Az HBO sorozatainak sosem volt baj a zenéjével, sőt. Példamutató, ahogyan a főcímek önálló életre tudnak kelni, ugyanakkor tökéletesen összefoglalják a szériák lényegét és hangulatát. Nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy dal a sorozatok miatt lett önmagában is sláger, vagy ragadt meg a fejekben úgy, hogy arra senki nem számított. A True Detective, vagyis A törvény nevében című szériánál sincsen ez másképp, ám egy kicsit eltér a koncepció a mostanában megszokottól. A sorozat zenéjéért felelős T-Bone Burnett egyszerre játszik nagyszerűen a 'fontos csönddel' és sötét, bluesos dallamokkal, és túlzások helyett inkább csak néhány tökéletesen kiválasztott pont alá illeszt be egy-egy olyan dalt, amiről úgy érezzük, oda szánták. Így teremt meg egy fontos plusz összetevőt, amitől a történet még hatásosabb lesz. Utánanéztem, ki is ez a fickó, miről ismerhetjük, és azt is kiderítettem, hogyan dolgozik a Törvény nevében zenéjén, hogy olyan legyen, amilyen. Közben pedig természetesen felelevenítek pár igazán erős zenét az első évadból, hogy hangulatba rázódjunk a másodikra.

Az már biztosan kiderült a blogból, hogy Monroe az egyik legnagyobb kedvencem és imádom az olyan vele kapcsolatos ritkaságokat, mint például ez a fotósorozat. Az 1955 márciusában készült képeken az látható, hogyan készülődött Marilyn, mielőtt nekivágott az éjszakának. Elragadó és hipernőies, mint mindig, érdemes megnézni őket!

Emlékeztek még, mire ment a buli a strandon 20 éve? Oké, nem egyszerű felidézni azonnal, de azt kell mondjam, egy pici utánajárás után, hogy 1995 egy baromi erős év volt nyári slágerek terén. Tarolt az eurodisco a Rednexszel vagy éppen a La Bouche-sal, hasított az r&b a TLC-vel és Bobby Brown-nal, miközben azért odatette magát Bryan Adams, a Pulp és a Take That is. Csináltam is egy válogatást az év legforróbb (haha) nyári slágereiből, amik hatására tuti eszetekbe jut majd pár vízparti móka.

A Charivari nem éppen filmes blog, de tudjátok, hogy olykor elkalandozok egy kicsit ebbe az irányba, pláne, ha okom is van rá. Ez az ok most pedig az, hogy a napokban teli lett az internet a Sky Sharks című, egyelőre a Kickstarterre bízott készülő csoda első jeleneteivel, melyekben zombi nácik lovagolnak meg repülő mutáns cápákat. Nekem gyengéim a zs-kategóriás filmek, legyenek azok poénból mocskosul rosszak, vagy teljesen komolyan készített alkotások. A cápás mesterművek pedig ezeknek talán a legnépesebb táborát alkotják a dögunalmasan klisés támadásos moziktól kezdve a mindenféle extra szörnycápákat felvonultató darabokig. Mivel ugyan szemlesütve, de elég nagy szakértője vagyok ennek a területnek, összegyűjtöttem 15 olyan "kiemelkedő" cápás filmet, melyek méltán érdemlik meg a rettenetes jelzőt. Azoknak viszont, akik bírják a zs-filmeket nagyon szórakoztatóak lesznek.

Kíváncsiak vagytok, milyenek voltak a 20. század ismert és elismert művészei akkor, amikor éppen nem a vászonra pingáltak, fotóztak, szobrászkodtak vagy rajzoltak? A Smithsonian Intézet hatalmas archívuma számtalan olyan fotót rejt, amiken megnézhetjük például hogyan vág fel pulykát Jackson Pollock, milyen volt Picasso kedvenc kutyája, vagy hogyan strandolt Andy Warhol. A gyűjteményből több, mint 100 ilyen intim, sokszor családi fotó került bele egy Artists Unframed című nagyszerű könyve, ami a napokban jelent meg. Ezekből szemezgettem néhány olyat, melyek tényleg megmutatják, hogy a csillogáson és a bohém életen túl azért a legnagyobbaknak is voltak olyan kedves és hétköznapi pillanataik a barátaikkal, családtagjaikkal, mint bármelyikünknek.

