charivari

De mi köze a Depeche Mode-nak a metálhoz? Több, mint gondolnád!

2020. február 16. - szabo.kata

Fura felvetés, de igaz: az elektronikus zene egyik legfontosabb zenekara több metálos ikont ihletett meg, mint elsőre gondolnánk. De honnan ez a valószínűtlen kapcsolat a Depeche Mode és Marilyn Manson, a Deftones vagy éppen a Rammstein között? Összeraktam a képet, mert nagyon kíváncsi voltam!

pot-nyc-1038x576.jpg

Miért éppen a Depeche Mode?

Akaratlanul is feltűnhet, hogy a 90-es években, és a 2000-es évek elején befutott metál nagyságoknak előfordulnak Depeche Mode feldolgozásai. Nem is kevés. Ráadásul nem restek hangoztatni azt, milyen nagy hatással volt rájuk az elektronikus zene egyik legfontosabb zenekara. Ha pedig egy kicsit még jobban beleássuk magunkat a témába rájövünk, hogy a DM még egy ennél is szélesebb körnek adott ihletet a metálban. Sokan azt mondják, ez a dolog a Violator-rel kezdődött, ami nem teljesen igaz. Bár az 1990-es lemez tette igazán erőssé ezt a kapcsolatot, a Depeche korábbi albumai, és úgy egyáltalán, a DM jelenség is sok metalheadet befolyásolt. Nagyjából onnantól, hogy szakítottak Vince Clarke-kal, a prüntyögős szintipoppal, és nem csak témáik lettek komolyabbak, hanem a zenéjük is.

1981 végén Martin L. Gore vette át a dalszerzés oroszlánrészét, aki sokkal érzelmesebbé, személyesebbé tette a Mode számait, miközben olyan megosztó témákról is megnyilatkozott, mint a tinédzserkori öngyilkosság (Blasphemous Rumours), a társadalommal való szembenállás (Stripped), vagy éppen a halál elkerülhetetlensége (Fly on the Windscreen). Alan Wilder érkezésével a DM hangzása és megjelenése is elkezdett átalakulni, eltávolodtak a korszak divatjától minden téren (csak a séró maradt!), és úgy lettek kívülállók, hogy közben elképesztően sikeresek maradtak. Egyre nagyobb és erősebb rajongótábor vette őket körül, ami egyre több olyan arcot is bevonzott köreibe, mint a fiatal Richard Krupse (Rammstein), Trent Reznor (Nine Inch Nails), Burton Bell (Fear Factory), vagy Chino Moreno (Deftones).

Sokféle hatás

Moreno, akinek a Violator rózsája a karjára is felkerült, élete első igazi koncertélményét köszönhette a zenekarnak a World Violation Tour Los Angeles-i állomásán (ahol egyébként Marilyn Manson is ott volt). Szerinte ez volt az a momentum, ami meghatározta, hogy a zenélés felé vegye az irányt, ekkora hatással volt rá a zenekar energiája. Manson is ezt az erőt emeli ki, abból is azt a hipnotikus, szexuális energiát, amit más zenekarnál nem tapasztalt soha. Burton Bell-t leginkább Dave Gahan hangja, jelensége fogta meg. Gahan mélyen, erősen, tisztán énekelt, nem úgy mint a kor slágergyáros hairmetal énekesei, vagy popzenészei. Érzelmeket közvetített, amit Bell is igyekszik beépíteni előadásmódjába.

Az egykori HIM énekes Ville Valo szerint a DM ereje abban rejlik, hogy igazából nem hasonlít semmihez, és éppen ezért kortalan, bárki rajonghat érte. A zenekar olyan témákkal lett sikeres, melyekről a 80-as évek garázsokban megtűrt metálbandái is zenéltek, különcségük erőt adhatott bárkinek. Hogy ne adja fel, mert meg lehet találni a közönséget. Inspiráló volt, amit elértek.

Érdekes, hogy míg témáiban a DM dalai egészen közel állnak a metál műfajoknál előforduló topikokhoz, és Martin Gore érzékeny, intim megnyilvánulásai is sokakat lenyűgöztek, a hangzás elsőre nagyon távoli - hiszen valljuk be, nincs benne túl sok riff. Egy kicsit jobban belegondolva azonban a DM sokszor nagyon erős és agresszív gitárok nélkül is, amivel a Rammstein-os Till Lindemann is egyetért. Szerinte ez az a 'gitár nélküli banda', amit a legjobb metálban feldolgozni, mert nagyon jól passzolnak hozzá a riffek - ez mondjuk a fenti Stripped feldolgozásban szépen ki is jön. De van, akinek ez sem hiányzik, sőt, éppen a 80-as évek eleji kísérletező elektro ihletett meg olyan zenekarokat, mint a Nine Inch Nails vagy a Ministry. 

És, hogy mit szól ehhez a nagy metálos áhítathoz Martin Gore? 

Gore-t teljesen lenyűgözi, milyen sokféle zenei stílus előadóira hatással volt és van a DM zenéje, és erre kifejezetten büszke is. Azonban a feldolgozásokat (amiket elkövetett, csak a metálban, Mansontól a Ghost-on, a Deftones-on vagy a Converge-ön át a Lacuna Coil-ig mindenki) általában nem szereti. De ettől függetlenül mindre áldását adja, mert értékeli a rajongást. Érdekes adalék egyébként a témához, hogy a Violator lemez címét Gore egy fricskának szánta, éppen a hairmetal bandáknak. A 80-as évek végén ugyanis csupa ilyen, a stílushoz viccesen erőszakos című lemez uralta a listákat, és úgy gondolta, akkor ők is bekeményítenek. VIOLATOR...micsoda Skid Row lemezcím is lehetett volna! Arra mondjuk kíváncsi vagyok, mennyire értették mások akkoriban ezt a viccet.

Számos cikket és interjút elolvastam a témában, és ha jobban belemennétek, akkor ezt a Rolling Stone anyagot ajánlom, amiben sok zenész elmondja azt is, melyik a kedvenc DM száma és miért. A magazin egyenesen a metál legnagyobb titkos inspójának nevezi a DM-et, amiben így az előbbieket végignézve tényleg van valami. Egy biztos: nélkülük egészen máshogy szólna ma a világ.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről! 

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr7914834176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása