Bruce Springsteen szeptember 27-én jelenteti meg életrajzi könyvét Born to Run címmel, amit az elmúlt hét év során folyamatosan írt - és amiben először beszél depressziójáról is. Az Egyesült Államok egyik legamerikaibb és egyik legismertebb énekes-dalszerzője bandájával és szólóban is hosszú ideje nagy kedvenc már, így ideje volt a visszatekintésnek. Amihez egyébként valahol kapcsolódik az éppen befejeződő The River turné is. A Főnök hamarosan betölti a 66-ot, ami nem csak rajta nem látszódik de zenéjén sem érződött soha. Számomra az egyik legfontosabb zenésznek számít, így most összegyűjtöttem tőle a könyv megjelenése kapcsán 10 olyan dalt, amit tényleg mindenkinek hallania kell.

The River (The River album, 1980)

Springsteen 1980-as albumának címadó dala, amit sógorának és feleségének a sorsa ihletett. Sötét hangulatú dal, ami a gazdasági válságot idézi, mégis gyönyörű, nekem pedig az egyik legnagyobb kedvencem. Az album egyébként is nagyszerű, több olyan szerzemény található rajta, melyekből később külön lemezek nőttek ki. A The River például a következő Nebraska-t ihlette. Különlegesség, hogy a tavaly 35 éves lemezhez Springsteen exkluzív kiadványokat hozott ki és egy tematikus turnéval is megünnepelte.

Thunder Road (Born to Run album, 1975)

A Főnök áttörést jelentő albumának egyik legmeghatározóbb dala a Tunder Road, ami sokak szerint egyben Springsteen csúcsteljesítménye is. Való igaz, hogy ebben már '75-ben benne volt minden, amit ő jelent és ami nem is veszett ki belőle soha. Szóval signature song, semmi kétség. A szövegben egy fiatal párról van szó, akik végre rendesen akarják csinálni az életet.

Born to Run (Born to Run album, 1975)

Mivel előbb szóba került a Born to Run, akkor jöjjön a sorban a címadó dal, ami azért rendesen ott van még Springsteen legismertebb és legtöbbet játszott dalai között. Nem mellesleg pedig ez adta a most megjelenő memoár címét is. A Born to Run tulajdonképpen Springsteen végső próbálkozása volt arra, hogy sikeres legyen. Hiszen első két albumát ugyan imádták a kritikusok, ám klubzenész maradt. Idáig.

Atlantic City (Nebraska album, 1982)

Már a Nebraska lemez klaszikusa az Atlantic City, ami ismét emberi sorsokról mesél. Springsteen egyik kedvenc témája ez, aminek lehet is örülni, mert ahogy haladunk előre az időben, úgy jeleníti meg az amerikai mindennapokat, problémákat és élethelyzeteket dalaiban - mint egy zenés történelemkönyv. A dalban szereplő pár Atlantic Cityben próbál szerencsét, ám a srác maffia ügyletekbe keveredik, sorsa pedig innentől előre meg van pecsételve.

I'm on Fire (Born in the U.S.A., 1984)

Ennek a dalnak szerintem az a zsenialitása, hogy gyakorlatilag tökéletesen jeleníti meg azt, amikor vágysz valamire, mégsem szabad megtenned. Így csak buzog benned a minden, de soha nem tudod kiadni. A klip és a szöveg is egy férfi ilyen vágyát mutatja meg, de talán ennél is erősebb a zene, amiben szintén végig nincsen tetőpont, csak nagyon vár rá az ember. Érdekes, hogy egy ilyen finish nélküli szám listavezető tudott lenni, a klipjét pedig a VMA-n is díjazták, amikor ez még számított valamit.

Born in the U.S.A. (Born in the U.S.A. album, 1984)

Persze a Born In the U.S.A. albumnak a címadó dala volt az igazi sláger. Mit sláger...korszakos himnusz, és egy szám, amivel mindenki összekapcsolja Springsteen alakját, az amerikai zászlót, meg a szűk Levis farmert. Itt már rég nem csak arról a srácról volt szó, aki marha jól énekelte a Born To Run-t. Nem, ez itt már a Főnök, akit egész Amerika imád, csináljon bármit. Szerintem itt vált ikonná, amihez azért rengeteget hozzátett az MTV hőskora is.

Dancing in the Dark (Born in the U.S.A. album, 1984)

Springsteen a rocksztár - itt jelenik meg róla az a kép, amiről az előbbi dalnál beszéltem. Ez a dal meg nyilván olyan slágeres, hogy még most is nagyon sokat játsszák. Itt adott egyébként szintit a Főnök először a hangzáshoz, hiszen ez a '80-as években nagyjából kötelező is volt. Courtenex Coxnak is bejött, nagyon mosolyog érte a videóban, amit Brian De Palma rendezett.

Streets of Philadeplhia (Philadelphia Soundtrack, 1994)

Faterom mindig azt mondta erre a dalra, hogy "Bruce Springsteen mormog kettőt és kap érte egy Oscart, olyan az". És valóban, ez a világ egyik legegyszerűbb dala, de olyan hatásos volt, és annyira elkapta a Philadelphia című film hangulatát. Egyébként nagyon egyszerűen le lehet másolni azt, ahogy Springsteen a klipben sétál az utcákon és ugyanezt tenni, végtelenre rakva a számot. De éjszakai tömegközlekedéshez is tökéletes, minden pillanatot filmessé tesz. Pici adalék, hogy nagyjából az összes hangszert a Főnök játszotta fel a dalhoz, egyik zenésztársa, Tommy Sims segítségével.

Human Touch (Human Touch album, 1992)

A Human Touch azt az oldalát mutatja meg a rockzenének, amit Springsteen is nagyon szeret benne: miszerint a legsötétebb pillanatokban is képes örömet hozni az ember életébe. Most, hogy könyve kapcsán már tudni lehet, hogy a zenész rendesen küzdött és néha még küzd is a depresszióval egészen más fénybe helyezi ezt a dalt is. Mindenesetre igazi örömhimnusz, bármikor jólesik hallgatni.

Radio Nowhere (Magic album, 2007)

A későbbi Springsteen albumokról azért ezt a számot szerettem volna még a lista végére biggyeszteni, mert nagyon jól képviseli őket. A Főnök ugyanis mostanában ilyeneket játszik, vagy lassabb, mélyebb számokat, melyeknél még mindig nagyon kell figyelni a szövegeket is. Szóval nem fáradt el egyáltalán, sőt, egy darabig még biztosan nem is fog. Ha meg úgy érezné, ő abba is hagyná. De nem fogja, ettől nem kell félni.

Nagyon-nagyon sok számot fel lehetett volna még sorolni, de attól nem kell félni, hogy a blogon nem foglalkozok többet Springsteennel, mert nagyon is fogok. Szóval előjönnek még azok a dalok is itt egyszer, melyek most kimaradtak. Igen, ez a lista mainstream, de most ez is volt a lényeg, mert ezekkel kell kezdeni és megismerni, aztán jöhetnek a teljes albumok és az a rengeteg dal, amit Springsteen idáig felénekelt. Tényleg rengeteg van, szóval aki belevágna, szánjon rá kellő időt. Legközelebb a könyv kerül terítékre, ha átrágtam magam rajta a megjelenése után, addig pedig itt egy szuper interjú az öreggel a Vanity Fair címlapsztorijában, érdemes!

Ha tetszett a bejegyzés, akkor pedig kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!