Gábor Zsazsa Golden Globe díjas színésznő, magyar szépségkirálynő, házasságfüggő és egy olyan hollywoodi sztár, aki úgy intézményesítette hírnevét, hogy Kardashianék csak szürke kisegerek hozzá képest. Zsazsa kétségtelenül az első igazi celebek egyike, aki 1941-ben érkezett Hollywoodba, ahol hamar ismertté tette szépsége és tehetsége. Sokszor keltették már halálhírét, és gyakori látogatója a kórházaknak, de úgy tűnik elpusztíthatatlan, mert ma csak betöltötte a 99-et. 1951-ben éppen első filmszerepe előtt állt, hogy utána egész Amerika róla beszélhessen - ezt a pillanatot örökítette meg a LIFE fotósa, és ezzel ünneplem én ma a bulvár hirtelenszőke nagyasszonyát.

Rihanna 2012 óta nem adott ki új albumot, tavaly pedig végig azt várta mindenki, mikor jön már ki az Anti munkacímet viselő új lemeze, aminek megjelenését addig tologatták, hogy az ember már azt hitte, inkább valami mítoszról van szó és végül nem is lesz belőle semmi. Pedig az énekesnő nem hallgatott teljesen, hiszen ott volt a rendkívül sikeres és elsőre szokatlan FourFiveSeconds és a kissé beteg Bitch Better Have My Money. Ezek már mind az új albumot előlegezték, ám arra mégsem kerültek fel. Most már teljesen érthető, hogy miért: egyszerűen nem illettek volna rá. A január 28-án végre tényleg megjelenő Anti ugyanis egészen más, amit az énekesnőtől eddig kaptunk album szinten. Mert ez végre egy igazi lemez, nem csak menő slágerek köré pakolt számok sora. 

A Vanity Fair februári filmes különszámában idén a nőket állította a középpontba. Olyan nagyszerű, erős nőket, akik ismét a díjátadók főszereplői is lettek ebben a szezonban, a fiatal tehetségektől kezdve az elismert dívákig. A lap 13 választottjáról pedig nem más készített fotókat, mint Annie Leibovitz, aki ismét nagyon értette a dolgát.

Az All Saints az En Vogue után mindig is az egyik kedvenc lánybandám volt. Egységes stílust alakítottak ki, nem voltak náluk látványos tagcserék és mindig hozták a tőlük várható színvonalat. Aztán abbahagyták először 2001-ben egy időre, majd 2006-ban úgy nézett ki, hogy végleg. Szerencsére azonban meggondolták magukat és idén végre új albumot is kihoznak. Az i-D magazin készített velük exkluzív interjút a terveikről, ami mellé friss fotókat is kaptunk a lányokról.

Igen, elképesztő, de 1996 már 20 éve volt. Én még épp a gimi előtt evickéltem a suliban büszke felsősként  és tisztán emlékszem rá, ahogy nagyon bénán próbáltuk utánozni a Macarenát. Egyszerre bámultam a német VIVA-t és MTV-t, meg hallgattam a mindenféle rádiókat, amiket éppen fogni lehetett és kazik százait töltöttem meg a kedvenc dalaimmal. A klipeket meg videóra rögzítettem és vettük a Bravo magazint ezerrel. Most pedig, hogy előzetesen végigfutottam, mely számokból is lett óriási sláger ebben az évben, azt kell mondanom, hogy 1996 jó év volt. Blümchennel, a Prodigyvel, vagy a No Doubttal együtt, tényleg. Következzen akkor gy szokás szerint rendkívül szubjektív lista arról, miket is tartok az év legnagyobb dalainak.

Agatha Christie a szívem csücske, éppen ezért találkozhattatok már a blogon hozzá kapcsolódó anyaggal. Pont az előbbi miatt nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a BBC egészen új megközelítésben forgat háromrészes minisorozatot az And Then There Were None című regényből, amit itthon leginkább Tíz kicsi négerként ismerhettünk meg. Ez az írónő legsikeresebb könyve és sokan ezt tartják a legkifinomultabb művének is. Ezekből kiindulva nem véletlen, hogy számos színpadi, tévés és mozifilmes változat készült már belőle, azonban ez a friss sorozat némiképp szakít a hagyományokkal. Szerencsére.

A tegnapi Bowie-sokk miatt, sajnos semmilyen figyelmet nem tudtam szentelni a Golden Globe-nak, pedig lett volna miért. Hiszen nyert a Saul fia a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, ami miatt meló előtt virrasztottam a képernyő előtt, hogy élőben lássam, ha így lesz. Ugyanakkor még itt van ez a szuper fotósorozat is a gála sztárjairól, köztük Nemes Jeles Lászlóval, Röhrig Gézával vagy Molnár Leventével. Csodás őket Hollywood legnagyobbjai között látni. Szóval hoztam a képeket, ámuljunk kicsit!

Matt Damon és Amy Adams

Egy kicsit még mindig a reggeli szomorú hír hatása alatt vagyok, miszerint David Bowie 69 évesen elhunyt, miután 18 hónapon át küzdött a rákkal. Így az a bejegyzés még várat magára, amit neki szánok. Jól akarom csinálni. Viszont időközben találtam egy elképesztően kedves sztorit, ami nagyon szépen leírja, milyen ember is volt: mutatom, mit válaszolt a 20 éves énekes 1967-ben élete első rajongói levelére Amerikából. Imádnivaló minden mondatában.

Bowie, 1967

Már alig vártam a januárt, hogy végre kijöjjön a W magazin szokásos filmes különszáma, amiben összegyűjtik, mely színészek hozták a tavalyi év legizgalmasabb alakításait. Persze nem is a lista a lényeg önmagában a gálaszezon előtt, hanem az a nagyszerű és egyedi fotósorozat, ami készül hozzá. A tavalyitól is el voltam ájulva, az idei miatt pedig Peter Lindbergh utazta körbe a világot...és mennyire megérte! Jönnek is a képek.

Miközben Magyarországra lehullott pár centi hó, és ettől az emberek fele, meg a tömegközlekedés is bepánikolt, én találtam egy remek fotósorozatot Robert Redfordról, amint éppen vígan síel, hómobilozik és pufi kabátokat visel 1969-ben. Teszi mindezt olyan stílusosan, hogy a legtöbben bizony megirigyelhetnék most is, szóval a blogra is kötelező.