Az Enjoy The Silence nem tud elcsépelt lenni. Még akkor sem, ha sokan eljátszották már, ha milliószor hallottad, és ha még annál is többször láttad koncerten. Ez egy olyan dal, ami mindig ott lesz, amíg vannak dolgok, amik képesek zenét lejátszani ezen a Földön. Béna kifejezés, de 'örökérvényű' - pedig egy hirtelen ötlettől fogva lett csak ilyen fülbemászó, és a zenekar egyáltalán nem szerette a klipjét, ami miatt minden 80s kid emlékszik rá. Harminc éve jött ki a Depeche Mode talán legismertebb dala, úgyhogy itt az ideje megemlékezni róla!
Mire a Violator lemez megjelent 1990-ben, a Depeche Mode már 10 éve létezett és szép rajongótábort tudhatott maga mögött jelentős slágerekkel, ám igazán nagyok ezzel az albummal lettek. Itt jött, az akkor még nagyon sokat számító, első Billboard top 10-es szereplés és olyan dalok, amiket az egész világon ismernek most is. Egyik ilyen az Enjoy The Silence, ami a hozzá tartozó zseniálisan egyszerű klippel, szépen bevésődött egy generáció emlékezetébe.
Majdnem ballada lett
Martin L. Gore balladának szánta és borúsabbra tervezte, azonban Alan Wildernek nem tetszett a minimál, harmóniummal kísért dal és adott hozzá egy gyorsabb ütemet. Ez elsőre nem jött be túlzottan a zenekarnak, de aztán érkezett mellé a vokál és a gitár, és a végére mindenki úgy gondolta a stúdióban, hogy sláger született. Gore szerint ez volt az egyetlen olyan alkalom a zenekar történetében, amikor mindannyian, egyöntetűen ezt érezték egy felvétel után. Be is jött nekik: a szám a listák élére kúszott mindenhol, önmagában is aranylemez lett, és a streaming szolgáltatókon máig ez a DM legtöbbet játszott felvétele. Persze mindez nem biztos, hogy összejött volna a dalhoz készült kult-klip nélkül.
Gahan palástban
Anton Corbijn, a Depeche Mode házi fotósa és vizuális megfejtője nem éppen a 90-es évek elejét meghatározó klipes divatnak megfelelően képzelte el az Enjoy The Silence videóját. Inkább egy egyszerű, de mégis erős képben gondolkozott: Dave Gahan, palástban és koronában, mint a kis herceg vonul végig gyönyörű tájakon a kis napozószékével és próbálja megélni a csendet (amivel egyébként egyáltalán nem könnyű megbirkózni, még egy ilyen nagy személyiségnek sem). A zenekar, ami megjelenéséért akkor már Corbijn felelt, nem értette a koncepciót, és attól félt, hogy egy ilyen zseni szám mellé karriergyilkos lépés lesz ilyen klipet készíteni. Persze ebben sem lett igazuk, és bármennyire is gyűlölte Dave Gahan a forgatást Skóciától a svájci Alpokig (annyira, hogy az utolsó helyszíni felvételeken már nem is ő van a palást alatt), olyan videó készült, ami éppen az egyszerűségével maradt emlékezetes a sok rémes early 90s klip között. A DM egyébként egy a World Trade Center tetején készült hót unalmas klippel majdnem szabotálta Corbijn elképzelését, de szerencsénkre a végén csak megegyeztek abban, mivel menjen a dal az MTV-n.
Miről szól?
Nem szeretek dalokat megfejteni, hiszen mindenkinek mást jelenthetnek, akár adott szituációtól függően, ám Corbijn videója szerintem nagyon jól érzékelteti az Enjoy The Silence csenddel küzdős vetületét. Azt az érzést, hogy milyen nehéz néha csak csendben lenni és elviselni a gondolatainkat. Mennyire baromi nehéz élvezni a csendet. De ez csak az egyik oldal, mert van, aki szerint szerelmi ballada ez sok-sok sötétséggel, a szinte már diszkós ütemek mögött (ahogyan azt Martin Gore is elképzelte). Vagy egy dal, ami csak arról szól, amikor valaki nagyon szeretne már elvonulni a világ zajától, mert a nap végén ez esik igazán jól.
Mindegy is, éppen mit hallunk ki belőle, vagy egyáltalán miért hallgatjuk, szerintem ez egy nagyszerű szám, ami a legnagyobb kedvenceim között mindig helyet kap. A videó az egyik olyan darab, amire tűélesen emlékszem a gyerekkoromból. Még úgy is, hogy látom, magamat kislányként, miközben nézzük az MTV-t, és a fateromat kérdezem, hogy 'ez a király miért visz magával egy napozószéket?' Meghatározó.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!