Ha a falak beszélni tudnának - A Chelsea Hotel legendája

2014. november 10. - szabo.kata

A Chelsea Hotel New York, vagyis inkább egész Amerika egyik kultikus helye. Egy olyan szálloda, ahol a legnagyobb művészek laktak, legyenek éppen rendezők, zenészek, divattervezők, írók vagy festők - Warholtól Janis Joplinig. Nem is csak laktak, hanem éltek, és jelenlétükkel olyan hellyé tették a Chelsea-t, amihez fogható valószínűleg már nem is lesz többé. A hotel nem puszta fedél volt, hanem közösséget táplált, ami beleivódott a popkultúrába. Teli van történetekkel, legendákkal és talán szellemekkel is, és annyira izgalmas a sztorija, hogy beleástam magam, hogy megmutathassam, miért is olyan jelentős ez az intézmény.

chelsea-hotel.jpg

 

Az épület sztorija

A Chelsea-t 1883 éa 1885 között építette fel a Hubert, Pisson & Company és akkoriban a maga 12 emeletével New York legmagasabb épületének számított (amit ma már elég nehéz lenne elképzelni). A piros téglás intézményt Philip Hubert álmodta meg, aki Fourier filozófiáját követte és olyan helyeket akart létrehozni, melyekben a lakók és a tulajdonosok együttműködnek és megosztják a költségeket. Így vezette be New Yorkba az első lakásszövetkezeti épületeket, melyek közül a legsikeresebb a Chelsea Hotel lett. Szóval az intézmény eredetileg nem is szállodának készült, inkább apartmanháznak. Hubert előzetesen 1884-ben nyitotta meg a Chelsea kapuit azok előtt, akik munkásként az építésén dolgoztak. Majd a szakmunkásokat írókkal, színészekkel és zenészekkel vette körbe, a legfelső szinten pedig 15 művészeti stúdiót rendezett be. Az épületet helyi művészek képeivel díszítette, de mellette követte az akkori hagyományos dekorációt is. Hubert apartmanházai eleinte sikeresek voltak, ám a 1905-re a Chelsea is csődbe ment. 

The-Chelsea-Hotel-modern-photo.jpg

Ezután luxushotelként nyitották újra, amit a Knott Hotels igazgatott és olyan hírességek laktak benne, mint Mark Twain vagy John Sloan. A II. világháború után vissza kellett venni az árakból és a hotel ismét csődöt jelentett. 1939-ben vette meg Joseph Gross, Julius Krauss és David Bard, akik a '70-es évek elejéig igazgatták és új, bohém közönséget csalogattak a hotelbe. A hatalmas apartmanok nagy részét kisebb lakrészekre szabdalták és modern felosztást hoztak létre, így az olcsóbb árakat már a feltörekvő művészek is megengedhették maguknak. Ekkor jelentek meg itt olyan arcok, mint Jackson Pollock, Virgil Thomson vagy éppen Dylan Thomas, akinek '53-as halála csak öregbítette a hotel hírét. Miután pedig David Bard fia, Stanley Bard átvette a Chelsea irányítását, végérvényesen egyedi művészkolóniát csinált a létesítményből olyan híres lakókkal, mint Leonard Cohen, Janis Joplin, Mick Jagger, Andy Warhol vagy éppen Stanley Kubrick.

Stanley vezetése alatt a hotel, történetének utolsó 50 évében lett igazán az, ami miatt örökre helyet kapott a mai kultúra történetében. Ő egészen 2007-ig igazgathatta a Chelsea-t, akkor ugyanis a korábbi tulajok leszármazottai átadták a helyet a BD Hotels NY-nak, 2011-ben pedig egy ingatlanfejlesztő, Joseph Chetrit vette meg 80 millió dollárért. Ezután szinte azonnal elindult a renoválás, és a hotelt ideiglenesen bezárták, csak a régóta ott lakó vendégek maradhattak apartmanjaikban. A renoválás szükségszerű volt, de a klasszikus és eredeti bútorok, valamint a jellegzetes díszítő műtárgyak elvitele sokkolta a lakókat és azóta is gyakoriak az összetűzések a munkásokkal. Tavaly az ingatlanmogul, Ed Scheetz lett a hely tulajdonosa, amit jelenleg a Chelsea Hotel cég irányít. 2015-re tervezik újra megnyitni az épületet.

