Ha valaki pár nap vagy akár hét erejéig ki szeretné próbálni, milyen egy olyan házban lakni, ahol egykor Kurt Cobain és Courtney Love is lakott, elég, ha a zsebébe nyúl egy kicsit és megteheti. Az Airbnb Los Angeles-i kiadó lakásai böngészve ugyanis könnyedén belefuthat abba az apartmanba, ahol a pár élt 1991-ben és 1992-ben.

Nemrég két táncos, akik Madonna mellett a Vogue klipjében szerepeltek, újra elővették a híres koreográfiát, hogy ezzel tisztelegjenek a sláger 25. szülinapja előtt. Elképesztő, de tényleg ennyi év telt már el a megjelenése óta, és rá kellett jönnöm, hogy a srácok pont olyan kortalanok, mint ez a nagyszerű dal, ami mellé minden idők egyik legtutibb videoklipje is elkészült. Így az "Egy dalról" sorozatban elővettem most a Vogue-ot, hogy egy kicsit többet megtudjak róla, és elmesélhessem nektek a történetét.

Nemrég egy Aerosmith dokuban futottam bele a Jaded klipjébe, aztán meglepetten konstatáltam, hogy abban bizony a szexi csaj nem más, mint Mila Kunis, aki akkor még közel sem volt akkora sztár, mint most. Aztán jött véletlenül egy hihetetlenül begombázott klip, amiben az ifjú Jason Statham vonaglott félmeztelenül, ami annyira meglepett, hogy elkezdtem kutakodni. Utánanéztem, milyen más hírességek szerepeltek még videoklipekben karrierjük hajnalán, és bizony volt pár igen meglepő és valószerűtlen találat. Ezeket osztom most meg veletek, lesz ok arra bőven, hogy elkerekedjen a szemetek!

Kíváncsiak vagytok, milyen képek készültek volna a mai sztárokról mondjuk az 1800-as évek végén? Egy fotós, Victoria Will megvalósította a lehetetlent, hiszen régi technológiával készített portrékat a Sundance fesztiválon olyan arcokról, mint Kevin Bacon, James Franco vagy éppen Slash. A sorozat természetesen egészen szokatlan és különleges lett, sosem láttuk még így a hírességeket.

Billie Holiday április 7-én lenne 100 éves, és ha valamiért, akkor legalább ezért érdemes most egy kicsit utánajárni, ki is volt ez a nő, akinek a nevét már biztosan hallottátok, de előfordulhatott, hogy férfinak hittétek. A legendás, stílusteremtől és a zenére máig hatást gyakorló énekesnő rövid, ám annál jelentősebb karriert hagyott maga után, mikor 1959-ben, mindössze 44 évesen távozott. Éjszakai bárokban kezdte, majd kis időn belül már a swingkorszak legnagyobbjaival dolgozott, miközben jazzénekesként a maga kedvére formálta a stílust. Holiday nem volt egyszerű nő, akinek kilengései sok bonyodalmat okoztak munkássága során, és más zenészek nehezen is fértek össze vele. Egy ilyen erős személyiséget nehéz kordában tartani, és hajlamos a függőségekre, melyek közül az alkohol iránti szenvedélye okozta végül a halálát. Elöljáróban ennyit írok csak az énekesnőről, és remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, hiszen a továbbiakban képekkel mesélek még egy kicsit az életéről és a zenéjéről.

Amikor Kanye West, Nicki Minaj vagy éppen Kendrick Lamar a fasorban sem volt, egészen más idők uralkodtak a hiphop kultúrában. Sokkal igazibb idők, amikor máshogy lettek nagyok a legnagyobbak. Nem voltak mögöttük hatalmas kiadó birodalmak és óriási pénzek, egyszerűen csak kísérleteztek az alapokkal és lökték a szöveget arról, hogy kik is ők, mi van körülöttük, és mit akarnak elérni. És aki igazán jó és eredeti volt, az el is érte. Ez a '80-as évek és a '90-es évek első felének a hiphopja, az aranykor, amit szerencsére nagyszerű fotósok képei is konzerváltak a legendás dalok mellett. Ilyen fotókból hoztam most egy válogatást, amik a Hip-Hop Revolution: Photographs by Janette Beckman, Joe Conzo and Martha Cooper című kiállításon is láthatóak most New Yorkban. Jöjjenek tehát a legnagyobb arcok LL Cool Jaytől a Public Enemyig.

