Április 5-én volt 20 éve, hogy Kurt Cobain öngyilkos lett, így az utóbbi napokban minden tele volt megemlékezésekkel, képgyűjteményekkel, nagy megmondásokkal és számtalan "mi lett volna, ha..." fejtegetéssel. Tökfelesleges lenne az utóbbiakról írnom, mert lerágott csont, de az évforduló kapcsán újra elővettem az MTV Unplugged in New York albumot, mert nekem az a Nirvana.

Soha nem voltam nirvanás, pedig igazából lehettem volna. Ugyan éppen kicsúsztam abból a korosztályból, aminek a Nirvana jelenthette az egyik legfontosabb alternatív rajongást, azért még később lehettem volna, mint megannyi barátom és osztálytársam a gimiben. Először szerintem egy Bravo magazinban találkoztam a zenekarral, mégpedig a méltán népszerű dalszövegeket lefordítós rovatban, amikor a Come As You Are-t ültették át nem éppen hozzáértő módon magyarra. Valamiért mégis volt rám hatása. Utána már ha elkaptam például az MTV-n a dalt, örültem neki, meg más Nirvana számoknak is, de rajongó csak nem lettem. Így aztán nem sírtam sose Cobain miatt és azt sem értettem, mások miért bőgnek. Viszont amikor később a kezembe került az MTV Unplugged in New York album, a semlegességem megváltozott.

Az, hogy az album hogyan került egyáltalán hozzám, egy véletlen sztori. Kecskeméten kiraboltak egy lemezboltot valamikor '98-99 környékén, de a szerencsétlen tolvajok csak az üres cédétokokat vitték el a polcokról. Nem tudták ugyanis, hogy egy okos lemezbolt, nem pakolja ki azokat cédéstül sosem. A bolt valahogy túl akart adni a tok nélküli lemezeken ezért baromi olcsón árulta őket. Faterom éppen arra járt és jól bevásárolt, köztük az Nirvana Unplugged-ot is, mert látta az MTV-n és tudta, hogy az jó. Én pár évvel később, amikor zenei tudatomra ébredtem, elővettem a lemezt és napokig nem tudtam leszakadni róla, éjszakákon át hallgattam. 

Mi fogott meg benne? Közhelyesen hangzik, de az, hogy elképesztően őszinte. És a legtöbb MTV Unplugged koncerttel ellentétben nem kell hozzá a kép, mert önmagában a zene is elég erős. Egyébként a felvétel több szempontból is szembemegy az MTV Unplugged hagyományaival, mert nem a nagy slágerekre összpontosít és sok feldolgozást is hallhatunk, ráadásul bármilyen nagyon híres zenész helyett a Meat Puppets tagjai lépnek fel benne vendégként. Mégis ez lett az egyik legsikeresebb album, ami a zenetévé sorozatából készült, megjelenését követően azonnal a Billboard 200 első helyére ugrott. A koncertet 1993 novemberében rögzítették, Cobain akkoriban már az elmondások szerint nagyon szét volt esve, sokat hisztizett, de végül csak lenyomta végig az egészet, szerencsére. Maga a lemez csak a halála után, 1994 november 1-én jött ki.

Az MTV Unplugged koncerteket nagyrészt szeretem, de sokszor esnek az előadók abba a hibába, hogy túlgondolják a fellépést, amitől egyszerűen mű lesz az, aminek teljesen természetesnek kéne lennie, hiszen ez az Unplugged egyik lényege. A Nirvanának sikerült megtartania a természetességet, amitől komolyan a szívembe markol az, ahogy Cobain azt üvölti, "My gilr, my girl, don't lie to me...". Itt látszik igazán, mennyire zseniális volt, és miért tudott elképesztő hatást gyakorolni annyi emberre. Egyrészt borzasztóan ijesztő, másrészt pedig lenyűgöző. 

Tracklist:

1. About a Girl
2. Come as You Are
3. Jesus Doesn't Want Me for a Sunbeam
4. The Man Who Sold the World
5. Pennyroyal Tea
6. Dumb
7. Polly
8. On a Plain
9. Something in the Way
10. Plateau
11. Oh, Me
12. Lake of Fire
13. All Apologies
14. Where Did You Sleep Last Night