Marcel Duchamp, Jacques Villon és Raymond Duchamp-Villon a kutyájukkal, Pipe-pal 1913-ban

Már javában dübörög az idei Cannes-i filmfesztivál, aminek sok évtizedes története alatt megfordult a Francia Riviérán a filmvilág krémje. Imádom a régi fotókat, amik mindenféle hozzászólás nélkül is mesélnek, így az esemény alkalmából összegyűjtöttem a kedvenc vintage képeimet, melyeken egytől-egyig olyan hírességek szerepelnek, akik miatt a fesztivál megkerülhetetlen helyszíne lett a mozinak. Kirk Douglas a parton fonja be a nagyon fiatal Brigitte Bardot haját, Grace Kelly fotózni próbál, Sophia Loren pedig egyszerűen csak tündököl. Ennyire imádják a sztárok Cannes-t!

Léteznek legendás albumborítók, melyek megragadnak egy egész korszak emlékezetében. Ilyen a Nirvana Nevermind lemezének külseje is. A híres cover a popkultúra része lett, máig gyakran utalnak rá és parodizálják. De tudjátok, milyen volt a fotózása? Kirk Weddle, aki az ikonikus képet készítette, eddig soha nem látott fotókat ásott elő, melyekből az is kiderül, hogy bizony nem csak a baba fürdött abban a medencében, hanem a Nirvana tagjai is.

Az, hogy a Faith No More új albumot hoz ki 18 év szünet után voltaképp nem is volt annyira meglepő, hiszen 2009-es újjáalakulásuk óta viszonylag aktívak voltak. Gyakorlatilag elkerülhetetlennek tűnt a dolog, hiszen láthatóan nem gyűlölték egymást, élvezhetően tudtak együtt dolgozni és azért valljuk be, nem lehet a végtelenségig ugyanazokkal a dalokkal turnézni (még ha a közönség imádja is, amit művelnek). Persze ott volt a kínos kérdőjel, hogy valóban szükséges-e egy újabb próbálkozás egy ilyen nagyszerű és kerek életmű után, és nem kellett volna inkább elköszönni és végleg eltemetni magukat egy turné keretén belül - azt úgyis annyira szeretik. De szerencsére az első kislemezdalok hallatán a kínos kérdőjel izgalmassá változott és egyre inkább úgy éreztem, hogy nagyon jó lesz az, ha végre kijön a Sol Invictus teljes terjedelmében. Tegnap óta hallgatható, rá is mentem rendesen, és most elmondom azt is, mit gondolok róla.

Sade az egyik örök kedvencem, soha nem fogom megunni, mert mindig lenyűgöz az éneke, a dalai és a személyisége. A modellből pillanatok alatt énekesnővé váló Sade Adu és kultikus zenekara a '80-as évek elején kezdett diadalmenetébe, amit azóta sem hagytak abba. A neo-soulra épülő smooth-jazzes zenéjük olyan vonzó volt, hogy simán bekerült a pop vérkeringésbe és hamar milliók rajongtak értük, miközben az előbbi műfajok irányadói lettek.

Ugyan az énekesnő és az együttes eddig mindössze 6 albumot adott ki hosszú karrierje alatt, mindegyik kis remekmű, ezért nagyon örülök, hogy nem mentek bele a tömegtermelésbe. Sade egy nagyon megfontolt, bölcs énekesnő, aki magánéletét távol tartja a nyilvánosságtól, és képes 10 évre eltűnni, hogy a lányát nevelje. Olyan díva, aki csak azért szereti a rivaldafényt, mert így sokaknak átadhatja a művészetét, de mentes béna sztárallűröktől. Ráadásul elképesztően gyönyörű még most is, úgy tűnik, nem csak a dalai időtállók, hanem ő maga is. Nehéz volt csak 10 számot kiválasztani egy ilyen erős és mély érzelmekkel telipakolt életműből, de megkerestem a kedvenceimet. Ennek hatására pedig most azonnal venném a jegyet, ha végre újra turnézni indulna Sade és az ő zseniális zenekara.

Azt mondják, hogy a napszemüveg öltöztet. És ez valóban így van, hiszen bár nagyon fontos a funkciója, főleg így tavasszal és nyáron, azért egyáltalán nem mindegy, milyet választ az ember. A jó napszemüveg ugyanis kultikus darabbá válhat, ahogyan az megtörtént számtalanszor a filmtörténetben is - olyan pillanatok jönnek, melyekre máig emlékszünk.