Stanly-and-David-Bard.jpg

Stanley és az apja, David Bard

Hogyan lett egyedi a Chelsea légköre és közössége?

Stanley Bard óriási egyéniség, aki intézmény volt az intézményben. Zseniálisan tartotta életben a hotelt úgy, hogy mindig voltak, akik nem fizettek. Stanley ugyanis sokszor engedményt, ingyen lakhelyet vagy kitolt fizetési határidőt adott olyan művészeknek, akikben tehetséget látott. Ők maradhattak akár úgy is, hogy műveiket adták pénz helyett, még ha néha látványosan össze is veszett velük a lakbér miatt, a hotel legváratlanabb helyein. Eközben óriási pénzeket akasztott le gazdag családok eltévelyedett kölkeiről, akik a hotelban leltek menedéket és a turistákról, prostikról, stricikről, akik csak rövidebb ideig maradtak. A Chelsea ugyanis egyaránt ad hosszútávú bérleményeket és rövid időre kivehető szobákat is. 

Bard volt a hely atyaúristene a szó jó és rossz értelmében is, nem lehetett megkerülni. Egyszerre volt imádni való és gyűlöletes, miközben szép kis hírnevet vívott ki magának a kulturális életben (amire mindig is vágyott). Különleges hozzáállásával az intézmény vezetéséhez egy nagyon összetett és fura légkört hozott ott létre, ami egyszerre volt lenyűgöző, izgalmas és néha nagyon veszélyes is. A korábbi és jelenlegi lakók elbeszélései alapján az ember itt sosem tudott unatkozni, annyi érdekes emberrel találkozott, akik között otthon érezte magát. Voltak olyan művészek, akik pont a hely inspiráló légköre miatt jártak ide. A hotel közössége családot alkotott a személyzettel együtt, amibe azért bekeveredtek olyan arcok is, akik miatt mindig volt feszültség. Bard ugyanis mindenkit megtűrt, amíg nem volt igazán nagy balhé az ajtók mögött. Éppen ezért gyakran történtek a helyen gyilkosságok, öngyilkosságok, lakástüzek, sok drogos tanyázott itt, és ahogy már említettem, prostik is béreltek szobákat a kuncsaftok miatt. 

Milos Forman, aki szintén a hotel gyakori vendége volt, például azt mesélte, hogy amikor Edie Sedgwick véletlen felgyújtotta a matracát, a tűz hírére kirohant a szobájából és véletlen egy szál pöcsben kizárta magát. Az egyik szomszéd nőtől viszont kapott egy szoknyát, így abban ácsorogva várta a tűzoltás végét, más vendégekkel együtt a folyosón. Pánik helyett az emberek kaszinóztak, borosüvegek és jointok jártak körbe és bámulták, ahogyan a szálloda híres lépcsőjén Niagaraként ömlik le a víz. A mikor a tűzoltók elmentek, hálóruhában másztak le a lakók a Chelsea alján található spanyol étterembe és ott szórakoztak tovább. Ez a sztori tökéletesen elmondja, milyen volt a hotel.

Bard egyébként a médiában mindig nagyon ügyesen megcsinálta, hogy a Chelsea-ről sose úgy beszéljenek, mint egy borzasztó és veszélyes helyről. Még miután Sid Vicious végzett szobájában Nancy-vel is csak annyit mondott: "Megölte a csaját a szállodámban? Soha, senki nem öli meg a csaját a szállodámban". És ezzel el is volt intézve.

nancy_1.jpg

Nancy Spungen holttestét kiviszik a hotelből

A vendégek

Amikor a hotel a háború után olcsóbb lett, az akkori bohém közösség tagjai kedvelték igazán. aztán a hippi és beat nemzedék tagjai leltek otthonra  benne. Az egykori lakók szerint a 60-as évek második felében és a '70-es években a Chelsea-ben senki nem volt híres. Oké, Mick Jagger vagy Dylan és Warhol híresek voltak, de ők is együtt éltek a közösséggel. Rajtuk kívül mindenki más éppen meg akarta valósítani magát és próbált kibontakozni. Aztán a '80-as évekre olyan hely lett, ahová híre miatt mentek a sztárok és az emberek is, akik szerettek ott pózolni, és menőzni azzal, hogy abban a szobában laknak, ahol Sid megölte Nancyt. Persze eközben megmaradt művésztanyának, Madonna is itt lakott, amikor nem volt pénze, a Chelsea tipikus élete tehát ment tovább. Végül a 2000-es évekre szép díszlet lett filmeknek, klipeknek, múltja miatt szálltak meg benne a vendégek és például Rufus Wainwright is ide jött albumot írni. De nézzük, kik is alakították a Chelsea hírnevét.

