Az olasz popzenét hajlamosak vagyunk elkönyvelni unalmas powerballadák és szenvelgő drámák sorának, amiben számunkra érthetetlen előadók viszik a prímet pár olyan üdítő kivétel mellett, mint Jovanotti. Persze az itthoni füleknek sokszor még az utóbbi is bőven sok, de mégis sokkal hallgathatóbb, mint Laura Pausini vagy Eros Ramazotti (akik hihetetlen, de még mindig tényezők az országban). Mostanában azonban egy számomra nagyon izgalmas trend indult el az itáliai zenében: olyan fiatalok kezdték uralni a füleket, akik már nem a rádióból, vagy a tévéből jönnek, hanem a YouTube-ról...és nagyon jók!

Tudom, hogy az Eurovíziót inkább azért nézzük/követjük, mert milyen ciki - és emiatt milyen szórakoztató. Ám az idei felhozatalban volt egy nagyon kellemes meglepetés, akit Mahmoodnak hívnak, olasz-egyiptomi, és a Soldi című dalt adta elő. A 26 éves srác picivel korábban megnyerte a Sanremói dalfesztivált ugyanezzel (amin Salvini rendesen ki is akadt nyilvánosan, hiszen egy félgmeddig bevándorló kapta az elismerést, ami neki fájt...), a szám pedig már több mint 80 millió megtekintésnél tart a YouTube-on, de szépen teljesít a streaming felületeken is.

Mahmood 2012-ben tűnt fel az olasz X-Faktorban, aztán szépen építgette karrierjét. Tavaly már megmutatta magát Sanremóban a fiatalok között, idén pedig itteni győzelmével mehetett az európai dalversenyre. Ahol egyébként második lett. Marokkói popnak hívja stílusát, és olyan előadók inspriálják, mint Frank Ocean vagy Rosalía, miközben a klasszik olaszok (Paolo Conte, Lucio Dalla) is nagy hatással voltak rá. Ő már egy abszout újhullámos olasz sztár, aki a social mediára épít, Instagramon, YouTube-on éri el a rajongókat. 

És nincs ezzel egyedül. Hozzá hasonlóan Milánóból indult a '93-ban született Ghali, aki online terjedő mixtape-ekkel és a YouTube-on felfutott dalokkal alapozta meg ismertségét. A tunéziai származású rappert Fedez és Gue Pequeno támogatása is segítette, ám a Ninna nanna és a Pizza Kebab című dalokkal saját jogon is befutott. A 2018-as Cara Italia pedig akkorát ment az olaszoknál, hogy bárhova is utaztunk éppen az évben, mindenhol az szólt (tényleg, tanúsíthatom). Ghali dalai nem csak fülbemászóak, hanem a szövegük is erős, ami miatt a helyi irodalmi élet is szárnyra kapta őket, és a legnevesebb lapok újságírói kezdték isteníteni a 25 éves srácot. Ghali gyakorlatilag folyamatosan hozza ki a slágereket, most éppen az I Love You-val súrol, miközben Amerikában szívja magába a helyi hiphopot.

Szintén a hiphop felől érkezett a szupersztárságba Niccolò Moriconi, azaz Ultimo. Ő Rómából indult, olasz gyökerekkel, és a One Shot Game nevű dalversenyen szerezte meg magának a Honiro Label. Most már nem annyira ebben a stílusban mozog, közelebb került a jól ismert olasz szenvelgős vonalhoz - ám még azt is nagyon szerethetően csinálja. Emiatt őt még a nagymamák is meghallgatják, miközben a kislányok belezúgnak és Instán lájkolják szét. Sanremóban idén ő kapta a legtöbb közönségszavazatot (nem meglepően), tavaly pedig a fiatalok versenyét nyerte meg.

Sorolhatnám még, mert vannak érdekes dolgok bőven az olaszoknál zeneügyileg, de ezzel a három előadóval próbáltam megmutatni, merre is tartanak most. Szerintem ez egy nagyon izgalmas irány, amiben már nem csak a helyi hangzás a mérvadó, hanem sok nemzetiségi sajátosság is megjelenik. Szeretem ezt az országot, sokat utazok ide, ezért ástam bele magam a zenéjébe. Hallgatom, ha ott vagyok, mert ez ugyanolyan fontos egy hely megismeréséhez, mint a kaja. 

És akkor a végére egy kis bónusz: csak, hogy tudjátok, mi fog szólni idén nyáron az olasz tengerparton, ha éppen arra nyaralgattok.

 Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!