"Ez úgy kellett a lelkemnek, Kriszti!" - kiabálta a lány koncert után a szomszédban pisilő barátnőjének az A38 női vécéjében. És én csak csendben egyetérteni tudtam, mert így volt Móni, kellett. A hallójárataimnak is kellett, a tüdőmnek is kellett, az agyamnak is kellett. A hajónak meg a HEX kellett, hogy lesújtson rá vele három ember szombat este.
A HEX olyan lemez, ami nagyon rendben van fölhallgatóval is villamosozva, de a testet akkor húzza össze igazán, amikor baromi hangosan átdübörög rajta. Jót tesz neki, ha koncerten játsszák, olyan hangosan, meg agresszívan, ahogyan azt az Apey and the Pea a lemezbemutatón tette. A HEX-nek nem kell körítés, bőven elég annyi, hogy három zenész felmenjen vele a színpadra és rázúdítsa a közönségre a saját kis poklát. És az Apey and the Pea-nek sem kell körítés, meg sátánista balhé, vagy túlzott hype. Bőven elég egy olyan új lemez, amiben benne van minden, ahová léptek, ezek nélkül is, Mert bizony élőben hallgatva ez az album sokat jelent. Az agynak, a tüdőnek, meg annak a gombócnak is ott bent, ami összerándul, ha nagyon hangos. És sokat jelent a zenekarnak is. Új színteret és izgalmat, meg mélységeket. Ebben biztos vagyok.
A Stubborn hathatós felvezetése után elképesztően erős színpadról a Death vagy a Black November, belülről marcangol - hogy a címadóról ne is beszéljek. Azt is elfelejtem, hogy az italom elfogyott, úgy visz. De a valami új mellé kell a valami régi, hozni kell a klasszikusokat is kíséreteként. Mert azokkal jutottak idáig és olyan baromi jól szól a Leprechaun Skin vagy a Pothead még mindig, hogy kár is lenne kihagyni. És ez kell a közönségnek is. Főleg annak a részének, amelyik már most sajnálkozik azon, hogy az új lemezzel a zenekar már nem csak az övé. "Régebben egy Apey koncert is hangulatosabb volt" szól a sirám a folyosón két sör között, pedig sok minden nem történt. Csak kicsit többen tudják már, mi is az az Apey and the Pea Kecskeméten innen és túl.
De sosem az a lényeg, mennyien hallgatják, vagy mennyire van éppen elájulva a nagy zenei szakma egy friss albumtól. Az a lényeg, hogy mindezekkel a háta mögött a zenekar ugyanazzal a hozzáállással csinálja meg azt a pont eléggé tömör, épp másfél órás koncertet, ahogy addig zenélt. Az elejétől a végéig kertelés nélkül odatéve. Ennyi a lényeg. És ahogyan Apey mondta szárazon a végén: kint kell hagyni a sok szart a kapuk mögött, mert a zenéért vagyunk itt, azért jöttünk. Nem is hiszem, hogy bármi más kellene.
A teljes koncertet megnézhetitek itt, az A38 Rocks csatornán.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!
Fotók: Horpáczi Dávid