Dylan Thomashoz kapcsolódik az első híres haláleset. A költő és író 1953-ban költözött a Chelsea-be, utolsó turnéja alatt. Már érkezésekor sem volt túl jó állapotban, aztán folyamatosan vedelt és volt, hogy úgy ment vissza a hotelba, hogy azt mondta: "18 whiskyt ittam zsinórban, azt hiszem ez egy új rekord". A szobájából vitték kórházba, ahol nem sokkal később meghalt. Halálra itta magát, miközben tüdőgyulladása volt.

miller.jpg

Arthur Miller a Chelsea-ben dolgozik

Akkoriban jött a hotelbe Arthur Miller is, aki '52-ben vette ki a 614-es szobát, miután elvált Marylin Monroe-tól. Itt szedte magát össze és írta meg az After the Fallt. Gyakran csevegett Arthur C. Clarke-kal reggeli közben, mialatt a másik író a 2001 - Űrodisszeián dolgozott. Miller egyébként sokáig itt maradt. Még '67-ben is itt volt, amikor figyelmeztette Bardot, hogy az egyik lakó, Valerie Solanas egy konkrét őrült. Akkor nem foglalkoztak vele, ám később kidobták, de visszajárt és a folyosókon mászkált. Miután Warhol Vivát választotta kedvencének, a nő 1968-ban meglőtte a Factoryben. Ha pedig már híres írókról van szó, akkor fontos megemlíteni, hogy Jack Kerouac állítólag egyéjszakás kalandba bonyolódott itt Gore Vidallal, és megírta az Úton című könyvet, Wiliam S. Borroughs pedig a The Third Mindot vetette papírra az egyik lakosztályban.

Warhol egyébként 1966 környékén töltött sok időt a Chelsea-ben, amikor egy filmhez forgatott ott jeleneteket. Akkor még nem tudta, mi legyen a mű címe, de később a hely atmoszférája adott ihletet annak, hogy Chelsea Girlsnek nevezze el. Több Warhol szupersztár is lakott itt, Edie Sedgwick pedig hosszabban is időzött a hotelben.

burroughs.jpg

Burroughs és Warhol a Chelsea-ben

Bob Dylan a 211-es szobában lakott, közel ahhoz a nőhöz, akit később feleségül is vett. Sara Lowndes-hez írta 1965-ben itt az egész Blonde on Blonde albumot. Ugyan Dylan akkor már nagyon híres volt, a hotel karneváli közönségében könnyedén oda ment, ahová akart anélkül, hogy feltűnést keltett volna (ez volt az egyik ok, amiért kedvelték a sztárok is az intézményt). Állítólag egyszer egy olyan ordas buli volt nála, hogy ő kidőlt a szoba közepén, miközben Jagger, Brian Jones és más zenészek tovább ittak körülötte. Edie Sedgwick sokat időzött nála, mert teljesen belezúgott Dylanbe, ezt pedig Warhol konkrét árulásnak tekintette.

dylan.chelsea.jpg

Dylan a szobájában

Leonard Cohen is a Chelsea híres társaságába tartozott és általában a 424-esben lakott. Egyszer összefutott az előtérben Janis Joplinnal, aki Kris Kristoffersont kereste (Joplin amúgy szintén sokszor megfordult a hotelben). Cohen viccből azt mondta neki, hogy nagyon szerencsés, mert megtalálta, amin az énekesnő jót röhögött, majd együtt töltötték az éjszakát, és talán még többet is. Joplin tudhatott valamit, mert Cohent annyira meghatotta egy dugás vele a hotelban, hogy írt róla egy dalt, a Chelsea Hotel No. 2-t, amiben Joplin orális tehetségét is firtatja.

chelsea hotel janis joplin.jpg

Joplin a bejáratnál

Patti Smith-t két legendás kapcsolat is fűzte a hotelhez. Az egyik barátsága és fura viszonya a fotóssal, Robert Mapplethorpe-pal, a másik pedig Sam Shepardhöz iránti szerelme. Előbbiről szól a Just Kids című könyv, utóbbihoz pedig egy "vicces" sztori kapcsolódik. Patti ugyanis már éppen kiköltözőben volt a Chelsea-ből, amikor belezúgott a Holy Modal Roaunders zenekar dobosába. A fickó Slim Shadowként mutatkozott be neki, és máris a hotel hetedik emeletén találta vele magát egy erkélyes szobában. Később kiderült, hogy van otthon egy felesége és egy gyereke, Sam Shepardnek hívják és híres drámaíró.

patti smith and robert mapplethorpe chelsea hotel.jpg

Patti Mapplethorpe-pal

pattismith1x.jpg

És Patti Sam Sheparddel a Chelsea-ben

Dee Dee Ramone imádta a Chelsea-t, még akkor is, ha káromkodva üvöltözött a munkásokkal, akik az ablaka felett dolgoztak egy felújításon. Először még a Ramones karrierjének elején lakott itt, miután összebalhézott a barátnőjével, majd sokkal később visszatért, hogy itt jöjjön le a heroinról (micsoda megfelelő környezet...), és közben megírta a Chelsea Horror Hotelt. De nem ő volt a hely leghírhedtebb punkja, hanem Sid Vicious és Nancy Spungen. A balhés pár a 100-as szobában lakott, ahol 1978. október 12-én holtan találták Nancy-t. Valószínűleg Sid végzett vele olyan állapotban, amire nem is emlékezett, de vannak kételkedők, akik szerint akár más is lehetett, hiszen Stanley Bard a kétes hírű drogos szintre tette a gerlepárt, miután Sid egyszer összeesett a hallban, annyira ki volt ütve. Szóval nem voltak éppen a legjobb népség között. Mindenesetre Sid is meghalt túladagolásban 4 hónappal később, szomorú történet.

dee dee.jpg

Dee Dee a hotel egyik erkélyén

Nancy halála azért nem tett túl jót a hotelnek, bárhogy ügyeskedett is Bard, ettől függetlenül viszont továbbra is jöttek a művészek, pezsgett a hotel, bár azt mondják, a '90-es évek végére eltűnt a varázsa. Mindenesetre még később is sokan forgattak itt klipeket, rendeztek fotózásokat a sztárok közül, hiszen sikk ide visszajönni. De például Ethan Hawke is itt heverte ki azt, amikor elvált Uma Thurmantől. Ezek a híres idők viszont már végleg elmúltak, hiszen története során először bezárták a Chelsea-t, és sokat látott bútorait is elvitték.

A Chelsea jövője

Ed Scheetz azt mondja, neki egy álom vált valóra azzal, hogy a Chelsea hozzá került. Éppen ezért vigyázni akar rá és szeretne minél többet megőrizni abból, amit a hotel jelent. Viszont a felújítás elkerülhetetlen volt. Ugyan Bard uralkodásának vége felé néhány apróságot rendbe rakatott (mert muszáj volt), a hotel szépen amortizálódott, hiszen alapvető céljának tartotta, hogy mindent megőrizzen eredeti állapotában. Éppen ezért nem cserélődtek a bútorok sem, és adtak egyedi történelmi atmoszférát a helynek. Most viszont cserélni kell a csőrendszert, az elektromos hálózatot, a fűtést és szinte mindent, így a lakók úgy érezhetik, szétbombázzák alattuk a hotelt. Viszont többen azt mondják, kellett már ez a Chelsea-nek, hogy igazi luxushotelként nyithasson újra, hiszen a múltat visszahozni úgysem lehet, akkor meg töltse be funkcióját, és maradjon így életben. Bármi legyen is, annyi könyv, legenda, dal, vers, film és fotó őrzi az emlékét, hogy a popkultúrából már soha nem fog kikopni. Ahogyan azok emlékezetéből sem, akik valaha laktak benne.

ch1.jpg

Egy fotós körbejárta a híres szobákat, mielőtt elszállították a bútorokat és végigfényképezte őket. Ez a 822-es, itt lakott Madonna és '92-ben itt fotózták a Sex című könyvhöz.

 

Források: Huffington Post, Vanity Fair, NYDaily és szerte az internetek + olvasásra ajánlott Sherill Tippins The Life and Times of New York's Legendary Chelsea Hotel című könyve

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr846877171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.