charivari

Gitárok, punkok és hatalmas egyéniségek: csak ez kell a Szigetre!

2019. augusztus 16. - szabo.kata

Ha mindenki boldog körülötted a tömegben, akkor tudod, hogy valami nagyon jól működik. Szerencsére idén több ilyen pillanat is akadt a Szigeten, ami csak megerősítette bennem azt, hogy ezen a fesztiválon hatalmas szükség van a gitárra, az egyéniségekre, de még a legőrültebb punkokra is! Hoztam a 2019-es koncertbeszámolókat.

dsc_6412.png

Fesztiválon koncertprogramot tervezni nem könnyű dolog, de azért idén is megpróbáltam: két napot néztem ki kötelezőre a Szigeten, a penzumot pedig szépen teljesítettem is. A gitárt vadásztam, az egyéniségeket és olyan élményeket, amiktől több meg jobb lesz az élet. Jelentem: megtaláltam mindet, sőt! Sokszor egyszerre többet is. Nagy tanulságként pedig azt kell mondanom, hogy még mindig ezekkel lehet a legjobban fesztivált csinálni. És talán még sokkal több is kellene belőlük. Nézzük sorban, miért!

dsc_6159.png

Foo Fighters

Már tavaly is nagy boldogan üdvözöltem azt a tényt, hogy végre nem EDM end show-val zárt a Sziget, hanem felengedték a gitárokat a nagyszínpadra. Maradéktalanul elégedett mondjuk nem voltam az Arctic Monkeys akkori koncertjével, de valami elkezdődött vele, ami szerencsére idén is folytatódott. De még hogy!

Kezdjük akkor a végén: Foo Fighters koncerttel zárni egy fesztivált óriási dolog. Mert az a mentalitás és profizmus, ami velük jön, biztosítja, hogy az a 40 ezer ember, aki a nagyszínpad előtt tobzódik, elképesztően jól szórakozzon. Tiszta Amerika – a lehető legjobb értelemben. És nem is csak a zene miatt, hanem mert ott van minimum két olyan egyéniség a színpadon, mint Dave Grohl és Taylor Hawkins, akik egymásra kacsintva varázsolnak Queen bulit a Szigetre a saját koncertjük közepén. Aztán ríkatnak meg mindenkit a Big Me-vel.

Grohl persze önmagában is zseni, hiszen nem csak képes szétordítani a közelgő vihart, de olyan gesztusokkal dolgozik, amitől nem csak a színpadra hívott tolószékes srác, vagy a buborékfújós lány kap életre szóló élményt, hanem azok is, akik ezt láthatták. Én is úgy éreztem, hogy ott vagyok velük a színpadon. Mindenki ott volt. Ettől olyan nagy a Foo Fighters, és ezért kellene velük zárni minden fesztivált.

dsc_6780.png

dsc_6798.png

twenty one pilots

Szóval mondom én, hogy kellenek a gitárok. És nagyon kellenek az egyéniségek, mert legalább annyi boldog arcot láttam picit korábban a twenty one pilots buliján is, mint amikor Grohlék játszottak. Ők máshogy egyediek, mással dolgoznak, de az biztos: nagyon jól kezelik a közönséget. Mozgatják, éltetik őket! És koncerten sokkal többet hoznak ki a zenéjükből, mint amire számítottam. Élveztem a Heathens-t, a Stressed Out-ot, de még azt is, hogy a Jump Around-ot játszották. Sokáig nem tudtam hová tenni ezt a zenekart, de nagyszínpadon kell lenniük, az hétszentség – és minimum így kellene ott működnie mindenkinek.

