Egy jó számot feldolgozni egyáltalán nem ciki. Pláne, ha az előadó beleteszi kicsit magát is és ad hozzá, közhelyesen szólva, valami pluszt, az eredmény pedig nem csak hallgatható lesz, hanem olyan, amitől talán vele azonosítják majd később a dalt, nem az eredeti előadóval. Szerencsére ez gyakran összejön és rengeteg olyan szám létezik a poptörténelemben, amiről talán nem is sejtjük, hogy nem is az énekelte először, akitől megismertük. Olyan dalokat szedtem most össze, természetesen a teljesség igénye nélkül, amelyek mind feldolgozások, és úgy is híresek vagy hírhedtek lettek.

Fugees - Killing Me Softly

Egy olyan dallal könnyű befutni, ami egyszer már működött az idők során, főleg, amikor az előadó különösen tudja benne érzékeltetni erősségeit. Így volt ezzel a Fugees is 1996-ban, amikor elővette Roberta Flack klasszikus slágerét és végre elérte a világhírt. A számot egyébként sokszor és sok helyen lehetett hallani 1971-es megszületése óta, de a Fugees verziója a legismertebb.

Sinead O'Connor - Nothing Compares 2U

Ezt a dalt bizony eredetileg Prince írta a The Family nevű együttesének, de abban a formában nem sokan hallották, meg valljuk be, a tipikus prince-es körítés helyett sokkal jobban illik ez a szám Sinead O'Connor elgondolásához. A világ is ebben a formában ismerte meg 1990-ben.

Whitney Houston - I Will Always Love you

Whitney Houston legnagyobb slágerét nem is neki írták, hanem egy bizonyos Dolly Partonnak, aki a country világban egyszer már slágert csinált belőle 1974-ben. Houstonnak is nagyon feküdt a dal, elképesztő mennyiségű kislemezt adtak el belőle 1992-ben.

Jimi Hendrix - All Along the Watchtower

Hiszitek vagy sem, de ez eredetileg egy Bob Dylan dal '67-ből. Viszont Hendrix változata annyira más és annyival erősebb, hogy megkerülhetetlen és olyan, mintha neki szánták volna. Sajnálom Bob.

The Beatles - Twist and Shout

A Beatles karrierje elején sok dalt vett át mindenféle rock'n'roll együttesektől, így a Twist and Shout sem saját szerzemény, pedig. A dalt a Top Notes vette fel, de futott a The Isley Brothers neve alatt is, a legtöbben azonban a Beatles-höz kötik. Mindig van aki újra hozzányúl, én a Salt-N-Pepa változatát kedvelem.

Aretha Franklin - Respect

Na, ez egy olyan dal, ami nem jött be Otis Reddingnek viszont később bejött Aretha Franklinnek, akinek konkrétan ez az egyik olyan száma, amiről azonnal tudjuk, kiről van szó és rajta kívül ezért nem is kötjük senki máshoz. Így kell ezt.

Tina & Ike Turner - Proud Mary

Ez a dal annyira összeforrt Tina Turner nevével, hogy máig énekli, ha fellép. Pedig ez a Creedance Crearwater száma, ami már az ő nevük alatt is siker volt. Én elképzelni sem tudom, hogy Turneren kívül más énekelje.

Robbie Williams - Freedom

A Take That-ből kiugrott énekes '96-ban vette elő George Michael akkor még nem is olyan régi dalát és formálta sajáttá, ami egyébként számára teljesen aktuális is volt. Nem mondom, hogy jobb mint az eredeti, de rendben van, Williams pedig később sokat jeleskedett például swing feldolgozásokban, amit máig előszeretettel gyakorol.

Gun - Word Up

No a Word Up című dal például olyan jól formálható sláger, hogy sokszor és sokan sikerre vitték már. Eredetileg a Cameo nyomta 1986-ban, aztán én, meg szerintem sokan mások inkább a Gun-tól ismerték meg 1994-ben és azzal is azonosítják. Jó pár éve pedig például a Korn is átszerkesztette kicsit, de sokáig folytathatnám a sort.

Faith No More - Easy

Az Easy múltkor a legfélreértettebb dalok között is előkerült, nem véletlenül. De ahogyan az értelmét, úgy az eredetét is sokan tévesen tudják, semmi köze ugyanis a Faith No More-hoz, Lionel Richie írta és együttese, a Commodores révén ismerte meg a világ 1977-ben.

Soft Cell - Tainted Love

A Tainted Love hasonló a Word Up-hoz, ha a feldolgozások mennyiségét nézzük. Anno, még Gloria Jones zengte 1964-ben, aztán irtózatos szintipop himnusz lett belőle a Soft Cell által, ami nagyjából magáénak is érezheti már a dalt, 2002-ben pedig Marilyn Manson is mansonosította. Akkor is sláger lett, ez mindig az lesz és pont. Manson egyébként szeret feldolgozni, így tett a Eurythmics Sweet Dreams-ével is.

U2 - Helter Skelter

A U2 sokszor és sok mindet átgondolt már, de az én kedvenc átdolgozásom részükről a Beatles 1968-as Helter Skelter című dala. Mintha csak arra írták volna, hogy ők adják elő és kész, a Rattle and Hum idején meg még volt is bennük elég erő hozzá.

