor az ottani emberek, vagy éppen a politika kilátástalanságát is. Bonóra egy1985-ös etiópiai út volt olyan hatással, hogy ezt a kettősséget egyetlen szimbólumban meg tudja fogalmazni. Az utat követően állapította meg (a tőle megszokott picit hatásvadász költőiséggel), hogy míg az élet sivatagában élő etiópok teli vannak értékkel és tettvággyal, a gazdag nyugat embereinek a lelke sokszor maga a sivatag, pedig mindenük megvan. Innentől nem volt számára kérdés, hogy a sivatag szimbólum lesz a készülő album legfőbb eleme. A sivatag, amiről Adam Clayton egy interjúban azt mondta, nem is olyan rossz dolog, hiszen egy olyan tiszta lapot is jelent, amiből még bármit ki lehet hozni.

antonc.jpg

A lemez első dalai már 1985-ben, az akkori koncertek közötti üresjáratokban elkezdtek formálódni, tudatosan azonban '86-ban vágtak bele a munkába. Ebben az évben annyi meghatározó esemény történt a zenekar életében és olyan sok hatás érte őket (legyen szó politikáról, vallásról, magánéleti válságokról), hogy az átfogó sivatag szimbólum mellett- ami a dalok hangulatát és hangzását is meghatározta - minden dalt mást inspirált, így önálló kis egységek lettek. Hogy miről is szólnak, azt gyorsan összefoglalom (aki szereti maga kitalálni ezeket a dolgokat, az inkább ezt a részt hagyja ki):

Where The Streets Have No Name - A dal egy válasz arra a nézetre, hogy Belfastban az ottani emberek vallását és pénzügyi helyzetét nagyon könnyen ki lehet találni abból, ha tudjuk, melyik utcában élnek. Bono éles kontrasztot talált erre Etiópiában, ahol utcák és utcanevek hiányában mindenki megítélés hasonló volt, és egy ilyen világot képzelt el ideálisnak. A dalszöveget is itt írta, állítólag egy hányós zacskóra, mert az volt kéznél. De ez már legenda.

I Still Haven't Found What I'm Looking For - Tisztán vallási ihletésű dal, amiben Bono egyszerre fogalmazza meg elkötelezettségét és kétségeit is. A téma és a dallam együtt született Larry Mullen Jr. jellegzetes ütemére, gospel alapokkal.

With Or Without You - Ezt a számot Bono még a '85-ös turné alatt kezdte el írni, aztán egy évvel később fejezte be a zenekarral. Erős szerelemmel fűtött történet, amiben azt énekli ki, milyen vívódás játszódott benne akkoriban a rock'n'roll élete és a házasélete között. Nem éltek egyszerű időszakot Alivel. (Erre bizonyíték a szintén ekkor írt, de akkor csak B-oldalon megjelent The Sweetest Thing is).

Bullet The Blue Sky - Bono '86-ban ellátogatott El Salvadorba, ahol szemtanúja volt a helyi polgárháborúnak és annak, ahogyan az USA próbált beleavatkozni a kormány oldalán. Baromira nem tetszett neki, amit látott, ebből pedig dal született.

Running To Stand Still - Egy kitalált szerelmespár sztorija, akik Dublinban, a Ballymun Flatsben élnek és elképesztően heroinisták.

Red Hill Mining Town - Bono a dalt egy olyan pár perspektívájából írta, akik életére nagy hatással volt a '84-es brit bányász sztrájk.

Trip Through Your Wires - Elvileg ez került a The Sweetest Thing helyére és ugyanúgy is kell értelmezni The Edge szerint. Szóval ez is egy bocsánatkérés és vezeklés Ali előtt.

One Tree Hill - A zenekar '86-ban vesztette el Bono személyi asszisztensét és régi roadiejukat, Greg Carrollt. A szülőhelyén, Új-Zélandon temették el, a One Tree Hill nevű vulkáni hegycsúcson és Bono ebben a dalban írta meg, mit érzett akkor.

Exit - Az Exit szövege egy gyilkos gondolatainak portréja és Norman Mailer munkái inspirálták. Ám sokak szerint az USA külpolitikájának kritikája is jócskán benne van. Egy későbbi gyilkos, Robert John Bardo azzal magyarázta tettét, hogy a dal késztette ölésre. 