Florence and the Machine

Forence Welch is így működik, csak ő egymaga hozza össze: olyan lehengerlő kisugárzása van egy egészen légies megjelenéssel párosítva, amitől nem tudod levenni róla a szemed. Emiatt még azt is megbocsájtottam neki, hogy a koncert utolsó félóráját már elripacskodta. Ő átbillenhet, senkinek nem fáj. A legnagyobb rajongóknak pedig még kell is ez. Ők azok, akik Florence ihlette lebegő szoknyákban érkeztek bulizni, legyenek lányok vagy fiúk. És ők azok, akik miatt az énekesnő másfél órára furcsa istennővé válik. Olyan gyönyörű, és olyan szép, amit csinál – és ezt a nagyszínpad előtti tér is rendkívüli módon megéli. Van olyan haverom, aki egyenesen azt mondta, hogy most élte meg Florence dalait a legjobban. Szigetes véletlen lenne? Nem hiszem!

dsc_5905.png

Idles

Az Idles már máshogy egyéni és lehengerlő. Ők, mit szépítsek: odabasznak. És olyan energiával mutatják meg, mennyire kell a szókimondó, politikailag is megszólaló punk a Szigetre, hogy azzal lehetetlen ellenkezni. Próbálja csak meg bárki, majd Joe Talbot leteszi a színpadról. Ez a zenekar az elsőtől az utolsó percig elemében van, és valószínűleg ugyanúgy lehet őket imádni egy kocsmában, mint az A38 színpadon. Abban pedig biztos vagyok, hogy mindkettő jól is áll nekik. Ha egy Idles koncerten vagy, egyébként egyet tudsz tenni: élvezni velük az egészet, leizzadni, és belemenni a játékba annyira, hogy egyszer csak azon kapod magad, hogy még az I Will Always Love You-t is velük énekled. Rosszul.

dsc_6691.png

GALÉRIA

Coheed and Cambria

Szinén A38, váratlan metál egy random ajánlásra, ami annyira nem volt zúzda, mint az Idles, de nagyon jólesett a lelkemnek. És láthatóan másoknak is, mert ugyan a Coheed koncert elején kevesen voltak, szépen megtelt a sátor, ahogy a műfaj rajongói átevickéltek a Szigeten. Tetszett, hogy ez sem a százhuszadik ugyanolyan rockzene, hanem van benne egyediség: az énekes fejhangja nagyot megy a nyolcvanas évekre hajazó hangzással. Az ilyen találatok miatt szeretem igazán a Szigetet, mert lehet, hogy egyébként soha nem mentem volna el egy Coheed koncertre, itt meg mégis.

dsc_6043.png

GALÉRIA

Catfish and the Bottlemen

Az mondjuk már nem olyan meglepő, hogy ezen a koncerten megjelentem, mert még vártam is nagyon! Máshogy esett jól, mint a Coheed: hozta azt a szuperkönnyű érzést, amit csak a brit gitárzenekarok tudnak kiváltani a napsütésben. Ilyenkor legszívesebben kézen fognék mindenkit körülöttem, hogy hippimód együtt táncoljunk, nem mellesleg baromi jó zenére. A Catfish and the Bottlemen állati jól szól, okos setlistet hozott és még azt is bevállalta, hogy az egyébként nem olyan ütős Tyrants című számmal zárjon, hosszú imprókkal. Becsülöm, tetszett!

dsc_5894.png

És becsülöm az összes hazai előadót is, aki akár önállóan, akár tribute-ban ott zenélt a szigeten! Legalább annyit hozzáadtak, mint a fentiek (a tribute-ra még külön ki is térek majd egy másik posztban). És óriási köszi idén is a Sziget közönségének, akik nélkül nem lett volna ilyen jó ez az egész. Ők mutatták meg leginkább, mennyire szükség van a gitárzenére és a felejthetetlen frontemberekre ezen a fesztiválon. Én tudom, hogy meg kell hívni az aktuális popkedvenceket, de nem miattuk lesz a Szigetnek hangja. Hanem az olyan arcok miatt, mint Florence Welch, vagy Dave Grohl. Miattuk fogsz rá emlékezni. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről! 

Fotók: Horpáczi Dávid

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr8315011648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása