Emlékeztek még arra, amikor Fred Durst piros sapkája legalább annyira megkerülhetetlen volt, mint Britney Spears melle, és a csapból is a Korn, a Deftones vagy éppen a System of a Down szólt, hiába nem volt közük sem a popzenéhez? Ó igen, ez volt a nu metal tündöklésének időszaka a '90-es évek végétől egészen a 2000-es évek közepéig, aminek köszönhetően rengeteg rockzenekar szerzett világhírt még akkor is, ha nem pont ebben a műfajban tevékenykedtek. Így az előbbi miatt fontos leszögezni, hogy a most következő válogatásban egyáltalán nem csak nu metal számok fognak szerepelni, inkább olyan dalok jönnek, hanem amik akkor taroltak, amikor a műfaj dominált, és így vagy úgy, de egy kicsit mindenkire hatott - Induljon tehát a nosztalgia henger csupa csodálatos klasszik mainstream rock slágerrel (mert bizony már a Nookie is 16 éves, baszkikám)!
Limp Bizkit - Nookie
Piros baseball sapka fordítva hordva, pufidzseki, rappes nadrág, szövegelés, üvöltözés, szövegelés, üvöltözés - A Limp Bizkit a Nookie-val pontosan felvázolta, mit is akarnak és azt hogyan fogják csinálni.
Korn - A. D. I. D. A. S.
Ha a Limp Bizkit a Nookie-val rajzolta fel magát a térképre, akkor a Korn ezzel a számmal. Baseball sapka helyett itt raszta tincsek lobogtak, Jonathan Davis hangját pedig innentől már messziről megsimerte az ember.
Deftones - Back to School
A korszak egyik legizgalmasabb zenekara, pedig sokkal régebbi annál, hiszen még '88-ban alakultak. A világhírt viszont a nu metalnak köszönhetik, mert tökéletesen passzoltak akkoriban a képbe.
System of a Down - Toxicity, Chop Suey
Elcsépeltnek tűnhet, mert mindig óriási volt körülötte a hype, de a SOAD akkor is kurvajó. Sajnos imádom, ahogyan Tankian énekel, még a rengeteg hajlítással együtt is, a Toxicity-t pedig nem lehet kihagyni. Ahogyan a Chop Suey-t sem, ami minden idők rockbulijainak kötelező kelléke.
Linkin Park - One Step Closer
Rengeteg más dalt is iderakhattam volna a Linkin Parktól, de ezzel írták be magukat a történelembe, szóval, legyen ez. Amúgy amit ma csinálnak, azt már egyszerűen nem tudom hova tenni, az viszont biztos, hogy ügyesen alkalmazkodnak a trendekhez, az arculat teljes elvesztése mellett...
Limp Bizkit - Rollin'
Még egy Limp Bizkit, mert itt már baromi nagyok voltak és ez egy nagyszerű feelgood dal, kicsit agresszív kivitelben.
Slipknot - Left Behind
A Slipknot már akkoriban is rendkívül hatásosan volt ijesztő, mára ezt pedig még überelni is tudták. A maszkok, meg az, hogy soha nem esnek ki a szerepükből, zseniális. A Dualityt akartam először, de az már picit későbbi. Egyébként pedig nagyon érdemes hallgatni az új albumot!
Staind - It's Been a While
A Staind a nu metal lágyabb fele, amit nem mindig vesz be a gyomrom, viszont kellett egy ilyen dallamosabb vonal is. Persze bármennyire is nem bírtam, azért ez a szám csak belemászott az én fülembe is.
Creed - With Arms Wide Open
A Creed is nagyjából ugyanaz a kategória, mint a Staind, csak ha lehet még többet szenvednek benne. Rettentően színpadiasan. Főleg az énekes, Scott Stapp, aki mostanában teljesen hitelesen szenvedne,mert nem megy túl jól a sora. Szegény elvesztette minden pénzét, hajléktalan lett és motelekben húzza meg magát.
Drowning Pool - Bodies
A zenekar legerősebb száma mindenképpen a Bodies, ami a szintén nagyon erős Sinner című debütáló albumon található. Az énekes, Dave Williams azonban ezután meghalt, és a zenekar azóta pár évente másban találja meg az utódját. Kár értük.
Papa Roach - Last Resort
A slágerekkel teli első nagykiadós album, az Infest legismertebb száma, a klipje is beleégett az agyunkba. Mindenki full feketében, nagyon kemények voltak. Aztán mostanra majdnem annyira lettek hipszterek, mint a Linkin Park.
Static-X - The Only
Ennek a zenekarnak az energiáját bírtam leginkább. Sajnos 2013-ban feloszlottak, aztán tavaly az énekes, Wayne Static meg is halt, úgyhogy nem igazán fognak újra zenélni.
