A Sigur Rós koncertje mellett Noel Gallagher és zenekara fellépését vártam a legjobban az idei Sziget fesztiválon. Mert elkapott a High Flying Birds két albuma és nagyon kíváncsi voltam arra, jön-e velük az a húzós-tökös rockzene a Nagyszínpadra, amit a legjobban szeretek élőben. Jött - de még mennyire!
A Noel Gallagher's High Flying Bridsre általában azt mondják a fanyalgók, hogy öregszagú, nem elég lendületes és kicsit öncélú is. Ezekkel a vádakkal én soha nem értettem egyet, mert éppen azért kaptam fel a fejem először a Ballad of The Mighty I című dalra, mert friss volt és könnyen magával rántott. Noel Gallagher nagyszerű szerző, aki most saját bandájával csinálja azt, amit a legjobban szeret: dalokat ír és azokat klasszikus rockzenészként adja elő. Az ilyen zenére és előadásra pedig nagyon nagy szükség van egy olyan fesztiválon, ahol dominálnak a napjainkban felkapott bandák és a popsztárok.
Én nagyon tudom élvezni azt is, ha egy profi show-t kapok fényekkel, mindennel, amitől leesik az állam - de sokkal jobban szeretem, ha egy koncert igazi. Ha van benne sok hangszer és vannak benne elcsúszott félhangok, a zene pedig minimális körítés mellett is magával visz. Mert a zene a lényeg. Ez a felállás pedig a High Flying Birdsnél tökéletesen működött.
Noel Gallagher nyilvánvalóan egy pöcs, aki zsigerből inzultálja a fesztiválozókat, lehülyéz bárkit és több 'fockin' hagyja el a száját, mint szerintem ezen a fesztiválon bárkinek. De őszinte, mint a zenéje, és azért csak bírja, ha láthatóan imádják, amit csinál. Hülyeség lenne azt mondani, hogy csak páran jöttek az Oasis dalok miatt, hiszen ez volt a zenekar egyik legnagyobb vonzereje, de ez láthatóan Noelt sem bántja, mert játszott belőlük bőven. Szereti ő ezeket, miért is ne tenné. Pont ugyanúgy működnek setlistben a '90-es években összerakott számok, mint a mostaniak és ettől lesz olyan nagyszerű az egész.
Hatalmas dolog a Champagne Supernova-t, a Wonderwall-t élőben hallani, de még nagyobb volt a Don't Look Back In Anger, amihez egy erős brit közönség is kellett a végén. Jött is vele az extázisban ugrálás, meg a nagy közös éneklés, amitől az ember csak nagyon boldog tud lenni. Kellett ez a koncert a Szigetre, nagyon kellet, mert Koncert volt, nagybetűvel.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor pedig kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!
Fotók: Horpáczi Dávid
