Tina Turner 75

2014. november 27. - szabo.kata

Tina Turner november 26-án betöltötte a 75-öt és bár 2009-ben végleg visszavonult, még mindig a rock&roll egyik olyan nagyasszonya, akit tisztelni kell. Tisztelni és imádni. Mert Tina még most is elképesztően ott van, Svájcban él, nagyokat bulizik és tavaly hozzáment szerelméhez, a nála jócskán fiatalabb Erwin Bach-hoz, akivel már 28 éve élnek együtt. Szóval az énekesnő csak a színpadtól köszönt el, de eléggé izgalmas életet él, amit meg is érdemel. És különben sem kell már semmit csinálnia, hiszen legendás lábai és hangja már örökké bevésődött az agyunkba, no meg a zenetörténelembe is. Ennek a szép kerek szülinapnak az alkalmából összegyűjtöttem 10 olyan dalt és egyben pillanatot Tina történelméből, amik annyira menők voltak, hogy még mindig leesik az állam tőlük, közben pedig gyorsan végigcsúszunk a karrierjén is. Tina rocks!

TinaTurnerPA250511.jpg

Tina Turner Anna Mae Bullock néven látta meg a napvilágot 1939-ben Nutbush-ban, egyszerre csörgedezik benne afroamerikai, európai és indián vér is. Nem volt könnyű gyerekkora, sokat költözött és hol valamelyik nagyszülőnél élt, hol az anyjával, mert a családja teljesen felbomlott. Tinát viszont nem kellett félteni, bármilyen suliba járt is, mindig aktívan részt vett a szociális életben, kórusokban énekelt, pompom lány volt, vagy éppen a kosárcsapat vezetője. Miután végzett a gimiben, először nővér akart lenni, de aztán gyorsan megfertőzte a zene St. Louis klubjaiban, no meg ott volt Ike Turner, aki teljesen lenyűgözte.

A Fool In Love

Tina 18 évesen kapott lehetőséget, hogy a Kings of Rhythm átvezetője alatt énekeljen és Ike-nak annyira megtetszett, hogy rögtön felkérte háttérénekesnek. Felvételen először a Box Top című dalban volt hallható a hangja. Ike Tina mentora volt, segített neki abban, hogy technikásabban énekeljen és fejlődjön. Az elején csak barátként viselkedtek egymással, akkoriban Ike-nak még felesége is volt, csak '59-ben jöttek össze. Ezt követően Ike 1960-ban megírta az A Fool In Love-ot, amit Art Lassiternek szánt, csak ő nem ment el a felvételre, Tina viszont kikönyörögte, had rögzítsék vele a dalt. Így is lett, és bár Ike később törölni akarta a hangját, mégis azzal lett sláger. Ráadásul akkora, hogy a 27. helyig kúszott fel az amerikai toplistán. Ezen a ponton tette az r&b producer, Juggy Murry a Kings of Rhythm középpontjává Tinát, aki ekkor vette fel új művésznevét is, és a zenekarból hamarosan duó lett.

River Deep - Mountain High & Proud Mary

Ike és Tina egyre sikeresebbek lettek, '62-ben összeházasodtak és sok kiadónál megfordultak. Jöttek a kisebb slágerek, és a '60-as évek közepére Amerika legjobb r&b show-jának tartották az Ike and Tina Turner Revue néven futó műsorukat. James Brownnal vetekedtek, ami azért nem volt semmi. '65-ben Phil Spector megnézte egyik fellépésüket és 20 ezer dollárt fizetett Ike-nak azért, hogy kizárólag Tinával vehessen fel egy dalt. Ez volt a River Deep - Mountain High. Innentől a világon sokfelé megismerték a Revue-t, a Stones előtt léptek fel Angliában és Amerikában is, rengeteg tévés meghívást kaptak és számos remek albumot hoztak ki. '71-ben a Come Together lemezzel váltottak rockosabb hangzásra, akkor dolgozták fel a Proud Maryt is, amit ma már abszolút Tinához kötünk. Ez volt az első top 10-es daluk Amerikában, és innen van Tina első Grammyje is. Elképesztő tempót diktáltak, egy évben akár 270 koncertet is adtak, és amikor Ike megalapította a Bolic Sounds stúdiót előfordult, hogy 3 év alatt 10 lemezt is felvettek (mert akkoriban ez még így ment). Imádta őket a közönség és a hírességek is, a lábaik előtt hevert mindenki. Aztán minden megváltozott.

Nutbush City Limits

Tina és Ike utolsó közös sikere a Nutbush City Limits volt '73-ban, majd a következő évben meg is jelent az énekesnő első szólóalbuma, Tina Turns The Country On! címmel. Ike kokainfüggősége a '70-es évek közepére elhatalmasodott, ami csak rontott egyébként sem túl egészséges kapcsolatukon. Tina életrajzában megemlítette, hogy Ike először akkor emelt rá kezet, amikor pedzegetni kezdte, hogy otthagyná a zenekart, majd ez nagyjából általánossá vált. Többször annyira megverte, hogy a kórházban kötött ki és a sorozatos ütlegelések miatt az orrát később helyre is kellett állítani. Tina először a buddhizmus egyik válfajába menekült, azzal erősítette magát, de '68-ban öngyilkosságot is megkísérelt. Végleg '76-ban telt be nála a pohár, akkor egy nagyon durva veszekedés után Dallasban egyszerűen elrohant a fellépés előtt. 36 cent volt nála, de nem érdekelte semmi. Az sem, hogy elképesztő szerződések álltak előttük. Beadta a válókeresetet a turné közepén és az összes elmaradt koncertért vállalta a felelősséget a szervezők előtt. Ike-kal minden kapcsolatot megszakított, nem kellettek neki a jogok sem, csak a művésznevét tartotta meg.

