Ritkán írok itt színházól, de amikor igen, akkor az nyilván azért van, mert tökjó zenék voltak egy darabban. Teljesen véletlen ültem be a Széttépve című előadásra a Belvárosiban, aztán volt benne Pink Floyd, Quimby, meg Akkezdet. És nem csak ezért érdemes megnézni!
Az biztos, hogy Szabó Kimmel Tamás lubickol ebben a monodrámában, vagy inkább koncertszínházban. Pedig nem egyszerű a történet, egészen biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű szembenéznie mások - és közben talán a saját - démonaival. De fontos volt. Mert a Széttépve úgy mutatja be a függőség különböző szakaszait, fajtáit és megjelenési formáit, hogy nem szájbarágós, és egy tizenévest is leköt. Akkor is, ha életében nem hallott még pölö Pink Floydot, és nem feltétlen ért mindenféle lokális telepi anyagos szlenget - utóbbi persze nem is baj. Közben meg én is jól szórakozom rajta, miközben kicsit bele is pusztulok - és ez sem baj.
Amellett, hogy a darab konkrétan behúz a függőség kusza világába, az elfogadás és megértés felé is terel. A zenékkel, sztorikkal és azzal, hogy basszus, egy súlyos függő is csak olyan, mint te vagy én. Nem kell ettől lenézni, elkönyvelni, rosszabbnak tartani. Lehet nevetni helyzeteken, meg vele, de nem szabad nevetni rajta. Bátor vállalkozás ez ma Magyarországon, a mi drogpolitikánk mellett, és egy a függőségekkel kalpcsolatban nem túl együttérző társadalomban. De talán felnyit pár szemet.
És hogy a zenékre még kicsit visszatérjek. Olyan benne a Wish You Were Here, hogy eszembe jutottak régi emlékek, és kicsit jobban megértettem apámat. És legalább ilyen jó helyen van a többi dal is. Vagy egy-egy történet mind a történetekben, vagy ráerősít a sztorira. Az meg nem is baj, ha olykor kicsit ráhúzzák őket a darabra. Sőt! Lázár Zsigmond és zenekara tökéletesen kíséri Szabó Kimmelt. Aki akkorát jön a Suspicious Minds-ban, hogy állam leesik. Azt pedig még nem is mondtam, hogy Závada Péter keze is benne van a szövegekben.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!