Mothers Of The Disappeared - Szintén az El Salvador-i látogatás adta a dal témáját, ahol Bono találkozott a COMADRES szervezettek, aminek tagjai olyan anyák voltak, akik a polgárháborúban elvesztették gyermekeiket.

26005809805_52b5f2e633_b.jpg

Egyedi hangzás

Nyilván pár jó dal nem lett volna elég a sikerhez, a titok többi részét a hangzásban kell keresni. A zenekar egyrészt törekedett arra, hogy a sivatag valahogy a zenében is megjelenjen - ezért úgy hangszerelték a dalokat, mintha azok valami szinte végtelen térben szólaltak volna meg. Ugyanakkor míg The Edge folytatta volna a The Unforgettable Fire albumon megkezdett modern, európai hangzást, addig Bonót már kicsit más érdekelte.

Az énekes '85-ben Keith Richards és Mick Jagger mellett dolgozott a Sun City projektben, ahol a blues felé mozdult el, majd Van Morrison és Bob Dylan ismeretsége az amerikai folk és a gospel felé terelte. Dylan ugyanakkor a hagyományos ír zenei irányzatokra is felhívta Bono figyelmét, aki rájött, hogy a U2-nak eddig nagy hiányossága volt, hogy figyelmen kívül hagyta a hagyományokat. Edge és Bono abban értettek egyet, hogy a szintipopot és az akkoriban népszerű elektronikus elemeket kerülni fogják, ám a hangzásban ellentétes nézeteik miatt kettősség alakult ki - ami végül nagyon jól működött a lemezen. Bono rengeteg új színt hozott a hangjába és énekstílusába, The Edge pedig itt találta meg azt a hangot, ami egyedivé tette minden gitáros között: az éles, hajszálpontos és mégis egyszerű játékot.

nintchdbpict000000379629.jpg

A lemezt nagyrészt a Danesmoate House-ban vették fel Írországban (amit később Adam Clayton megvett és máig az otthona), a Wicklow lábánál, kicsit távolabb mindentől, csak a zenére koncentrálva. Az itt kialakult atmoszféra és hang adta az alapot, így amikor mondjuk a Windmill Lane Studiosban vagy The Edge új otthonában dolgoztak, szintén hasonló hangzásra törekedtek. A munkálatokban producerként Brian Eno és Daniel Lanois tevékenykedett, a befejezésnél pedig Steve Lillywhite-ot is segítségül hívták. Ekkor dolgozott először a zenekar együtt egyébként Mark 'Flood' Ellisszel, aki szintén hosszútávú munkatársnak bizonyult a későbbiekben. A lemezt nagy sietségben fejezték be, mert kötötték őket a határidők, de a számok sorrendje csak nem akart összeállni, míg végül az énekesnő, Kirsty MacCall szabad kezet kapott és érzésből nagyszerű listát állított fel. 

Az album címe sokáig kérdés volt, leginkább a The Desert Songs és a The Two Americas között vacilláltak, ám amikor elment a zenekar lemezborítót fotózni Anton Corbijnnal a Mojave-sivatagba, és a fotós megmutatta nekik a hely jellegzetes növényeit, a Joshua-fákat, minden megváltozott. Bono úgy érezte, nem csak a fotókon van rájuk szükség, de róluk nevezte el a lemezt is. A kiadó rémesnek találta az ötletet, mert nem gondolták, hogy ezzel a névvel egy album sikeres lehet...elég nagyot tévedtek!

Hatás

Bono közvetlenül a megjelenés előtt bepánikolt és még nem akarta, hogy a lemez a boltokba kerüljön. Ám az Island Records addigra 100 ezer dollárt költött reklámokra, bolti plakátokra, beharangozókra, így nem lehetett visszakozni, 1987. március 9-én megjelent a The Joshua Tree. Ez volt az első olyan lemez, ami egyszerre jött ki CD-n, bakeliten és kazettán, és kígyózó sorokban várták a rajongók a lemezboltok előtt. Angliában az albumlista élén nyitott és rajta is maradt 163 hétig, az Egyesült Államokban pedig három hét alatt kúszott fel az élre, hogy vezesse is a Billboard listát 9 héten át, majd összesen 103 héten keresztül tanyázzon rajta, ebből 35 hetet a top 10-ben. Az USA-ban ez volt az első lemez, amiből CD-n egymillió példányt értékesítettek. Az előzőek alapján nem meglepő, hogy mostanáig összesen több, mint 25 milliót adtak el belőle és máig ez a U2 legsikeresebb albuma.

