Amikor Bonónak nem ment el a hangja Berlinben - U2 európai turnényitó

2018. szeptember 10. - szabo.kata

A két csodás nagymamám jól tudja, hogy a U2 az egyik legkedvesebb (ha nem A!) zenekar számomra, és azt is jól tudták, hogy ismét Berlinbe utaztam miattuk. Éppen ezért, amikor híre ment annak, hogy Bonó hangja elveszett és le kellett fújni egy koncertet, aggódva telefonáltak édesanyámnak, hogy "jaj, a Katika, ugye hallotta a Bonót Berlinben?" Igen mamik, hallottam, a turnényitón zseniális volt - mondom is, hogy miért és mennyire!

u2ietour_berlin_dannynorth4_9001535812327_640.jpg

Tavaly volt szerencsém ott lenni a U2 Joshua Tree újrajátszós turnéján Berlinben, ami olyan magasra tette a lécet, hogy megfogadtam: innentől amikor csak lehetőségem lesz rá, megnézem a zenekart, amikor a közelben járnak. Zsizsgett is a billentyűzet a kezem alatt, amikor bejelentették az idei dátumokat az Experience and Innocence turnéra, hogy nyomban jegyeket vételezzek. Még akkor is, ha a zenekar utóbbi albumai semennyire nem hatnak meg. Mert azt viszont tudom: kevés olyan koncertélmény van, mint amilyet a U2 nyújtani képes. Béna új dalok ide, vagy oda.

Berlinben azonban meg kellett lepődnöm. Mert egyáltalán nem bántott, hogy a Songs of Innocence és a Songs of Experience albumpáros dalai kapták a főszerepet. A U2 ugyanis húzott egy nagyon bátrat, és az új dalokra tette a hangsúlyt. A dolgot pedig tetézték azzal, hogy a repertoárból teljesen kivették a tavaly megturnéztatott Joshua Tree közönségkedvenceit. Nehéz volt elhinni, hogy '87 után létezik még U2 koncert With Or Without You nélkül, de létezik. És tudjátok, mi a meglepő? Hát ki lehet bírni! 

u2_eitour_europeflag_dannynorth_9001535749949_640.jpg

u2ietour_berlin_dannynorth1_9001535812329_640.jpg

Mert az utóbbi két lemez számai amilyen felejthetőek otthon hallgatva, olyan jó működnek élőben. Egyrészt egy arénában is képesek hozni azt az intimitást, amit sokszor életrajzi hátterük hordoz (hála Bonónak), másrészt olyan vizuális elemekkel sikerült felerősíteni őket, hogy sokszor felhőtlenül bámultam csak, mi történik. Mint egy kisgyerek, és olyan jólesett. Két színpad, egy összekötő folyosó, felette hatalmas kivetítővel, AR, és sokszor furcsa helyeken felbukkanó zenészek. Volt minden, mint a búcsúban. Bár parasztvakításról szó nincsen, minden egy nagyon okos koncepció része. Egy olyan koncepcióé, ami nem csak a zenekar személyes történeteire reflektál, hanem arra is, ami éppen a világban történik. És amelyekkel kapcsolatban a U2 nem fél állástfoglalni. Hangosan. És, ha valakinek herótja van már Bonó békenagyköveti dolgaitól, azt megnyugtatom: MacPhisto is visszatért, és jelenléte keményen odamondogat a világ diktátoraitól kedve Trumpn át mindenkinek. Imádom, hogy itt van.

u2ietour_berlin_dannynorth5_9001535812328_640.jpg

És imádom, hogy elővették (rajongói követelésre) az Acrobat című dalt az Achtung Baby-ről, mert megérdemelte. És azt is, hogy erős volt a válogatás erről a lemezről, ami Berlinben még erősebb. Egészen máshogy szól itt a One, de még az Even Better Than The Real Thing is, ami az egyik legzseniálisabb pontja volt a koncertnek. Nehéz egyébként kiemelni pontokat, mert nagyon jó válogatást raktak össze a friss dalok mellé. Kellett az I Will Follow, ahogy a New Year's Day, vagy a most még meghatóbb Sunday Bloody Sunday is. Ez a zenekar nagyon egyben van, még mindig képes szórakoztatni két és fél órán keresztül egyetlen pillanat kihagyása nélkül. Ami nagy tudás, nagyon nagy. És azzal, hogy az utolsó dallal Bono egyedül maradt, majd eltűnt a sötét színpadon, és nem volt semmi nagy meghajlás, vagy elköszönés, csak fokozták az érzést: nekem ebből még több kell, még többször kell, ne legyen még vége!

Az van, hogy a U2-t lehet cikizni, de egy ilyen koncertet nem. Ha tavaly azt mondtam, hogy a Joshua Tree turnéval újra a legjobbak lettek, akkor ezt tartom most is. Bár minden zenekar csak negyedennyit képes lenne nyújtani! Persze az már az én sajátosságom, hogy megríkatnak a boldogság-izgalom-meghatottság hármas együttes hatása miatt, de ez egy nagyon jó érzés. A Joshua Tree bulit nem hiszem, hogy valaha bármi le tudná szorítani a dobogó első helyéről, de ez a mostani bizony felkerül a második helyre mögé, ha életem koncertélményeiről van szó. Nem rossz teljesítmény. Ahogy az sem, hogy a harmadik helyen is egy U2 van. Asszem, ez így most tökéletes, kedves naplóm, nem is kérhetek többet.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!

Fotók: U2.com

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr3814226955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.