Nem az én fesztiválom - Sziget véleményposzt

2014. augusztus 22. - szabo.kata

Valamikor vasárnap éjjel haragudtam először igazán a Szigetre. Nem tudom, hogy az orrom elől ellopott pizzaszelet, a lehetetlen tumultus a főúton, a hosszadalmas eltévedés vagy egy puszta oldalbataszajtás váltotta-e ki, de hangosan elkezdtem magyarázni, hogy: ennyi, ez szar lett. Persze ennyire azért nem egyszerű a dolog, de így pár nappal a vége után, hogy leülepedtek a gondolatok meg az indulatok és minden fotel-fesztiválszervező megmondta, mi volt rossz idén a Szigetben, elmesélem, miért érzem én most már végérvényesen azt, hogy valami nagyon megváltozott. Nem akarok a fesztivál szervezésének bármelyik részletébe belemenni vagy azt kritizálni, megtették már elegen, pusztán azt szeretném átadni, én miért gondolom azt, hogy ez már egyáltalán nem nekem szól és miért örülök, hogy nem most csöppentem bele. Ezzel pedig nem vagyok egyedül.

sziget-galeria-12.jpg

2002-ben voltam először a Szigeten, nem az ősidőkben kezdtem, akkor huppantam bele az egészbe, amikor még egy utolsó pillanatig a mainstream és az elvont különlegesség határán lavírozott. Pont ezért engem sosem zavart az egyre inkább siker és pénzorientálttá váló fesztivál, amin több és több külföldi jelent meg. Szerintem ez egy teljesen természetes folyamat, éppen ezért szokták megutálni a kövület rajongók például a nagyon alternatív zenekarokat is, amikor hirtelen felfedezi őket a világ. A Szigetet is felfedezte, a szervezők pedig látták, hogy van ebben van potenciál.

Mást jelentett a sokszínűség

Miután 18 évesen belevágtam, évekre függő lettem, ami miatt a nyaraim jelentős részét tették ki a fesztiválok, a központi attrakció pedig a Sziget lett. Egyre több napra jártam ki, majd éveken keresztül az egész hetet ott töltöttem, rengeteg barátommal együtt. Imádtam, mert mindig volt mit csinálni, volt hova menni, volt mire ugrálni, rázni, elbutulni. Amikor akartuk, szétcsaptuk magunkat, máskor pedig olyan koncerteken ámultunk, amikre máig emlékszem. Mert a Sziget, amellett, hogy rengeteg emlékemet "elvette", nagyon sokat adott, ami miatt az ember visszajár. A sokszínűségben volt a kulcs, ami nem a mostani népvakítást jelenti a cirkusszal és a rengeteg happeninggel meg kiállítással.

Korábban a sokszínűség azt jelentette, hogy az egyszeri fesztivál látogató millióféle sátor, színpad és egyéb partihelyszín között válogathatott, melyeken akár egy este többször megtalálta a számítását és reggelig bulizott úgy, hogy még délután sem akart elmenni aludni vagy ne adj isten, haza. Ez most nincs így és szerintem éppen ezért zavar egyre jobban sokakat az igazán fasza előadók hiánya. Mert egyre többször fordul elő olyan üresjárat, hogy egyszerűen nincs mire menni.

Mégis, mire, de leginkább hova lehet menni?

Az utóbbi nagyjából három évben folyamatosan esett vissza a lehetőségek, a megjelenő műfajok, no meg a színpadok száma is. Azzal ugyan nincsen baj, hogy lecserélnek egy-egy helyszínt, vagy ha nagyobb helyeken központosítanak, de nem csak erről volt és van szó. Ilyen érvágás volt például a MokkaCukához hasonló bulihelyek eltűnése (ami mondjuk a szórakozóhely problémája volt), és ennél nagyobb baj olyan színpadok kiszórása, mint a Metal Hammer vagy legutóbb a Party Aréna és még sorolhatnám a kisebbeket. Az összevonásokról már nem is beszélve. Ennek a következményeit idén is láthattuk a tömegproblémában, a  "bejuthatatlan" koncerteken vagy tanácstalan lézengőkön.

Tudom, tapasztalom és csinálom, hogy ha az ember bulizni akar, akkor összedobja magának a szórakozást bárhol, akár egy félreeső kocsmában is, de az utóbbi Szigeteken egyre többször fordult elő, hogy szar és szar között kellett választani, mert nem volt más. Nem az én ízlésem változott meg drasztikusan és még azt sem lehet mondani, hogy ja, azóta már 30 vagyok és biztosan kiöregedtem ebből, mert nem így van. Idén is sikerült rendesen ótvar Sziget-napot kivitelezni, mert bírtam a Macklemore-t és bírtam a továbbiakat is. De egyre többször vettem észre, hogy önámítok és vasárnap hajnalban a fesztivál már saját magától vette el a kedvem.

Olyan ez már, mint Palotai zárószettje

Feltétlen odáig voltam a Szigetért, jól éreztem ott magam sokáig. Persze időközben alakultak a preferenciáim, de ettől még biztos vagyok benne, hogy nem bennem van a hiba, hanem egyszerűen teljesen más közönségre szabják ezt már, mint régen. Ettől pedig nem feltétlen rosszabb a dolog, sőt, sokaknak most a legjobb. Egyszerűbb igényeket elégít ki, könnyebb igényeket, amiknek nagy tömegben megfelelni is könnyebb, mert ebbe szoktak bele és ezzel is elvannak. Ez az átpozicionálás nagyjából most jutott el a csúcspontjára, amikor már kb egyedül a Világfalu területén maradt valami a korábbi hangulatból. Örülök, hogy még tudom, milyen az, mert a mostani Sziget meglátásom szerint pont olyan, mint Palotai  zárószettje a Volt színpadon: fáradt, unalmas, néha szórakoztató, de leginkább kellemetlen. Jövőre kimegyek-e? Nem tudom.