A hatalmas siker miatt az album a U2-t a hétköznapi hősök státuszból szupersztár szintre emelte. A kritikusok szerint ebben a lemezben tényleg minden megvolt ahhoz, hogy végre igazán nagyok lehessenek. A The Beatles, a The Band és a The Who után a U2 lett a negyedik zenekar, ami a Time címoldalán szerepelhetett, a magazin pedig egyenesen a 'Rock's Hottest Ticket' címmel éltette. Az NME szerint ez volt 1987 legjobb és legbátrabb lemeze, The Edge-t pedig a szakma éltette, aki soha nem játszott még ilyen jól. Az album egyedi hangvétele és hangzása azóta is nagyon sokszor visszaköszön, a mai napig felismerni a jellegzetes ütemeket, gitárhangzást vagy éppen tematikát a legfrissebb számok között is. A U2 a kreativitásának csúcsára ért vele, és szerencsére tudta is tartani még a szintet jó pár album erejéig.

Egy The Joshua Tree szintű lemez olyan pillanat egy zenekar életében, amikor a rengeteg munka, kísérletezés és belehalás után végre olyan koncentráltan és hatásosan tudja megmutatni, hogy mit tud, hogy azzal az egész zenetörténetre hatással lesz. Utóbbival nem túlzok, emiatt jegyezte meg a világ véglegesen a U2 nevét. Számomra a világ összes lemeze közül az egyik legfontosabb, amit megszámlálhatatlanul sokszor hallgattam végig, és minden utolsó kis részletét kívülről fújom. Történeteket gyártottam fejben a dalokhoz, elképzeltem melléjük élethelyzeteket és nagyon sokszor segítettek megérteni a dolgokat akkor, amikor már nem maradt más. Családi örökségként (mivel apám nagyon szerette) bakeliten és CD-n is itt figyel a polcokon, és a poszt miatt most megint már 3 napja csak ezt hallgatom. Nem fogom sose megunni, annak pedig, aki még nem ismeri, itt az ideje meghallgatnia! Pláne, hogy a U2 idén megturnéztatja az albumot, szóval van mire felkészülni.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!

A bejegyzés trackback címe:

http://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr1712119499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

FlybyWire 2017.01.16. 16:22:48

Egy baja van ennek az albumnak: valami irtózatosan pocsék stúdióban vehették fel, egy majom segítségével.
Az ég egy adtva világon mindenféle verzióban beszereztem már (FLAC, AC, az összess losless ami létezik, bakelit, bármi), és pont ugyanolyan tompán, mosott szar módjára szól mindenen, mint 1991-ben a 4 ceruzaelemes walkmenből kazettáról.

Miért kellett ezt??? :(

FlybyWire 2017.01.16. 16:25:19

"Bono közvetlenül a megjelenés előtt bepánikolt" - akkor halgatta vissza a master-t.
Ez állítólag tényleg ezért volt!

szabo.kata 2017.01.16. 17:09:38

@FlybyWire: fentebb ott van, hogy nem kifejezetten stúdióban, hanem egy erre a célra nagyjából átalakított épületben vették fel, meg Edge házában. a windmill lane volt csak profi stúdió a sorban. szóval itt lehet a titok nyitja :)

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.01.16. 17:31:51

Én valamikor 87 őszén találkoztam az albummal gimi elsőben. Hát tényleg teljesen más volt, mint amit akkor hallgattunk. Bár volt már U2 albumom, nekem ez sokkal letisztultabb lett.
De nem Lenois, hanem Lanois. És hát három producer zsenivel azért könnyebb volt a dolguk.

William Kidd 2017.01.16. 17:39:53

Gyerekkorom meghatarozo albuma es zenekara, sok erzes es emlek kotodik hozza. Az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb.

cardiobascuralis 2017.01.16. 18:43:54

A hányós zacskóra nehéz lehet írni, mert ki tudja, mikor hányja le az embert.
Én a helyében inkább hányózacskóra írtam volna.