Powerman 5000 - When Worlds Collide
És, ha már az energiánál tartottunk, akkor itt is akad belőle egy kevés, indusztriál felhangokból pedig még több.
AFI - Girls Not Grey
A AFI sokáig várt az áttörésre, de megérte. A Sing the Sorrow című lemez végre elképesztő siker lett, amit szerintem a nu metalnak is köszönhetnek. Én nagyon kedvelem őket, pedig ez is egy könnyen formálódó banda, ami a divathoz igazítja magát.
Korn - Freak on a Leash
Elnézést, de kellett még egy Korn. És mennyire jó már ez a klip, nem igaz?! Ráadásul elképesztően hatalmasak ettől lettek, mást se lehetett látni az MTV-n.
Orgy - Blue Monday
Az Orgy ezzel a feldolgozással robbant be. Sok-sok elektronika, indusztriál elemek, nem is tudom, miért voltam odái értük annyira, de valamiért nagyon tetszett. Pár éve csodás dolog volt látni a két fő arcot, a hajón.
Rammstein - Du Hast
Ipari riffek Németországból, amik úgy gyűrűztek be Amerikába, leginkább Trent Reznornak vagy a Mátrix filmzenének köszönhetően, hogy egyik pillanatról a másikra már a Family Values Tour egyik fő attrakciói lettek. A Rammstein nem sokat változott a kezdetek óta, de talán ez a legjobb benne.
Alien Ant Farm - Smooth Criminal
Mindenképpen ez az a dal, ami miatt emlékszünk az Alen Ant Farmra, pedig összehoztak még pár albumot az ANThologyn kívül, és több filmes dalt is jegyeznek. A felvillanó járdaköveket egyszerűen nem lehet elfelejteni!
Puddle of Mudd - She Hates Me
Erős post-grunge érzés, amire az énekes, Wes Scantlin még rá is játszik a hangjával. Jó zenekar, bár a Come Clean sikerét sosem tudták felülmúlni. Ebben a sikerben egyébként Fred Durstnek is volt egy kis szerepe, ám később megromlott a viszonya a bandával.
Hoobastank - The Reason
Eladtak több, mint 10 millió albumot világszerte, mégis talán egyedül a fenti dal meghatározó tőlük. Nekem egy kicsit mindig olyan semmilyennek tűntek, de aki rajongó volt, nyugodtan megkövezhet ezért a kijelentésért.
Rage Against the Machine - Killing In The Name
Baromira nem nu metal, de a korszak egyik legfontosabb bandája, aminek a zenéjében van a rocktól kezdve a funkon át, a politikáig minden. Természetes tehát, hogy a "kibaszottócsa" szerepel a listán, nem tudom kihagyni.
Marilyn Manson - This Is The New Shit
Manson nekem sosem testesítette meg az Antikrisztust, inkább egy olyan előadónak tartottam és tartom, aki zseniálisan felépítette önmagát és egyébként remek "popdalokat" ír. Bár nem a nu metal korszakban találta meg a közönség, hanem korábban, itt lett igazán naggyá, és sorra hozta ki a lemezeket, millió slágerrel. Ezek közül álljon itt az egyik kedvencem. (Egyénként az új korongja fasza, hallgassatok bele!)
Incubus - Wish You Were Here
Korábban az Incubus nagyon idegesített, kellett idő, mire meg tudtam szeretni. Pedig tök jó zenekar, akik nem csak a kétezres évek közepéig tudtak felszínen maradni. Szerencsére. Brandon Boyd pedig az egyik leghelyesebb énekes ebből az időszakbból.
Evanescence - My Immortal
Az ilyen érzelgős love metal dologgal engem ki lehet üldözni a vikágból, viszont az Evanescence-nek valahogy mégis sikere lett, ezt be kell látnom. Például ezzel:
Kid Rock - American Bad Ass
Kid Rock a hiphop világából váltott a '90-es évek végén rap-rockra, mert akkor éppen az lett menő. Ebben a stílusban aztán nagy királyt csinált magából, bár túl eredetinek, attól függetlenül, hogy ügyes figura, soha nem tartottam. Prosztó rock ez a javából.
P.O.D. - Youth Of The Nation
Na, ha valami tipikus nu metal, akkor ez az. Ráadásu keresztény nu metal!
Godsmack - I Stand Alone
Még egy kis extra energia így a végére, mert a Godsmacknél az soha nem fogy ki, még mindig menetelnek.
Crazy Town - Butterfly
Mi mással is zárhatnám a sort ezen kívül? Na ugye! Akkoriban rajtuk csüngött az összes csaj, de szerencsétlen Shiftyt azóta csak abban a műsorban lehetett látni, amiben celebeket küldenek elvonóra...
+1 Bloodhound Gang - The Bad Touch
A korszak legviccesebb bandája, ezért idepasszintom még ezt a dalt, mert ez még tökéletesebb zárás a Butterfly-nál is!