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr876622095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rocko- 2014.08.22. 14:26:44

öreg vagy! :P
:))))))

fokvarid 2014.08.22. 15:21:05

engem te fertőztél meg, még 2008-ban és azóta örök korona volt a sziget a nyár végén. emlékszem, a sírós vasárnapos hazamenésre, meg hogy utána legalább egy hétig sziget depi volt.
idén én csak egy napot voltam, és fájt érte a szívem, az emlékek miatt. a sziget mint intézmény is változott, rosszabb/jobb lett, de arra jutottam, hogy a magyar közönség lett más. régen (ami nem is volt olyan régen) ilyen hatalmas olvasztótégelynek éreztem. most meg olyan teljesen üresnek, akkor minden kocsmában volt egy ismerős, akinek lehetett köszönni. persze valahol ez a világ rendje, csak kicsit elszomorodom, ha arra a pár nyárra meg szigetre gondolok, amiben én igazán felnőttem veletek. utólag is nagyon köszönöm, mert mai napig imádok belőle mindent.
persze a line-up se meg a sok interaktív izé se nyűgöz le, de úgy érzem nem az én dolgom erről okoskodni, hogyan lehetne jobban jövőre.
nem tudom következő évben ki akarok-e menni, mert így egy estének jó volt, de nekem kell belőle az a katarzis, mikor a lovarda mellett ugrálunk és a fuck you-t énekeljük részegen.

Tomi from Space · http://bodybuilding.blog.hu 2014.08.22. 20:35:34

Én '96-ban voltam kint először, azóta pedig minden évben kijárok és mindig jól éreztem magam, ha esetleg mégsem, akkor abban én voltam a ludas.

Ahogy az első kommentelő írta: megöregedtél. Fogadd el, ne járj fesztiválra, vedd fel az érettségi zakód és kezdj el operába meg színházba járni. Ez van, fogadd el, a lényeg annyi, hogy ezért ne olyan dolgokat fikázz, amit már képtelen vagy élvezni.

excusezmoi 2014.08.23. 17:17:09

@Tomi from Space: egyben biztos vagyok: hogy a nővérem nem öreg. elég jól ismerem.

sok szempontból más lett a sziget. a közönsége, a szervezése, az előadók összetétele. ő már ezzel nem tud azonosulni, és nem azért mert "öreg" (egyébként nem vicces egy 30 évest öregnek nevezni?!) hanem mert tartja magát bizonyos dolgokhoz, amiket ez a mai sziget már nem tud megadni neki, amikor kint van, nem érzi jól magát benne, mert annyit és úgy változott, ami neki már nem tetszik. ennyiről van szó szerintem. és nem azért nem tud azonosulni vele, mert nem szeret fesztiválra járni, hanem mert ilyen fesztiválra nem szeret járni, mint amilyen most a Sziget.

az hogy te máshogy vélekedsz, és ugyanúgy szeretsz a Szigetre járni, hát jó neked. különbözőek vagyunk.. neked más a véleményed, de ezért leöregezni valakit szerintem nem igazán helytálló.

Rocko- 2014.08.25. 23:59:54

@excusezmoi: szarrá röhögöm magam azon, hogy Tomi mennyire komolyan vette a kommentet, a tőlem szokatlanul sok szmájli ellenére.

az "öregség" rovására azt tenném, hogy idősebben az ember kezd veszíteni a rugalmasságából. nem is feltétlenül ízlésbeli eltérésre gondolok, hanem igényszintre, ez benne is van a posztban: nincs meg az a színvonal, ami korábban. (ő mondja, nem én.)

magam részéről azért mertem öregezni, mert csomóan erre fognák (lásd fent), ezért ironizáltam. másrészt a köztünk lévő 1 hónap korkülönbség miatt, bár az igaz, hogy ez nem egy közismert tény.

Ivan Berger 2014.08.30. 10:35:13

Egy év "előnyben" vagyok a posztolóval szemben, 2001-ben voltam 18, nekem az volt az első. Következő évben már sátrazás, majd hosszabb szünet után az évtized végén kezdtem el ismét kijárni egy-egy napokra, hol az Iron Maiden, hol a metal nap (igen, mert két éve már csak egy napot érdemelt a műfaj, és egyben az is volt a hattyúdala a Szigeten) miatt.

Könnyen lehet, hogy az idei volt az utolsó. 80-85 ezer embert sem én, sem a Hajógyári-sziget nem bírunk elviselni, egyszerűen lehetetlenné vált a közlekedés a helyszínek között, néha kezdtem úgy érezni, vagy a mocsárba, vagy az embertömegbe fogok belefulladni. Ki nem öregedtem, kisebb fesztiválokon igencsak oda tudom tenni magam, maximum a másnap hosszabb egy kicsit így a harmadik x után.

A Szigeten mostanában már nem futok össze haverokkal, ismerősökkel; sokféle zenére nyitott vagyok, de a legnagyobb kedvenceim kiszorultak. Nem nekem, nem nekünk szól már ez. Sajnálom a dolgot, de inkább nem erőltetem a jövőben, akkor legalább bőven a szép emlékek maradnak túlsúlyban.