Ez az "El Sarvadorba" elég szal hely lehet.

"Bono személyi asszisztensét és régi roadiejukat, Greg Carrollt"
A Greg férfinév, a roadie-k ellenben csajok (és kötőjellel ragozódnak).

"a hely jellegzetes növényeit, a Joshua-fákat"
Ezek neve magyarul sivatagi jukka.

"A The Beatles, a The Band és a The Who"
Még néhány névelőt bele lehetett volna suvasztani egyéb nyelveken.
Ráadásul akkor miért nem The U2?

A helyesírás kritikán aluli.

Tom Bradley 2017.01.16. 19:47:35

@cardiobascuralis: ha nem értesz hozzá, akkor inkább maradj csendben!
Ezeknek az együtteseknek egyszerűen ez volt a hivatalos nevük, így, angol névelővel. Ezért aztán ha elé teszed a magyar névelőt, akkor bizony pont így fognak kinézni a leírtak. Lásd még: The Rolling Stones, The Cure, sőt, hogy még jobban szörnyülködj: The The!!!

Tom Bradley 2017.01.16. 19:48:27

@Tom Bradley: Ja, azt kihagytam, hogy a U2-nak meg csak simán U2 volt a neve, The nélkül.

szabo.kata 2017.01.16. 20:58:08

@cardiobascuralis: látom legalább örömödet lelted az elütések megtalálásában! a roadie férfi is és nő is, a The használatát előttem már elmagyarázták. A joshua tree-t pedig hívják joshua-fának is, nyugodtan nézz utána. btw a hányós zacskó meg nem full mindegy tényleg
imádom az olyan arcokat, mint te, akik tényleg csak azért járnak a blogokra, hogy ilyeneken szöszöljenek. igazán irigyellek a rengeteg idődért, de szerintem jobb dolgokra is fordíthatnád.

szabo.kata 2017.01.16. 20:58:49

@Tom Bradley: haha igen a The The! Kedvenc zenekarnevem.

szabo.kata 2017.01.16. 21:02:44

@Intimitás Gourmet: Köszi, hogy jelezted, javítottam!

cardiobascuralis 2017.01.16. 21:09:58

@Tom Bradley:
Ha nem értesz hozzá, akkor inkább maradj csendben!

Hülye gyerek, az angolban MINDEN együttes neve előtt ott áll a the.
Hogy mennyre nem a név része, arra mondjuk példa, hogy a Rolling Stones honlapja nem therollingstones.com, hanem rollingstones.com, és ha belelapozol ott a cikkekbe, akkor jó pár helyen nincs ott a "the" a név előtt. Ahogy egy csomó lemezborítójukon sem szerepel. Biztos ők is hülyék, a saját nevüket sem tudják.
Talán tanulj meg angolul, idióta!

@szabo.kata:
"A joshua tree-t pedig hívják joshua-fának is"
A hozzád hasonló hülyék biztosan. Úgy egyébként nem.
Talán tanulj meg angolul te is, másik idióta!

Ami az időt illeti, te is fordíthatnád jobb dolgokra, mint az írás, amihez láthatóan nem értesz.

cardiobascuralis 2017.01.16. 21:59:37

@szabo.kata:
Ja, a roadie-t meg nem kéne keverni a roaddal.

szabo.kata 2017.01.16. 22:27:53

@cardiobascuralis: elég megnézni az aktivitásaidat itt a blog.hu-n. válogatás nélkül kötsz bele mindenbe, így igazából teljesen felesleges veled vitatkozni, mert amikor valaki visszavág neked jogosan, máris sírsz és köpködsz. ahogyan az most is történik.
az ismereteid drága teljesen hiányosak, egyes zenekarok nevei előtt ott a the, más zenekarok neve előtt nincsen. A Stones pl The Rolling Stones. Ez egy teljesen általános és bevett dolog. De nem fogom neked elmagyarázni, mert úgysem értenéd meg, hiszen ez itt láthatóan nem a szakterületed.
A roadie ugyanakkor az angol nyelvben nőre és férfira is vonatkozik, magyarban roadként használjuk, aki szintén lehet férfi és nő is. Nincsen nemi megkülönböztetés. De sajnos ebben is nagyon kevés ismeretanyaggal rendelkezel. :(
Ez volt az utolsó eset, hogy bármennyit is foglalkoztam a kedves hozzászólásaiddal, amiket elképesztően fennkölt hangnemben bírsz mindig ideírni. Én nem hülyézlek, vagy idiótázlak le, az a te szinted, de innentől minden szerencsétlen kommentedet moderálom, ez a blog nem lesz a játszótered. meguntam. puszi!

