Imádom a tematikus kocsmákat, amik egy pillanatra sem esnek ki a szerepükből és főleg imádom azokat, ahol ehhez még jó zene is szól. A Crobar éppen ilyen, amit már harmadszorra sikerült meglátogatnom, és ami ismét erős fejfájást okozott másnap. Kötelező célpont Londonban a keményebb zenék híveinek és azoknak is akik csak egy igazi dögös kocsmázásra vágynak sok whisky-vel, még több jó sörrel és a világ legtutibb zenegépével. A hely egyik nagy rajongója, Kerry King nem tévedhet, értem?! Azt pedig mindjárt részletesebben elmondom, miért.
A Crobar igazi régimódi rock-pub a Sohóban, amit azonnal fel lehet ismerni jellegzetes, vörös bejáratáról és a mindenhol felbukkanó koponyáról. És arról is, hogy esténként, főleg ha mondjuk péntek vagy szombat van, mindig tömeg áll előtte és benne is, de abban könnyű kényelmesen vegyülni. Van egy erős törzsközönsége, akik szerintem minden nap ott lebzselnek pár órát, hogy megkapják a kellő keménység adagjukat, no meg, hogy szívjanak egy kicsit a dohos-párás levegőből és a minden körülölelő metálból. Lehet már ironikusak tűnhet, hogy ennyit hangsúlyozom, hogy ez a hely igazi rock&roll, de tényleg az, ez maga a rock meg az élet, nem az Edda.
A falak régi zenés cikkekkel meg plakátokkal vannak kitapétázva, bárhol felbukkan rajtuk Lemmy, Axl Rose vagy a Black Sabbath, de a Foo Fighterst is kereshetitek. Mert a zenei kínálat széles a falakon, ahogy a zenegépben is. Az old school rocktól kezdve a speed metálon át a glam rockig, a surfpunkig vagy a trashig van minden a kedves kis lapozgatós gépben, amire a Crobar csapata válogatta össze a dalokat kiváló szakértelemmel. A zene egész este innen szól és bárki hozzáadhatja a playlisthez a sajátját. Ez mondjuk akkor válik kellemetlenné, amikor ott egy csapat pozőr, lánytestű cicametál arc, akik kikérik a Whitesnake-et és zengik a kocsmán át. Mindegy, mi ezt legutóbb megoldottuk és ráemeltünk egy Sepulturát meg egy Downt, hogy visszaálljon a rend. Egyébként ahogyan halad előre az idő, simán kialakul spontán rockdiszkó is a belső teremben.
Amúgy az alaphang senkit ne ijesszen el, aki mondjuk nem forog állandóan ilyen helyeken. A Crobarban a pultosok és a törzsvendégek is szívesen látnak mindenkit, jó arcok, aki még a diszkós turistáknak sem szólnak be, maximum magukban. A kocsma közönsége egyébként vegyes, hiszen délután négytől egészen hajnali háromig nyitva van, ami vonzó hellyé teszi a Sohóban, amikor már minden más bezárt. Alapjáraton nincsen belépő, de amikor sokan vannak, olyan 9 után előfordul, de maximum egy sör ára az egész. Na és persze ha van koncert, akkor is szednek belépőt, de hogy hogyan fér el ott bármilyen banda, azt nem tudom. Egyébként a sörárak átlagosak, mellé pedig vagy a rengetegféle whisky közül érdemes választani vagy a crobarosan átkeresztelt rövidek közül. Az a baj, hogy a hangulat és a zenék miatt az ember észre sem veszi mennyi mindent megivott, ami másnap tényleg rettenetesen fáj.
Ennyit a Crobarról röviden, ne hagyjátok ki, ha Londonban jártok, még az is lehet, hogy összefuttok például az említett Kerry Kinggel, aki gyakran megfordul ott, más híres metálarcok társaságábán.
Elérhetőségek:
Fotók: 1. és 3. Horpáczi Dávid, 2. crobar.co.uk
