Későn ébredőként csak tavaly év végén volt szerencsém először a Budapesti Fesztiválzenekar Midnight Music sorozatához. De milyen jó, hogy Maja barátnőm virtuálisan a vállamra csapott és elvitt magával akkor még a Millenárisra! Mert ez az éjszakai baglyoknak szóló sorozat igazi különlegesség, ami olyan közvetlenséggel tálalja a komolyzenét, hogy azok is élvezni tudják, akik egyébként be vannak oltva ellene. Nagy lelkesedésemben nem csak rajongó lettem, de megkerestem Fischer Ivánt is, hogy kifaggassam egy-két részletről és kedvet csináljak hozzá nektek is!
A komolyzenét általában összekötjük azzal, hogy mindenki pingvinben ül egy hatalmas koncertteremben és órákon át áhítattal hallgatja 'A' művet, majd egy-egy kisüveges pezsgő meg perec mellett megtárgyalja, jó helyen voltak-e azok a hangok vagy sem. Ennek is megvan a maga bája, amit nagyon lehet benne szeretni, de ugyanaz a báj el is riaszthat tőle sok embert. Főleg fiatalokat, akik egyébként fogékonyak lennének a zenére, csak ez a forma nagyon távol áll tőlük (és bevallom, tőlem is). Nekik találta ki a Budapesti Fesztiválzenekar, vagyis egészen pontosan Fischer Iván anno a Midnight Music sorozatot. Itt ugyanis nincsenek feszengős korlátok és babzsákokra, vagy akár a földre huppanva tudod figyelni a zenészeket, közvetlen a vonó mellől. Közben pedig egy fröccsöt elszürcsölve lehet hallgatni a zenét, ami mellé sztori és egy kis okítás is jár - a lehető legkellemesebb hangnemben.
Sok fiataloknak szóló koncertet láttam a világban, de nem voltak jók. Mindig az hiányzott, hogy a fiatalok magukénak érezzék az eseményt. Így jött az ötlet, hogy legyen késő este, és az is, hogy bízni kell bennük, ők is szeretik a klasszikus zenét.
Mondta Fischer, aki személyével (amikor ő vezényel) is nagyban hozzájárul a hangulathoz. A koncertek mindig fél 12-kor kezdődnek és nem tartanak fárasztóan sokáig, olyan műveket/részleteket hallhatunk, melyek befogadható időn belül le is játszódnak. Tökéletes az időzítés arra, hogy előtte el lehessen menni vacsorázni, meg meginni pár italt, aztán mindezt nagyon jó levezetni egy ilyen koncerttel. Tematika nincsen, pont a változatosság a lényeg és az, hogy minden koncert más korról és szerzőről szóljon. Fischer szerint az egyetlen szempont az, hogy jó zene legyen, jó előadásban.
Idén már a Várkert Bazárban lehet majd látni a koncerteket, a zenekar először február 27-én teszteli a terepet a fiatal Robin Ticciati vezényletével, Anton Bruckner 6. (A-dúr) szimfóniáját adják majd elő. A vidékieket el kell szomorítsam, nem terveznek máshol fellépéseket a sorozattal, így ez a budapestiek mulatsága marad, vagy fel kell érte zarándokolni.
Egyébként tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy a zenészek is nagyon élvezik az egészet. És hogy ez miért van? Fischer nagyszerűen összefoglalta:
Mert nagyon jó fiataloknak játszani. Kevesebbet köhögnek, sokkal jobban odafigyelnek, őszinték, például van, aki elalszik a babzsákokon, de az se baj. A többiek ébren vannak. Nagyon.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!
Képek: 1. saját, 2-3 BFZ