Sepultura - Bullet the Blue Sky

És ha már U2, akkor megemlékeznék arról amikor a Sepultura feldolgozta tőlük az 1987-es Bullet the Blue Sky-t. Arról már nem szeretnék megemlékezni, mennyien dolgozták fel a One-t, rosszul.

Rammstein - Stripped

A Depeche Mode is gyakori táptalaj az újabb előadóknak, készült dalaikból hivatalos feldolgozásalbum is (még sajnos magyar is...). Erről szerintem elég jó az 1986-os Stripped, illik a Rammstein-hoz, semmi kétség.

George Michael - Killer/Papa Was a Rolling Stone

Elképesztő de George Michael egyszerre KÉT dalt is feldolgozott egyetlen számban, amiből még toplistás dal is lett. Szóval fogta Adamski-től a Killert és a Temptations 1972-es óriási dalát, összegyúrta őket és kapott egy sajátot. Ennyi.

Placebo - Running Up That Hill

A Placebo ügyes zenekar, nagyon ügyesen dolgozzák át például mások dalait is, szerintem tényleg tehetségük van hozzá. Nem csak Kate Bush 1985-ös Running Up That Hill-jével tettek jót, de sok más számmal is. Szerencsére kiadtak a legjobbakból egy Covers című albumot is.

Metallica - Whiskey in the Jar

A Metallicának szintén van egy duplalemezes feldolgozásalbuma, a Garage Inc. Nekem arról ez a kedvencem, aminek az eredetije egy hagyományos ír népdal, amit a hatvanas években a Dubliners tett ismertté, majd később a Thin Lizzy.

Johnny Cash - Hurt

A Hurt-öt is gyakran félreértik, akkor is ha az eredeti Nine Inch Nails dalról van szó és akkor is ja Johnny Cash átdolgozásáról. Ez a dal egyébként tökéletes volt Cash utolsó albumára, gyönyörű és még Trent Reznor is imádja.

Rachid Taha - Rock El Casbah

A The Clash '82-es dalának még a szövegét is átfordította Rachid Taha, és egy nagyon rá jellemző jellegzetes számot gyártott belőle. Egyébként a Clash pályafutásának elején szintén előszeretettel nyúlt más szerzők munkáihoz.

Tom Jones & Art of Noise

Prince írt egy Kiss című számot, amit ismerünk tőle is elég jól de nagyjából ugyanennyire ismerjük Tome Jones-tól is, aki az Art of Noise-zal pimpelte fel egy kicsit. Mindkettőt másért lehet szeretni, én inkább az utóbbira szavazok.

Tom Jones & The Cardigans - Burning Down the House

Úgy tűnik Tom Jones mindig valakivel közösen szeret igazán feldolgozni, és az eredmények alapján ezt jól is teszi. A Cardigans-zel együttműködésben előadott Burning Down the House eredetijét a Talking Heads jegyzi, de az új verzió sokkal energikusabb lett, jobban is tetszik.

Take That - How Deep is Your Love

A Take That elővette a nagy előd érzelgős slágerét, hogy elköszönjön egy időre rajongóitól. A Bee Gees 1977-es dala nagyon jól működött '96-ban is, hiába, egy igazi fiúbanda slágert csak egy másik fiúbanda tud jól előadni újra, és szerencsére a Take That-es srácok már nem nyávogtak úgy benne, mintha elszorítanák éppen a töküket.

Lenny Kravitz - American Woman

Lenny Kravitz-nek lehetett egy jó megérzése arra, hogy bizony ezt a dalt neki is el kell énekelnie, és milyen jó megérzés volt ez! A kanadai The Guess Who nevű banda előadásában majdnem lagymatagnak tűnik Kravitz mellett az eredeti szám. 

Pet Shop Boys - Always on My Mind

Azt hihetnénk, hogy ha ez nem Pet Shop Boys dal, akkor biztosan Elvis Presley, de még akkor is tévednénk. Ezt a számot Johnny Christopher, Mark James és Wayne Carson írta, először Brenda Lee-vel lett sláger '72-ben és azóta több mint 300 feldolgozása ismert.

Klaxons - It's Not Over Yet

A Klaxons slágere nem éppen saját ötlet, elénekelte már ezt korábban egy Grace nevű énekesnő is, bár sokkal fájdalmasabban. Annyira fájdalmasan, hogy baromi jót tett neki ez a feldolgozás.

Madonna - American Pie 

Madonna Don McLean hallgathatatlanul hosszú és unalmas dalából csinált egy pöpec popslágert, amit elég párszor meghallgatni és már kívülről tudja az ember a szövegét.

Sid Vicious - My Way

A My Way-hez Paul Anka írt angol szöveget Sinatrának még '69-ben, aki úgy adta elő, hogy az a mai kultúra része lett. A dal eredetije egy francia, Comme d'habitude című szám. Ezt a dalt is számtalanszor újraértelmezték már, az egyik kegfurább, legmegbotránkoztatóbb és legviccesebb verzió egyben azonban Sid Vicious-é. Ezzel pedig zárnám is a sort, mert jobb már nem lesz..