A metál, ha máshogy nem is, a cicametál és a cicanadrágok miatt régen összefonódott már a macskákkal. Alexandra Crockett Metal Cats című könyve azonban egészen máshogy hozza össze a zenét a cirmosokkal. Ő ugyanis egy olyan albumot készített, amiben a metálzenészek mutatják meg szőrös kedvenceiket. És nagyon sokan vannak!

Elsőre nem gondolná az ember, hogy azok az arcok, akik a színpadon a sötétség hercegei, otthon vagy éppen a turnébuszban elolvadnak egy doromboló macska cuki dörgölőzésétől. Pedig Alexandra, aki még olyan 14-15 évesen került bele a helyi metálos közösségbe a nyugati-part egyik szigetén Amerikában, hamar felismerte, hogy míg a punkot játszó zenészek inkább kutyások, addig a metál bármilyen válfaját művelő srácok sokkal inkább cicáznak (Egyébként ez valóban így van, elég, ha szétnézek az ismerősök, vagy azok haverjai között). Ő is nagy macskabarát és miközben promóképeket készített kezdő zenekaroknak, néha a tagok cicáira is vigyázott, így jött az ötlet, hogy le is fotózhatná őket a gazdáikkal.

Az első alany 2010 végén az akkori pasija, Jean Paul Garnier és annak macskája, Bowie volt. Aztán jöttek először a közelebbi ismerősök és azok szőrmókjai, majd nagyjából két év alatt összegyűlt a képekből egy hatalmas kollekció, amihez Alexandra beutazta az egész nyugati-partot. Olyan zenekarok tagjai, promoterei, menedzserei, roadjai és sokszor még rajongói is megmutatták neki kedvenceiket, mint a Napalm Death, a Phobia, az Exhumed, a Skeletonwitch, a Black Goats, az Isis vagy a Morbid Angel. 

Alexandrának talán legjobban Nate Garrett fogalmazta meg a Skeletonwichből azt, miért passzol olyan jól a metál a macskákhoz. Szerinte ugyanis ezek az állatok elképesztően cukik és vérszomjasak egyszerre, megharapnak, aztán kedveskednek, ami nagyon metál. Ahogyan az is, hogy nem követnek semmilyen szabályt és simán beleszarnak egy dobozba, hogy aztán más takarítsa el utánuk, amit csináltak. Végül is, egyet kell értenem. 

A könyv egyébként remek, ha van pár felesleges forintotok, érdemes megrendelni, az biztos, hogy egyedülálló gyűjteményről van szó. Azt pedig  csak megsúgom, hogy itthon a macska, vagyis Cirmó, aki a legfelső képen is szerepel, sokkal jobban kedveli a hangosabb, keményebb zenéket, mint bármilyen popslágert. Alább még jön egy kis ízelítő a könyv képeiből, hátha kedvet kaptok hozzá!