charivari

Rihanna még soha nem énekelt ilyen jól - Anti kritika

2016. február 06. - szabo.kata

Rihanna 2012 óta nem adott ki új albumot, tavaly pedig végig azt várta mindenki, mikor jön már ki az Anti munkacímet viselő új lemeze, aminek megjelenését addig tologatták, hogy az ember már azt hitte, inkább valami mítoszról van szó és végül nem is lesz belőle semmi. Pedig az énekesnő nem hallgatott teljesen, hiszen ott volt a rendkívül sikeres és elsőre szokatlan FourFiveSeconds és a kissé beteg Bitch Better Have My Money. Ezek már mind az új albumot előlegezték, ám arra mégsem kerültek fel. Most már teljesen érthető, hogy miért: egyszerűen nem illettek volna rá. A január 28-án végre tényleg megjelenő Anti ugyanis egészen más, amit az énekesnőtől eddig kaptunk album szinten. Mert ez végre egy igazi lemez, nem csak menő slágerek köré pakolt számok sora. 

rihanna-reveals-anti-artwork-2015.jpg

Rihanna 2005-től kezdve 2012-ig, 2008 kivételével konkrétan évente adott ki egy-egy új lemezt, ami voltaképp azon a popénekesnői szinten, amin őt jegyezték, kötelező is volt. Hiszen manapság ez kell ahhoz, hogy valaki felszínen maradjon, főleg, ha tulajdonképpen rendívül sikeres slágerekre épül a karrierje és még nincsen kiforrott énekesi személyisége. Persze közben ez az említett személyiség egyre jobban kialakult az évek során, és már az Unapologetic-en érezhető volt egy élesebb változás, ami után Rihanna és valószínűleg a kiadója is szünetet követelt. Előbbinek talán egy kis nyugalomra volt szüksége, utóbbi pedig beláthatta, hogy ha ezt így folytatják, az énekesnő minden szinten 'elhasználódik'.

Az énekesnő egyébként szerintem pont 2012-ben ért el oda, hogy ezt a szünetet megengedhette magának. A világ egyik legnagyobb popsztárjaként tartották számon, szóval azt csinálhatott, amit akart, és ő ezt választotta, 2014-ben pedig a Def Jamtől is elbúcsúzott és átszerződött a Roc Nationhöz. Időközben pedig csak megerősítette a róla kialakult rendkívül laza, de ha kell elképesztően határozott partikirálynő képet, akinek mindennél fontosabb a szabadság. Ezt a képet pedig mostanára már el is tudtam hinni, és nem éreztem egy ráerőltetett béna imidzsnek.

rihanna-anti.jpg

Annak, hogy Rihanna ennyit változott, lényegében egyenes következménye volt az Anti, ami tényleg nem hasonlítható ahhoz, amit eddig lerakott az asztalra. Ugyanis itt számok szépen összefüggő soráról van szó, amiből nem emelkedik ki agresszívan és olykor oda nem illően egy egy slágerlistákra szánt dal. Még talán a legslágeresebb Desperado vagy a Drake-kel összerakott Work is fényévekre van egy We Found Love-tól - ami jelen esetben nagyon pozitív. A Work-öt például lehet, hogy unásig játsszák majd, de akkor is inkább lesz egy tökös afterparty himnusz, mint egy százhuszadik popdal.

A másik nagyon fontos dolog az Anti-val kapcsolatban az, hogy a mérnöki pontossággal összeválogatott produceri gárda ebbe az egységes koncepcióba egy rakás olyan színt tudott vinni, amivel Rihanna több új oldalát is megismerhetjük. A lemez egyáltalán nem r&b, sőt, inkább felteszi a kérdést, hogy mi is az énekesnő igazi stílusa. A válasz pedig végre az, hogy: Rihanna. Mert ez az anyag már felismerhetően az övé. Attól, hogy a Kiss It Better egy Prince-es funky, a Same Ol' Mistakes feldolgozás egy gyönyörű sötét tobzódás, neo soul érzelmekkel, a Never Ending pedig már-már country ballada, mindegyikben ott van az énekesnő. És minden eddiginél jobban kihallatszik a dalokból, hogy mennyire jól énekel, hiszen sikerült nagyon vokálközpontúvá tenni az albumot. Olyan megoldásokat használ, amiket soha nem vártam tőle. Ezen a téren főleg a Love On The Brain és a High lepett meg, mert elképesztő, amit művel bennük.

Az Anti valami nagyon fontosnak a kezdete az énekesnő karrierjében, éppen ezért egyáltalán nem tökéletes és nem is fog mindenkinek tetszeni. Főleg azoknak nem, akik sokkal több csúcspontot vártak tőle. Ez azonban nem dalgyár, inkább egy állásfoglalás arról, ki is most Rihanna, hogyan gondolkodik a világról; és egy kecsegtető ígéret arra vonatkozóan, hova tart. Azt hiszem, hogy a sikeres énekesnőknél mindig elérkezik az a pont, amikor nem kifejezetten az aktuális trendek elvárásainak akarnak teljesíteni, hanem saját maguknak. És akik tényleg jók, azok meg merik és tudják ezt lépni. Rihanna elég jól meglépte, és nagyon kíváncsi vagyok rá, mennyi minden van még benne, amit eddig csak rejtegetett és végre nem csillogó popslágerekben kell megénekelnie.

UPDATE: Ne feledjétek, hogy az énekesnőt augusztus 11-én a Szigeten is láthatjátok!

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr408364062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása