Apám zenéi

2015. október 11. - szabo.kata

Biztosan sokan vagytok vele úgy mint én, hogy a szüleitek zenehallgatási szokásai, egyáltalán viszonyuk a zenéhez, rengeteget formált azon, hogy miket szerettetek meg később, mennyire lett fontos része az életeteknek a zenehallgatás. Én olyan családban nőttem fel, ahol mindig központi szerepe volt a zenének, tekintsük bármilyen formáját. Amikor még egészen kicsi voltam, anyáék az MTV Europe elé ültettek le, hogy megnyugodjak és azt képes voltam órákig bámulni. Vagy felrakták a rengeteg éneklős meselemezünk egyikét és szépen elvoltam rá a saját kis világomban. Rengeteg bakelitünk volt és van a mai napig, sokféle stílusból, de apa szép cd gyűjteményt is felhalmozott, rengeteg zenei dvd-vel megspékelve. Anya inkább a komolyzenét szerette és jár máig ilyen koncertekre, apa pedig a könnyűt és nagy rajongója volt a jazznek. Nagyjából mindig szólt a lakásban valami.

bono-joshua-tree-tour-u2-31486940-800-526.jpg

Apámmal tulajdonképpen mindig a zene volt az a közös pont, amiről bármikor tudtunk beszélgetni. Persze gyakran összevesztünk azon, hogy kinek, mi tetszik éppen, de általában egyezett az ízlésünk. Ez valahol természetes, hiszen én rengeteg dolgot miatta, tőle hallottam először. Amikor már nagyon beteg volt, és kórházban feküdt, akkor is képes volt beszólni, hogy miért éppen egy Blondie póló volt rajtam, hiszen az 'egy szar'. Akkor már nem mindig ismert meg, de ezt persze azonnal észrevette. Egy éve volt október 9-én, hogy elment, és nyilván ilyenkor előjön rengeteg emlék, nekem köztük olyanok is, hogy milyen albumok, dalok, előadók kerültek az életembe miatta, miket kötök máig ezért hozzá. Úgy éreztem fontos, hogy összegyűjtsem ezekből a legemlékezetesebbeket, szóval most egy eléggé bensőséges poszt következik, ami nekem sokat jelent, de hátha másokban is előhoz hasonló dolgokat, amelyekre jó emlékezni.

 

U2 - Joshua Tree, Rattle and Hum és a többiek

Apa mindig nagyon bírta a U2-t, amit rengeteget hallgatott is, amikor még nagyon kicsi voltam. Akkoriban főleg a Rattle and Humot és a Joshua Treet, hiszen azok voltak aktuálisak. A családi legendárium szerint viszont, amikor elindult például a Desire én azonnal elkezdtem hisztizni, hogy kapcsolja ki, mert utálom. Évekkel később aztán, amikor nagyon megtalált a zenekar, apától szereztem róluk az első infóimat és nagyon boldog voltam, hogy rengeteg lemezünk megvan otthon. Aztán apa elkezdte begyűjteni azokat az albumokat is, amik nem voltak meg és a legtöbb ünnepre jöttek a U2 koncert dvd-k, amiket rendre meg is néztünk például karácsonykor. MErt nálunk ez ment a háttérben, meg például Bruce Springsteen. De erről majd később.

 

Depeche Mode - Exciter

Faterom mindig magyarázta, hogy a Depeche Mode jó, de ez is csak jóval később ütött be nálam, mint, hogy erről prédikált. Aztán ő vitt el életem első igazi nagy koncertjére, az Exciter turnéra, ami a Kisstadionban volt. Persze nem egyszerű egy éppen az önállósodás szélén álló kamasznak az apjával szórakozni, de nélküle nem lehettem volna ott.

 

The Cure - Lullaby

Volt neki egy csomó The Cure bakelitje, melyeknek imádtam a borítóját nézegetni, de a zenét mindig nagyon ijesztőnek éreztem olyan 5 évesen. Ráadásul a Lullaby klipjétől egyenesen rettegtem, aztán ezt a rettegést kisgyerekként összekapcsoltam a zenével és elbújtam, ha feltette apa a lejátszóra. Emléknek megmaradt ez, aztán persze ahogy a U2-val is történt, később minden megváltozott és aztán már nagyon örültem annak, hogy ezek a lemezek nekünk megvannak.

 

Sade - Lovers Live

Sade zenéjét apám és anyám is imádta, nagyon sokat hallgatták, és apa annyit mesélt különlegességéről, meg arról, hogyan is lett sztár, meg milyen zseniális zenészei vannak, hogy úgy könyveltem el, ennél a nőnél nem is nagyon van jobb. Ezt pedig máig is tartom, örök szerelem lett, és emlékszem rá, amikor apával együtt néztük a Lovers Live koncertfilmet, és folyton magyarázta, melyik zenész, miben olyan menő.

 

Nirvana - Unplugged

Egyszer Kecskeméten okos betörők kipakoltak egy lemezboltot, de persze csak a kirakott üres tokokat vitték el, a cédék megmaradtak. Ezeket meg aztán tok híján potom pénzért passzolták el, apa meg jól be is vásárolt egy rakattal. Köztük hazahozta a Nirvana MTV Unplugged in New York lemezét is, amit éjszakákon át hallgattam és nem tudtam lejönni róla. Ő csak annyit mondott, jó lesz ez nekem.

 

Limp Bizkit

Tiniként jócskán elkapott a nu metal, de fater is vevő volt rá, sőt nagyon bejött neki a Limp Bizkittől a Break Stuff. Amikor ment a tévében, mindig jól fel is nyomta a hangerőt és előadta, milyen sok van ebben a zenében. Aztán meg elintézte a lemezboltos haverjainál, hogy rendeljék meg nekem az összes albumukat, mert Kecsón akkor még senki nem vágta mi ez, és nem is tartották.

 

Német MTV-s csodák

És, ha már a lemezboltos haveroknál tartunk. Apámnak volt belőlük bőven, ezért egy kisvároshoz mértem tényleg bármit meg tudott szerezni. Ráadásul meg sem kellett vennünk mindig a dolgokat (pláne, hogy egy Backstreet Boysért nem is adott volna pénzt), mert elkérte a cédét pár napra, lemásolta otthon nekem a szupermagnójával és már hallgathattam is walkmanen meg a szobámban, amit akartam. Ugyanígy megtanított arra is, hogyan tudok magamnak bármit felvenni kazira a tévéből, mert összekötötte erősítőn a magnőt a műholdvevővel. Zseniális kis válogatáskazikat gyártottam tehát a húgommal a német zenetévék legnagyobb slágereiből. És egyébként mindig a viva zwei előtt poshadtunk, és közösen imádtuk apával meg a Sárival Charlotte Roche-t. Ennyi.

 

Bruce Springsteen meg a karácsonyok

Ahogy már mondtam, egy idő után nálunk szokássá vált, hogy karácsonykor Bruce Springsteen koncertet nyomtunk az ajándékozás és a fenyőfadíszítés alatt.  Ennek egyszerű oka van: egyszer nagyon bejött, amikor a tévében adták, aztán ennél maradtunk. Faterommal egyébként mindig hatalmas eszmefuttatásokat tartottunk karácsonykor mindenféle zenékről, a család legnagyobb örömére, és rengeteget röhögtünk közben. Anyámék már rég nem éltek együtt, mi meg alig találkoztunk egyébként, de ez megmaradt. Valahogy ez volt az a dolog, amiből soha nem lett sértődés, csak egyszerűen jókedvű volt tőle mindenki.

 

Madonna - Ray of Light

Madonna valahogy mindig ott volt az évek során, aztán amikor kijött a Ray of Light, apa oda-vissza ajnározta, hogy mekkora jó. Nem is csak a lemez, hanem a klipek is, amik készültek hozzá. És ebben mindig nagyon egyet is értettünk, hiszen szerintem is ez az a lemez amiben Madonna legjobban megmutatta a tehetségét. Apa emellett nagyon kedvelte még a Bedtime Stories klipjét is, azt is sokszor felhozta menőségi példának.

 

LGT

Nyilván, ahogy a korosztályából rengetegen, apám imádta az LGT-t, fontos zenekar volt az életében. Ebben egyébként anyám is partnere volt, ő rajongott a zenéikért. Szerintem az összes lemezük megvan otthon bakeliten és előszeretettel hallgatták is őket. Így nem volt nehéz gyerekként megtanulni a szövegeket, vagyis amiket megértettünk belőlük a húgommal. Érdekes egyébként, hogy a fiatalkori zenéik közül anyáék rengeteget hallgattak például The Doorst vagy Janis Joplint is, de azok nem tetszettek sosem ennyire.

 

George Michael és a Queen

Igen, így együtt, mert ugyan mindkettőt szerette külön-külön is, nagyon megvan, amikor néztük a Freddie Mercury emlékkoncertet, és apa el volt ájulva attól, ahogyan George Michael működött a zenekarral. Mindig nagy énekesnek tartotta egyébként, de ittgyőzte őt meg szerintem igazán.  A Queen meg persze Queen, nem kell ragozni.

 

Prince

Prince-től is van sok lemez otthon, ő az apám által egyik legjobban tisztelt előadó, így hamar megismertem a zenéjét, amit máig nagyon szeretek. Amikor pár éve fellépett a Szigeten, az volt az egyetlen olyan fesztiválnak, amikor faterral egyszerre voltunk kint egy koncerten és fel is hívtuk egymást utána, hogy ez bizony kurvajó volt.

 

És még sorolhatnám nagyon sokáig, az INXS-től kezdve, Suzanne Vegán vagy a The Clash-en át a Metallicáig, de a fentiek voltak azok, amik elsőre eszembe jutottak, így úgy határoztam, azok a legfontosabbak. De igazából az egészből az az igazán fontos, hogy olyan apám volt és anyám van, akik miatt értem, érzem és annyira szeretem a zenét, hogy csak még jobb lett tőle az életem.

Milyen hasonló emlékeitek vannak? Írjátok meg kommentben, nagyon kíváncsi vagyok!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr567952398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leaspace 2015.10.11. 21:33:15

nalunk ez foleg a komolyzenevel tortent igy. nagyjabol 9 eves voltam, mikor apa elkezdett CD-ket hordani haza, a legelso harom darab az egyik Beethoven-szimfonia, a Peer Gynt es a Carmina Burana volt. igy az utobbi kettot es meg nehany masik muvet kifejezetten azert imadok, mert emlekszem azokra a koran sotetedos teli estekre, amikor lekapcsoltuk a villanyt az egesz lakasban, es a tesoimmal meg vele pl. ezeket hallgattuk. szerintem az volt az elso alkalom, amikor radobbentem, hogy a zene nem csak rovid szamokbol allhat, es nem csak darabjaiban, de egeszeben is ertekelheto. (es igy is maradtam amugy)
fura meg, hogy egyszer regen apa elmondta, hogy az egyik legnagyobb vagya lenne egy requiemet enekelni korusban. ugyan azt hiszem, egyebkent, Verdit emlitette, de engem Mozart mestermuve talalt el nagyon. szoval a kedvenc felvetelemben a Tuba Mirum egyik szolistajanak pont olyan hangja van, mint amilyen apae lehetett volna abban a szerepben, igy ahanyszor felhangzik vagy akar csak eszembe jut Moozart Requiemje, ra gondolok, es hogy ugyan lampalazas volt a szolohoz, de barcsak lett volna meg ideje, hatha teljesulhetett volna ez a vagya

tokre aterzem ezt a posztot, Kata. szep emlekezest kivanok

Udo von Schmetterling 2015.10.14. 22:34:18

Queen...kötelezően...
De mellette anno rettentően utáltam az Ő korosztályuk zenéit.Majd a történelem-tanulás,és a felnövés meghozta,a "szeretetet".Illés,Omega,Loksi,Shadows,Dire Straits,Beatles,Stones,Mike Oldfield...stb.
Csupa olyan zenész,zenekar,akiknek a munkásságát oktatni kéne.Talán akkor ének óráról nem befordulva jönnének ki a gyerekeink....

Rocko- 2015.11.30. 00:30:48

fúhh, ez nagyon bensőséges poszt volt, tetszett!