Miután egyre több, az indie aranykorában feltűnt zenekar dobbant mostanában nagyot, fogtam magam és összegyűjtöttem azokat a dalokat, amiket elképesztően sokat hallgattam olyan 10-14 évvel ezelőtt. Ekkor volt a legnagyobb az indie rock és pop, és nyomultak olyan bandák, mint a The Strokes, az Arctic Monkeys, a Kasabian vagy éppen a Franz Ferdinand. Mi pedig nyomoltunk a Gumipop, a Tesco Disco és mindenféle tematikus bulikon. Micsoda idők voltak!

Rendesen beindítottam tegnap éjjel a nosztalgia hengert, miután végigpörgettem, hogy miért is éreztem sokszor az idei fesztivál lineupokat olvasva, hogy mintha megint 2006-ot vagy 2008-at írnánk. Hát azért, mert elég sok akkor népszerű előadó került úrja a színpadokra azért, mert sorra hozzák ki a friss zenéiket. Az Editors vagy a The Killers elég jól meg is újította magát, a Franz Ferdinand egyelőre inkább önmaga utánzata, de nem rossz a legutóbbi Kasabian sem, és nyilván mindeni várja az új Arctic Monkeyst. Elég jó dolog, hogy ismét róluk van szó, amikor az újdonságokat böngészem, hiszen velük éltem meg huszonévesként a mindent, amit akkoriban kellett.

Amikor az indie aranykoráról beszélek, akkor nagyjából a 10-14 évvel ezelőtti zenékre gondolok (nyilván azért nem szigorúan csak ezekre az időkre szűkítve, hiszen pl. a Strokes This Is It albuma 2001-es). És olyan zenékre, melyek szerintem az indie rock és pop fontos elmei. Ez természetesen egy blogon szubjektív. Az indie-t egyébként is nehéz rendesen keretekbe foglalni - sokan, sokféle zenekart éreznek a részének, amiven nincs is semmi baj. Nálam fejben pontosan megvolt, miket is akarok majd egy hatalmas playlistbe belepakolni, amikor újabb és újabb dalokat felidézve összepttintottam egy pontosan 7 órás listát. 

Hallgassátok egészséggel, használjátok házibulikhoz, kommentben pedig egészítsétek még ki dalokkal!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!