FlybyWire 2017.01.17. 09:01:13

@szabo.kata: Hát ez lehet, nekem a névből önmagában nem jött át, hogy az nem egy stúdió, csak egy sima ház :) És ismerve az ír házak minőségét (papír falak stb), nem csoda, hogy tompán puffog az egész lemez. (3 és fél évet éltem Írországban..:))

Egyébként a lemezt imádom, rongyosra hallgattam középiskolában és egyetemen, sőt az egyik első album volt amit megvettem (kazin). Akkor még a walkman-en nem tűnt fel a minőség, igazából csak most, dekadens felnőtt koromra zavar, hogy a FiiO X1/EX1 kombináción mennyire durván máshogy szól, mint a mai átlagos stúdiózenék.
Na mondjuk ezen még Jean-Michel Jarre is "gyengén" szól, főleg a korai analóg albumai.

Szóval U2 nagy kedvenc, Joshua Tree még nagyobb, és hát bár ez az album sosem fog "crisp" minőségben már megszólalni, némi kárpótlás, hogy 2009-ben voltam a 360' tour Dublini koncertjén élőben ;)

Tom Bradley 2017.01.17. 16:31:51

@cardiobascuralis:
- nem teszik oda (mindig) a the névelőt
- nézd meg a Stones honlapját, a lényeges helyeken The Rolling Stones van
- te vagy a hülye gyerek

Tom Bradley 2017.01.17. 16:36:27

@szabo.kata: :)
azért van még pár mókás

szabo.kata 2017.01.18. 10:16:54

@cardiobascuralis: légyszíves hagyd abba ezt a stílust itt. köszi.

szabo.kata 2017.01.18. 10:18:12

@cardiobascuralis: én ezen nem vitatkozok veled tovább. A The Strokes pl The Strokes, nem pusztán Strokes, ahogy a The Smiths sem névelő nélkül van, a zenekar dönti el a névválasztásnál, hogyan lesz. De mondom, mindegy is, ebbe nem megyek bele.

sixx · http://comment.blog.hu 2017.01.18. 16:18:21

@cardiobascuralis: "a roadie-k ellenben csajok", ezt a faszságot te honnan vetted? várj, ne válaszolj, te mindent tudsz. lehet, persze, LEHET, hogy a groupie-kkal kevered őket?

szabo.kata 2017.01.18. 17:11:11

@cardiobascuralis: nyuszika, amit magyarázol, annak helyesírási okai vannak:
-egyrészt a dupla névelőhasználatot kerüli el az angolban, marad pusztán az 'a'. amikor pedig szintén angolban a mondatban a the kerül egy olyan zenekarnév elé, ami hivatalosan The-vel kezdődik, akkor kisbetűvel írják. mert ez a szabály :( .
-ugyanakkor a mondatokon belül nem írják a bónusz névelőket (hiába van benne a zenekarnévben eredetileg), amikor nem igényel névelőt a szórend.
ettől még Rolling Stones The Rolling Stones hivatalosan, a Beatles pedig The Beatles, ahogy a The Strokes is így van, vagy a The Who, a The Band és igen, a The The is. Voltak olyan időszakok, amikor nem szívesen használták a The-t zenekarnevek előtt, aztán a garázsrock felfutása megint előhozta (pl The Strokes, The Vaccines stb). De ez már nem lényeg.
Magyar nyelvben ha egy zenekar neve hivatalosan The-vel kezdődik, akkor használatkor azt is kiírjuk nagybetűvel, mert márkanévnek minősül, amiket változatlanul írunk le a helyesírási szabályzat szerint.
És akkor én itt most abba is fejezem ezt, mert pont ennyi időm volt rád. És különben is utálom olyan dolgokban bizonygatni az igazam a saját blogomon, amik puszta kötözködések.

