Mintha nem is itthon lennék - Apey Stranger albumáról

2017. október 18. - szabo.kata

Amikor Apey új, sorban a harmadik szólólemezéről azt mondom, hogy olyan hallgatni, mintha nem is itthon lennék, egyszerre több dologra is gondolok. Egyrészt egyáltalán nem az itthon megszokott környezetben érzem magam, hanem valahol Amerikában, nagy távlatokba bámulva. Közben meg olyan is, mintha folyamatosan utaznék és boldogan lógatnám ki a fejem az autó ablakán, mint egy gondtalan kölyökkutya. Mindkettő jó érzés, mindkettő teli van ismerős örömmel, mint ahogy az egész Stranger.

apey.png

Tovább

Monroe New Yorkban

1955-öt írtunk, amikor Marily Monroe gondolt egyet, otthagyta Hollywoodot és New Yorkba ment. Sokan karriergyilkosságnak tartották a lépést, ám a színésznő teljesen biztos volt magában. Ebben a nagyon őszinte és színészként rendkívül fontos korszakában fotózta őt Ed Feingersh, a képekből pedig később Marilyn 55 címmel album is megjelent.

marilyn_monroe_by_ed_feingersh_12.jpg

Tovább

"Ez úgy kellett a lelkemnek, Kriszti!" - Apey and the Pea lemezbemutató

"Ez úgy kellett a lelkemnek, Kriszti!" - kiabálta a lány koncert után a szomszédban pisilő barátnőjének az A38 női vécéjében. És én csak csendben egyetérteni tudtam, mert így volt Móni, kellett. A hallójárataimnak is kellett, a tüdőmnek is kellett, az agyamnak is kellett. A hajónak meg a HEX kellett, hogy lesújtson rá vele három ember szombat este.

dsc_6141.jpg

Tovább

Attenborough első kalandjai természettudósként az '50-es években

David Attenborough egy olyan tényező a világban, ami mintha mindig ott lett volna és örökké ott is maradna. És nem is csak a természettudományok vagy a természetfilmezés szempontjából, hanem úgy általánosságban. A már 91 éves tévés és tudós nem tud leállni, idén éppen a Kék bolygó című sorozatának folytatása (vagyis inkább előzménye) látható hamarosan a briteknél, aztán pedig szerte a világon.Fantasztikus lesz, már a bemutatója is az, pláne a Radiohead és a Hans Zimmer zenéjével. Ennek apropóján pedig most hoztam pár olyan fotót, melyek Attenborough első BBC-s kalandját dokumentálják 1954-ből.

1420.jpg

Tovább

Lemezbolt és kocsma egyben - így csinálják a norvégok!

Pár napra volt szerencsém Norvégiába, azon belül is Bergenbe látogatni, ami nem csak gyönyörű, de elég nyüzsgő éjszakai élettel is rendelkezik. Amikor utazom, kifejezetten keresem a városok egyedi lemezboltjait, izgalmas kocsmáit - és itt egyszerre mindkettőt megtaláltam, amikor besétáltam az Apollon nevű helyre

2017-09-04_10.jpg

Tovább

Korábban nem látott képek Bowie első albumának fotózásáról

50 éve, hogy David Bowie első albuma megjelent, ami remek alkalom volt arra, hogy eddig soha nem látott mutassanak be végre a lemez borítójának fotózásáról. Izgalmas fotók ezek, mert Bowie ezelőtt nemsokkal vette csak fel művésznevét, és alakította ki első előadói személyiségét.

7342.jpg

Tovább

Ki ez a lány a 20. század egyik legmeghatározóbb fotóján?

A Candy Cigarette című fénykép olyan darab, amit megjegyzel és miután egyszer találkoztál vele, újra és újra eszedbe jut, mert foglalkoztatni kezd, amit láttál rajta és benne. Az amerikai Sally Mann 1989-ben kattintotta el a fotót, amin lánya, Jessie tart a kezében egy cigicukorkát, miközben az Immediate Family sorozaton dolgozott. A fotó olyan erős és ambivalens érzéseket vált ki azóta is az emberekből, hogy nem véletlenül tartják a 20. század egyik leghatásosabb és legmeghatározóbb darabjának. 

sallymann001.jpg

Sally Mann - Candy Cigarette, 1989

Tovább

Amikor Joe Strummer satu másnaposan lefutotta a párizsi maratont

Joe Strummer az egyik legizgalmasabb zenei figura, aki nem csak, hogy világhírűvé tette a The Clash-t, de többször újra kitalálta önmagát, míg végre meg nem elégedett teljesen azzal, amit csinált. Kreatív és karizmatikus jelenségéhez hozzátartoztak az őt körülvevő legendák, melyek között a párizsi maratonról is fennmaradt egy furcsa történet.

strummer-car.jpg

Tovább

Több gitárt, és több kedv lesz! - A 25. Szigetről

Ugyanazzal a kislányos zsizsgéssel vártam a 25. Sziget fesztivált, mint bármelyik korábbit, a különbség csak az volt, hogy a programot nem igazán nézegettem. A hangulata kellett, a Sziget kellett. És az a nagy szerencséje, hogy hangulata még mindig van, ha már jó és igazán vonzó zenéje idén nagyon kevés. Amit ugyan kompenzált még a rengeteg körítés és buli, és lehetett ünnepelni a negyedszázadot - de ennél jövőre több kell. Máshogy kell. Mondom is, hogy szerintem miért.

gt-_9.jpg

Tovább