Quentin Tarantino filmjeihez nagyon szorosan kapcsolódnak a háttérnek kiválasztott zenék, sőt. Ritkán fordul elő az, hogy a filmes dalok ennyire együtt éljenek a sztorikkal és olyan nagyon összekössük őket az egyes filmekkel vagy csak jelenetekkel, hogy amint meghalljuk őket, már el is induljon a fejünkben a videó. A rendezőnél sok-sok rég elfeledett szám kapott új jelentést és életet, imádja a '60-as és '70-es éveket és nem meglepő, ha később klasszikussá váló jeleneteihez olykor teljesen oda nem illő zenét választ. De ettől lesz a végén minden tökéletes. Tarantino tisztában van vele, hogy filmzenéi jól muzsikálnak, és simán hallgathatóak a filmek nélkül is, hiszen saját világot hoznak létre. Szerinte azért működik a dolog, mert ugyanúgy rakja össze őket, mintha csak otthon csinálna egy mixtape-et, azokból a zenékből, amiket nagyon bír. Ennyi. És mivel most ünnepli 52. szülinapját (március 27.), én is csináltam egy mixtape-nek is beillő válogatást a kedvenceimből. 

George Ezra Budapest című számát valamiért nagyon a magunkénak érezzük, pedig még az énekes bevallása szerint sincsen sok köze a dalnak a magyar fővároshoz. Egyszerűen jól hangzott, ennyi. Talán éppen ezért nem értik ezek a gyerekek sem  a következő videóban, hogy mégis mi az isten az a Budapest, no meg az se jön le nekik, miről szól a dal egyáltalán. Gyerekszáj George Ezra dalával - hipercukiság!

Nem is olyan régen a nagy nu metal korszak slágereit gyűjtöttem össze, és többen hiányoltátok belőle a pop punk vonalat, egyébként teljesen jogosan. A kilencvenes évek második felétől, egészen a kétezres évek közepéig ugyanis ennek a stílusnak is volt egy szép virágzása, rengeteg olyan dallal, amikre máig emlékszünk. Éppen ezért nem is csak simán megtöltenek, de meg is érdemelnek egy bejegyzést, csak az a bajom velük, hogy főleg a kaliforniai happy punk vonaltól baromira gimis nosztalgiát kapok, és tizenhat leszek megint. Talán azért, mert matekórán küldözgettük egymásnak papírfecnin az Offspring dalszövegeket - te jó ég - plusz ezeknek a számoknak egyébként is van egy pattanásos tinédzser hangulata. De a lényeg a lényegben, hogy üsse kavics, néha jólesik ez a retro, szóval most jól meghallgattam egy rakat velejéig pop punk számot az említett korszakból, és készítettem belőlük egy válogatást, hogy mindig legyen mivel visszarepülni a Green Day, a Blink 182 vagy az Offspring hőskorába.

A We Are The Worldöt manapság már inkább nem szeretjük, és csak egy béna jótékonykodós popslágernek tartjuk a többi 100 között, pedig ez volt az egyik legelső és legsikeresebb, ami ilyen céllal készült. Ráadásul annyi A listást sztárt hozott össze egy felvétel erejéig, amire máig nem gyakran van példa. És, hogy még fényezzem egy kicsit, akkor hozzátenném, hogy ma is ez a dal hozza be a legtöbb adományt, valamint nagyjából az összes későbbi nagy összefogás csak ezt majmolja. Persze a jó ügy érdekében, hiszen amikor valami egyszer működik, azt a formát érdemes újra és újra elővenni. A dal március 7-én lett harminc éves, ezért úgy gondoltam szóljon erről most az "Egy dalról" sorozat újabb része. Egy csomó olyan sztori és érdekes tény következik, melyektől jobban megismerhetitek ez a kicsit megunt vagy inkább lenézett dalt, amit egyáltalán nem szabad utálni.