Agatha Christie a szívem csücske, éppen ezért találkozhattatok már a blogon hozzá kapcsolódó anyaggal. Pont az előbbi miatt nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a BBC egészen új megközelítésben forgat háromrészes minisorozatot az And Then There Were None című regényből, amit itthon leginkább Tíz kicsi négerként ismerhettünk meg. Ez az írónő legsikeresebb könyve és sokan ezt tartják a legkifinomultabb művének is. Ezekből kiindulva nem véletlen, hogy számos színpadi, tévés és mozifilmes változat készült már belőle, azonban ez a friss sorozat némiképp szakít a hagyományokkal. Szerencsére.
Az Agatha Christie adaptációknak mindig van egy jól ismert hangulata, legyen szó mozifilmről, vagy tévés verziókról. Kicsit lassúak, körülményesek, túlzóan részletesek és nyilván mindig karakterközpontúak. Elég csak a legismertebbekre, a Poirot sorozat filmjeire gondolni, melyeket David Suchet zseniális alakítása vitt sikerre, és tudni fogjátok, miről beszélek. Ezt a hangulatot nyilván nem szeretheti mindenki, régimódinak érezhetjük a filmeket és a rengeteg párbeszéd sokakat untathat. A BBC új Tíz kicsi néger feldolgozása viszont, amit karácsonyra kaptak az angol tévénézők, talán még a fanyalgókat is meg tudja győzni anélkül, hogy elriasztaná a klasszikus megközelítés rajongóit. Ugyanis a minisorozat, a megszokott formától eltérően, sokkal merészebben építi fel a történetet és a hangulata sem olyan szívderítő, mint azt várnánk. Emellett pedig hozza a BBC-re jellemző minőségi megvalósítást és a nagyszerűen megválasztott színészeket.
A Tíz kicsi néger története szerint egy rejtélyes házaspár 10 embert invitál egy Devonhoz közeli szigetre különféle indokkal és megbízással. A szereplők nem ismerik egymást, ám hamarosan kiderül, hogy mindannyiuk múltjában sötét titok lappang, és egy ismert gyerekvers alapján valaki szépen sorban halállal bünteti őket tetteikért.
A történet először folytatásokban jelent meg az Egyesült Királyságban 1939-ben. A Daily Express 23 részletben közölte a Ten Little Niggers cím alatt, a könyvben szereplő versre utalva; majd könyv formában is ezzel a címmel adták ki. Az Egyesült Államokban szinte ezzel egy időben jelentették meg, ám már az And Then There Were None címmel, hiszen a "nigger" kifejezés akkor már rasszista felhanggal bírt az USA-ban. Emiatt a szó összes megjelenését más kifejezésekre cserélték a könyvben, amivel például a helyszínt adó sziget neve, vagy a vers szövege is megváltozott (Soldier Island, Ten Little Soldiers). Létezik a regénynek olyan verziója is, aminek Ten Little Indians a címe, de ma már alapvetően az And Then There Were None megnevezés az elfogadott, Angliában is így találjuk meg a boltok polcain. Persze egy-két helyi verzió, mint a magyar is, még utal az eredeti címre.
Ez Agatha Christie legnépszerűbb regénye, amiből több, mint 100 millió kelt el világszerte. Ezzel ez a legsikeresebb krimi a Földön és egyike a világ legnagyobb példányszámban értékesített könyveinek is.
Amikor anno a könyvet olvastam, ennyire nem jött ki a történet és a gyilkosságok kitervelésének brutalitása, mint most, ahogyan a szereplők háttérsztorijai sem zaklattak fel ennyire. Ez a feldolgozás kihozza a regény és a karakterek rendkívül sötét mélységeit, amit nagyrészt azzal ér el, hogy olyan képi megoldásokkal dolgozik, hogy mindig van valami baljós árny a legszebb kültéri felvételeken is. Az elejétől fogva ott a feszültség, a néző pedig akaratlanul is arra vár, hogy történjen valami rettenetes. Vagy éppen kiderüljön egy-egy rémes részlet a szereplők múltjáról. Ez utóbbinak bemutatására pedig tökéletes a háromrészes forma, hiszen van elég tér és idő kidolgozni a részleteket úgy, hogy nem kell beleerőszakolni mindent mondjuk másfél órába. Ezért nem lesz túl tömény a koncepció az állandó visszaemlékezésektől és az árnyaló párbeszédektől.
Nagyon örültem, hogy az Agatha Christie adaptációk gyakori hibáját, miszerint az alkotók azt hisztik, mindenki olvasta a könyvet, itt nem követték el. A három részben nagyon okosan osztották el a fontos pontokat, egyikben sem érezni időhúzást, hanem inkább mindennek megvan a maga helye, ideje és szerepe. Ezzel elérik a készítők, hogy a néző ne zavarodjon össze akkor sem, ha nem ismeri a regényt, mert a logikus felépítés segíti összerakni az eseményeket. A szereplők is pontosan elkülönülnek, észrevétlenül vési a sorozat az agyunkba, hogy ki-kicsoda és nem kell azon tépődni, hogy 'most akkor melyik az az Armstrong'.
A nagyon jól felépített megvalósítás fontos része az, hogy milyen színészeket választottak az egyes karakterekhez. Az angolok sosem fukarkodtak, ha Agatha Christie filmekről volt szó, és most sem történt ez másként. Wargrave bíró szerepében Charles Dance-t láthatjuk, Armstrongként Toby Stephens tűnik fel, míg MacArthur tábornokot Sam Neill játssza. De nyugodtan felsorolhatnám a teljes gárdát, mindenki nagyszerűen teljesít. Talán a legerősebb számomra Maeve Dermody és Aidan Turner párosa volt.
A fentiek alapján tehát nem csak azoknak ajánlom a sorozatot, akik például rajonganak a Poirot vagy Miss Marple filmekért, hiszen egészen mást fognak kapni, mint amit azokban látni. Semmi idejétmúlt nincsen benne, amitől unni lehetne, sőt, inkább olyan, mint azok a sorozatok, amiket manapság nézünk. Csak a történet klasszikus. Az And Then There Were None megmutatta, hogy lehet és érdemes is Agatha Christie regényeihez újszerűen hozzányúlni úgy, hogy az eredmény bárkinek izgalmas lehessen és még a britek se kapjanak a szívükhöz miatta.