Let's Stay Together, What's Love Got To Do With It, Private Dancer & We Don't Need Another Hero

Tinának egyedül szinte a nulláról kellett kezdenie karrierjét a '70-es évek végén. Ugyan turnéi sikeresek voltak, egyszerűen nem jött össze neki egy épkézláb sláger sem, amin az a 4 szólóalbum sem segített, amiket addig megjelentetett. Így aztán a United Artists/EMI nem hosszabbított vele szerződést és kiadó nélkül maradt. Persze koncertezett ezután is, így talált rá Olivia Newton-John menedzsere, Roger Davies, aki újraalkotta az énekesnőt és műsorát. Egy modern rock show-t álmodott neki, amiben ő a sztár és a zenekar végre a háttérben marad. Így már felfigyelt rá a Capial Records. Tina kihozta náluk a Let's Stay Togethert, ami visszarepítette a reflektorfénybe, és a kiadó 3 lemezre ajánlott neki szerződést.

'84-ben, alig két hónap alatt felvették a Private Dancer című albumot, amivel az énekesnő minden idők egyik leghatalmasabb visszatérését produkálta olyan dalokkal, mint a What's Love Got To Do With It vagy a címadó Private Dancer.

Ez lett Tina legsikeresebb lemeze, több mint 11 millió példányban kelt világszerte és 4 Grammyt zsebelt be érte. Innentől tömegek előtt lépett fel, stadionokat töltött meg, részt vett a We Are The World felvételén és a Live Aiden. Jött egy híres filmes felkérés is a Mad Max 3-ban Aunty Entity szerepére. Már ezért is méltatták, de a film betétdala, a We Don't Need Another Hero is tarolt. Meg persze kapott érte egy Grammyt, ahogyan később a Bryan Adamsszel felvett It's Only Love-ért is.

The Best, GoldenEye & When The Heartache Is Over

Innentől kezdve csak szuperlatívuszokban lehet beszélni Tináról, aki több mint 184 ezer ember előtt énekelt 1988-ban a Maracana stadionban Rióban, amivel Paul McCartney mellett ő lett az a szólóénekes, aki a legnagyobb közönség előtt lépett fel valaha. Bár a Private Dancer sikerét nem tudta megismételni (mert az lehetetlen), minden későbbi albuma hatalmas példányszámban fogyott. A Foreign Affairre pedig felkerült az a dal is, ami a Proud Mary mellett 'A' tökéletesen "Tinás" szám, a The Best (amit a Pepsi is kisajátított egy kicsit).

'93-ban segédkezett a What's Love Got To Do With It című filmben, ami Ike-kal való kapcsolatát dolgozta fel. Újraénekelt hozzá számokat, de szerepet nem vállalt benne, hiszen azt mondta, nem olyan hülye, hogy újra át akarja élni azt, ahogyan a férfi megütötte. Aztán '95-ben a U2 GoldeyEye-át énekelte fel az az azonos című James Bond mozihoz, amivel egy újabb ikonikus mozis slágert kötött a nevéhez.

Az ezt követő Wildest Dreams albumot imádta a közönség, ahogyan a '98-as Twenty Four Sevent is, aminek turnéja a legsikeresebb volt 2000-ben, több, mint 100 milliót hozott. Ezen kapott helyet eddigi utolsó nagy slágere, a When The Heartache Is Over

Ezután Turner már csak kevés fellépést vállalt, de előszeretettel vendégszerepelt mások dalaiban és ment, ha jótékonysági eseményekre vagy nagyon exkluzív rendezvényekre hívták. Viszont svájci bázisán inkább a jógának és a buddhizmusnak élt és él most is. Ráadásul olyan albumokat is felvett, amik a keresztény és a buddhista énekeket vegyítik. 2008-ban a Grammy gálán tért vissza a színpadra Beyoncé mellett, hogy aztán a lenyomja a Tina!: 50th Anniversary Tourt és 2009-ben "nyugdíjba" menjen. De nem állt meg, divatbemutatókra jár, partikat rendez, gospelt énekel és 2013-ban szerepelt a Vogue címlapján, amivel ő lett a legidősebb nő, aki ezt kiérdemelte. Elképesztő az energiája.

Azzal, hogy nem csak felvételen, hanem élőben is lenyűgöző, Tina Turner óriási tiszteletet vívott ki magának a zenében. És tök mindegy, mennyi Grammyt nyert vagy, hogy mennyien mentek el a koncertjeire, mert ezek csak számok. A lényeg az, hogy hallgathatjuk és olyan példát állít kitartásból és újrakezdésből, amire érdemes felnézni.

 

Ha egyik szuperfantasztikus bejegyzésről sem akarsz lemaradni a blogon, lájkold a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr246938507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rocko- 2014.11.28. 00:26:08

nem nagyon szoktam T.T.-t hallgatni, szóval itt a remek alkalom hozzá! :)

és jár a pont, hogy elkészült a poszt rocknagyizás nélkül. ;)

szabo.kata 2014.11.28. 12:02:19

@Rocko-: tuudtam, hogy valamit elfelejtettem :PPP

Dr_utcai_arcos 2014.11.28. 23:16:53

Fasza kis válogatás, Tina 4ever!

Kelly és a szexi dög 2014.11.28. 23:45:54

Meg lehet nézni, 70 (!) évesen mit művel a koncertjén!

Kirby 2014.11.29. 00:36:09

Max respect a Rocknagyinak! Különösebben sosem voltam fan, de remek dalokat készített, amelyeket sosem feledünk el. Köszi Tina!

andyka77 2015.04.09. 13:28:30

Igazan klassz kis osszefoglalo, gratula a cikkironak! Imadom Tinat, fantasztikus eloado es nagyon kedves ember.