szabo.kata 2017.01.19. 23:44:52

@cardiobascuralis: nagyon unlak, írhatsz bármit, én tisztában vagyok vele, mi és hogyan van helyesen, nem fogok neked idézgetni. azt meg képtelenség neked elmagyarázni, hogy egy zenekar nevében, bizony ott lehet a the, mert a szöveged alapján korlátolt vagy és a műveltségedet netes keresésekre alapozod. kifejezezetten nevetségesek a példáid, amiket összekeresgéltél a google-ön.
Mivel már egy korábbi hozzászólásomban jeleztem, onnantól a későbbi hozzászólásaidat ezen a poszton és innentől minden továbbit törlök a charivariról. Ilyen arcokra nincs itt szükség. Ugyanakkor szerintem ahelyett, hogy minden létező blogba beleugatsz, talán indíts egy sajátot a bölcsességeidről, hátha oda is érkeznek majd hozzád hasonló nagyonokosok, akikkel vitatkozhatsz mindörökké.

Tom Bradley 2017.01.21. 14:16:41

@cardiobascuralis: b@sszus, benned tejfölt kéne tartani...
ha meg unatkozol, vegyél mosómedvét!

cardiobascuralis 3 2017.01.25. 17:04:00

@Tom Bradley:
Nem értem.
Mi történt a mocskos, büdös, tetves kurva édesanyáddal?

cardiobascuralis 3 2017.01.25. 17:05:21

@szabo.kata:
Na jó, te ostoba, sötét, öntelt büdös kurva, akkor legyen így.

"a szöveged alapján korlátolt vagy és a műveltségedet netes keresésekre alapozod"
Ezt a korlátoltságot esetleg szintén bizonyíthatnád.
A netes keresés meg mindössze azért van, mert sokkal egyszerűbb, mint könyvtárban tenni ugyanezt, ráadásul bárki ellenőrizheti.
Te is megtehetnéd, hogy hozol bizonyítékot az állításaidra. Én legalább ezt megtettem.
Te nem véletlenül nem teszed, mivel te is tudod, hogy azok alaptalanok, csak te találtad ki őket hasraütésre. Ezekre gondolok:

"egyrészt a dupla névelőhasználatot kerüli el az angolban, marad pusztán az 'a'. amikor pedig szintén angolban a mondatban a the kerül egy olyan zenekarnév elé, ami hivatalosan The-vel kezdődik, akkor kisbetűvel írják. mert ez a szabály :( .
-ugyanakkor a mondatokon belül nem írják a bónusz névelőket (hiába van benne a zenekarnévben eredetileg), amikor nem igényel névelőt a szórend."

Fentebb azért jó pár példával bizonyítottam, hogy ez bizony nem igaz.
Te semmivel sem, hogy igaz lenne.

Kettőnk közül nem én vagyok az, aki vagdalkozik meg személyeskedik.

Az a baj, hogy láthatóan fogalmad sincs, hogy hogyan kell írni helyesen.
Persze amikor már bizonyítanod kellene, akkor megbuktál.

Bizony a folyó szövegben csak ott áll a zenekarok neve előtt a "the", ahol az angol nyelvtan megkívánja, ott viszont olyan zenekarok esetében is áll, mint a U2, ahol szerinted a névnek nem része. És mindkét esetben ugyanúgy kisbetűvel.

"kifejezezetten nevetségesek a példáid, amiket összekeresgéltél a google-ön"
Nyilván, hiszen az angol meg amerikai zenei szaklapoknál meg könyvkiadóknál biztosan nem tudnak angolul.

De keress rá nyugodtan olyanokra, ahol valóban a cím rész a "The", pl. The Tree Musketeers: ott bizony mindenhol ott a The, mindenhol nagybetűvel, akkor is, ha előtte határozatlan névelő áll - azaz ahol szerinted az angol nyelvtan nem követeli meg.
Sőt, a "the The Three Musketeers"-re (azaz a két egymást követő határozott névelőre) is van 253 000 találat - többek közt olyan helyekről, mint a Wikipedia (az 1973-as film angol nyelvű webhelye), az Amazon, filmes webhelyek, könyvesboltok, az americanliterature.com stb.
Hát ennyit a nevetséges példákról.

Ez a vesztésre állás esetén törléssel fenyegetőzés meg nem épp a gerincesség jele.
Egy egyszerű "bocs, rosszul tudtam" valamivel tisztességesebb lenne.