Jó feldolgozást készíteni egyáltalán nem könnyű. Sajátos műfaj ez, amiben lehet nagyot alkotni, csak kevesen tudják összehozni. Pedig egy tényleg jó feldolgozás saját jogon is sláger lehet, sokszor feledtetve az eredetit, ami talán nem is szólt akkorát soha. Marilyn Manson szerencsénkre zseniálisan nyúl hozzá a kedvenceihez, melyekből így konkrétan új 'Manson dalok' születnek. Nem is véletlen, hogy egy-egy ilyen számot generációk ismernek már inkább tőle, mint az eredeti előadótól. És szintén nem véletlen, ha senkinek nincsen azzal baja, ha egy unásig átdolgozott dalhoz még ne adj' Isten neki is van pár szava.
Cry Little Sister
Tulajdonképpen ez a dal ihlette a bejegyzést, mert az utóbbi időben nagyon sokat hallgattam, az viszont egyáltalán nem volt meg, hogy ez is feldolgozás. Eddig ugyanis kimaradt nálam a The Lost Boys című (egyébként 80s rajongóknak kötelező!) 87-es film, aminek a Cry Little Sister a betétdala volt. Bár ennyire kultikus darabokhoz veszélyes hozzányúlni, mindenhol csak pozitívan nyilatkoztak a klasszikus felvétel szerelmesei a Manson verzióról, hiszen úgy lett frissebb és erőteljesebb, hogy nem bántotta az eredeti hangulatát. Ráadásul olyan, mintha eleve Manson hangjára írták volna, nagyon jól áll neki.
God's Gonna Cut You Down
A God's Gonna Cut You Down népdal, aminek sok formája és szövegváltozata ismert, és népszerű előadók is gyakran elővették, Elvistől Tom Jonesig. A legismertebb verziója talán Johnny Cash-hez kötődik, Manson is ezt vette alapul. Húzós dark country-t csinált belőle, és már 2017-ben felvette, később koncerteken játszotta is, ám csak 2019-ben adta ki. (Mondjuk az is biztos, hogy ha korábban valaki azt mondja nekem, hogy Manson egyszer country-t énekel, akkor egyszerűen csak kinevetem)
Tainted Love
A Soft Cell vonatkozó számának feldolgozása 2001-ben, a Már megint egy dilis amcsi film soundtrackjén jött ki, egy kapcsolódó klippel. Manson óriásit ment akkoriban, így a Holy Wood és a The Golden Age of Grotesque között adott még egy slágert a népnek. A Tainted Love-ot egyébként már a Soft Cell is csak átvette Gloria Jones-tól, ám Manson egyértelműen a 80-as években készült verzió hangzására épített.
Personal Jesus
A Personal Jesus-ra Sammy Hagar is azt mondta, hogy "I was never a huge fan of synth music in the Eighties, but that song has a badass groove and a cool lyric." Valóban nem tipikus szintipop dal, és a Depeche Mode-tól is egészen különleges - valószínűleg ezért is dolgozták fel annyian Johnny Cash-től, az említett Hagar-on át Mansonig. Manson egyébként nagy DM rajongó, így nála várható volt egy ilyen megmozdulás. A választás pedig tökéletes.
Sweet Dreams
Ha eddig nem lett volna világos, akkor ez a dal végleg megerősít abban, hogy Manson elégé odáig van a 80-as évekért. Hiszen a legtöbb feldolgozása is onnan ered, a Sweet Dreams című Eurythmics szám pedig igazi megkoronázása ennek a történetnek, no meg az évtizednek is.
Ha még nem volt elég Manson feldolgozásaiból, akkor itt egy remek playlist!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!