Ezeken hallgattunk zenét 20 éve

2018. február 24. - szabo.kata

1998-ban még éppen csak megjelentek az első mp3 lejátszók, szó nem volt még iPodokról, okostelefonokról pedig pláne nem - egészen máshogy hallgattunk zenét, mint napjainkban. Emlékeztek még, miket használtunk 20 éve, amikor éppen sétáltunk, buszoztunk, vagy csak úgy elbújtunk éjjel a takaró alá? Ezeket!

1walkmanheader.jpg

1998-ban a hordozható zenelejátszók tekintetében egy korszak végéhez közeledtünk. Még egyszerre hódítottak a walkmanek és discmanek (és kicsit a minidisc lejátszók is), azonban már ott kopogtattak az első mp3 lejátszók a piacon, hogy hamarosan átvegyék tőlük az uralmat. Egészen hamarosan. A Rio PMP3000 ugyanis '98 karácsonyán már tarolt a fák alatt, és utat engedett a zenelejátszók új generációjának, és a zenehallgatás teljesen új dimenzióinak.

De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen '98 még a walkmaneké és a discmaneké volt. Csak a Sony egyedül 175 milliót adott el az előbbiből ebben az évben, és 50 milliót az utóbbiból. Sok discman már arra is képes volt, hogy mp3-akat lejátsszon, azonban ezek még mindig nem jelentettek olyan rugalmas megoldást, mint a későbbi mp3 lejátszók. Még akkor sem, ha például újraírható CD-t használtunk bennük. Mert a zenehallgatásra akkoriban rendesen készülni kellett, ha magunkkal akartuk vinni kedvenceinket. Meg kellett válogatni, milyen kazikra és lemezekre van szükség arra a napra vagy alkalomra, és aztán csak azokat tudtuk hallgatni. Hasonlóan volt ez még az első mp3 lejátszók vagy az iPod 2001-es térhódítása után is, bár azok miatt nem kellett már annyi szalagot meg cédét elhasználnunk.

3walkman.jpg

Hiszen ezeken a régi lejátszókon még nem volt internetkapcsolat, az önálló mp3 lejátszókon sem cserélgethettük menet közben a dalokat (csak később a wifis megoldások esetében). Bár ebben nőttem fel, ma már elképzelni is nehéz, hogy ne férjek hozzá az éppen kellő zenéhez akkor és ott, amikor és ahol csak akarok. De milyen nyugis idők is voltak! És milyen szép rituáléja volt a mixtape-ek és válogatáscédék gyártásának! Nem ugráltak fel alertek és üzenetek, miközben zenéket hallgattunk és minden playlist csak a miénk volt. Csak annak másoltuk le a legkedvesebb dalokat, akit nagyon bírtunk - és volt még a zenehallgatásnak egy egészen privát oldala.

2walkman.jpg

Tökjó, hogy az előbbieknek mind a részese voltam. De az is biztos, hogy a zenehallgatás mostani szabadsága nélkül mér nem tudnék meglenni. Jó volt anno vadászni az aktuális favoritokat a rádióban, hogy fel tudjam őket venni, és jó volt kutatni a legizgibb újdonságok után a fájlcserélő oldalakon (Isten lássa lelkem), meg a haverok ajánásait böngészni, de most a legjobb. Persze ez a szabadság nem akkora találmány, mint egykor a walkman - ami alapjaiban reformálta meg a zenével való kapcsolatunkat - de legalább annyira fontos. Mert a zene valahogy most még inkább a miénk, könnyebben velünk lehet - és az sem baj, ha sokkal könnyebben megoszthatjuk másokkal.

Képek és ihlet: Pitchfork

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr4113689326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sunblind 2018.02.25. 13:43:09

Jó a most. De régen is klassz volt, hogy öt évfolyamnyi középiskola, 1200 gyerek underground közössége épült arra, hogy kinek mi van meg, kitől mit lehet lemásolni, a 3.F-ben a pistinek van meg a the cure/ultra-sonic/metallica/dune és valaki ismer valakit, akinek valami rokona látott már kirakatban D-350-es SONY Discman-t Bécsben. Szóval akkor is elérhető volt bármilyen zene és teljes egészében rendelkezésre állt ennek a szabadsága, csak személyes kapcsolatokon keresztül bonyolódott az egész logisztika.

Visceroid 2018.02.25. 14:22:27

@sunblind: Ugyanez a számítógépes játékokkal.

Márai Coelhó · anygyalszarny.blog.hu 2018.02.25. 18:20:24

@Visceroid: Tényleg, szürreális emlék, hogy az internet előtti világban művházakban voltak számítógépes klubok, ahová hétvégenként vittük a a hangkazettákat és bőszen másoltuk, vagy kazettákon csereberéltük a menő számítógépes játékokat . :D Akkoriban így ment a warezolás és senki se tiltotta. Persze a legmenőbbek, már akkor is BBS-eztek.

Void Bunkoid 2018.02.26. 08:51:01

@Márai Coelhó: juuuuj, meg a folyamatos BSA-para hogy jaj jönnek a rendőrbácsik és baltával kettébasszák az amigát :)

Pedig a BSA (nemtom létezik-e még egyáltalán ilyen szervezet) mint a neve is mutatta, elsősorban nem csóró pistikék lemásolt Stonekeepjére vadászott, hanem nem-licencelt, illegálisan és bevételgenerálásra használt üzleti szoftverek üzemeltetőire (elsősorban cégekre).

Szaaabi 2018.02.26. 10:11:59

@sunblind: de nagyon jól megfogalmaztad a több, mint 20 évvel ezelőtti világot és ezzel párhuzamosan sikerült a maira is fényt villantanod!!!
Én imádom a jó zenét, hallgatom is, amikor csak tehetem. :-)
Annak anno olyannyira jó színezete volt és ami talán most még kiemelendőbb, ember-emberrel kapcsolatban volt. Manapság a zene is "kézzel" alig fogható, észlelhető. A mai középiskolai korosztály pedig csak halványan tapogatózik a homályban, mert szinte minden csak virtuális.
Ők nem tudják igazán, mit nem élnek meg, hisz más módon szocializálódtak és alakulnak a mai napig.
A zenét jobban meg lehetett élni a 90-es években és ezzel együtt a közösség is épült. Ettől volt legfőképp más, úgy gondolom.
Én is élek persze a mai technikai lehetőségekkel, de messze nincs olyan ütőereje ennek már. Lehetne ezt még jobban boncolgatni a zenei, ill. a társadalmi oldalról egyaránt.
Köszi a gondolatokat.

Terézágyú 2018.02.26. 10:25:48

"Bár ebben nőttem fel, ma már elképzelni is nehéz, hogy ne férjek hozzá az éppen kellő zenéhez akkor és ott, amikor és ahol csak akarok."

Ja. Mindent akarok és most rögtön!... nem tudok várni egy percet sem!

NemNick 2018.10.22. 20:24:41

@Szaaabi: "A zenét jobban meg lehetett élni a 90-es években és ezzel együtt a közösség is épült. Ettől volt legfőképp más, úgy gondolom."

pont így. Telitalálat.

A múltkoriban ez egyik kolléganőmmel beszélgettem, és előkerült a Zenebutik (később Zenebutik-Zenehíd). Nem, azt nem sírom vissza. De volt varázsa kivárni az idióta beszélgetések végét a végén elhangzó 1 klipért cserébe...