Általában nem esnek jól azok a filmek, amikben egynél többször kezdenek el énekelni és nem egy rajzfilmről van szó, mert ott még oké. Éppen ezért például a Mary Poppinstól és társaitól külön hidegrázást kapok. Mégis van pár olyan zenés film, amiket nagyon meg tudtam szeretni, hiába dalolják őket végig az első képkockától az utolsóig. Musical/zenés filmek voltak, vannak és lesznek is, csak a mennyiség és a minőség változik, így valahogy muszáj megbarátkozni velük. Ráadásul van köztük elég sok élvezhető, ezért összegyűjtöttem 16 olyan darabot, amik még az én szívemet is meglágyították valahogy. Így az ünnepekhez közeledve pedig ezek simán beférnek a vasárnap esti mozizásba a tévé előtt.

Moulin Rouge! ( 2001 - Baz Luhrman)

A Moulin Rouge! vicces, abszurd és javíthatatlanul romantikus, ráadásul olyan színészek énekelnek benne ( pl.: Nicole Kidman, Ewan McGregor), akiket nem éppen ebben a szerepkörben szokhattunk meg. És hiába gyenge kicsit a hangjuk, a slágerek összefüggő átdolgozásai olyan jól sikerültek, hogy még ez sem zavaró, sőt. Ez a pici esetlenség kellett a dologba. Egyébként a dalok nem hogy nem zavaróak, hanem inkább csak várja az ember, milyen ismerős számok jönnek még. Olyan az egész, mint egy giccses zenedoboz Nirvanával. Imádom.

Mamma Mia! (2008 - Phillyda Lloyd)

Egy nagyszerű film, az előzőhöz hasonlóan nagyszerű szereposztással, ami az elejétől a végéig elképesztően szórakoztató. Az ABBA dalok miatt pedig szerintem még olyanok is azon kapják magukat, hogy együtt énekelnek a filmmel, akik utálják a svéd együttest. Kipróbált instant boldogság. És itt is külön poén az, hogy Pierce Brosnan vagy Colin Firth is dalra fakad, akik aztán szintén nem azok az éneklős színészek.

Karácsonyi lidércnyomás (1993 - Tim Burton)

Bár animációs film, és nem akartam azokat idekeverni, ennek mégis itt a helye, annyira jól van összerakva a zene a sztorival. Ráadásul milyen jó dalokról van szó! Persze, ha Danny Elfman szerzi a zenét, akkor arra nemigen lehet panasz. Ebben azt esetben azonban Elfman Jack hangját is kölcsönözte, így külön öröm hallgatni.

Once (2006 - John Carney)

Egy fiú és egy lány sztorija, akik a zenén keresztül ismerik meg egymást. Nincsen túlbonyolítva sem a történet, sem a zene, ettől olyan kedves és nézhető/hallgatható/szerethető az egész. Mostanában éppen Ronan Keating énekli musicalként Londonban.

Táncos a sötétben (2000 - Lars von Trier)

Nem egy szokványos musicalfilm, inkább egy megrázó és megható mozi, ami rendesen leköti az embert. Björk zseniális, de Catherine Deneuve is eléggé ott van. Érdemes megnézni, ha még nem tettétek, meghatározó élmény (még annak is, aki alapvetően nincsen kibékülve Björkkel)

Ének az esőben (1952 - Stanley Donen és Gene Kelly)

És akkor most nagyon eltávolodva az előzőtől, az Ének az esőben már egy klasszikus zenés film abból az időből, amikor ezeket szinte futószalagon játszották. Persze akkoriban is születtek rendkívül silány alkotások, ez a legjobbak közül való. Gene Kelly csillog benne, legyen szó énekről vagy táncról, és teljesen kikapcsolja az embert, amikor nézi. Nem kell gondolkodni semmit, csak bambulni.

Egy amerikai Párizsban (1951 - Vincente Minnelli)

Az előzővel párban jár ez a film, aminek szintén Gene Kelly a sztárja. Ez a musical magasiskolája, és sok későbbi zenés filmen segített volna, ha ezt veszik példának.

Cry-Baby (1990 - John Waters)

Ez az '50-es években játszódó rocky-komédia azért jó, mert a készítők és a színészek sem veszik véresen komolyan. Pedig a szereplők, mint Cry-Baby is, borzasztóan komolyak. Ezzel lett ismert Johnny Depp és feltűnik benne Iggy Pop is, a de az igazán jó nő nem is a főhősnő, hanem Traci Lords. Aww.

Grease (1978 - Randal Kleiser)

És, ha már a rock 'n rollnál tartunk, akkor itt a Grease, vagyis a Pomádé, ami igazi kult klasszikus, gyakorlatilag megkerülhetetlen. Szerencsére baromi jó a zenéje, és néha még a sztori is egészen mély a gagyi felszín alatt. A Grease egy jó film, nem szégyen imádni. Travolta és Olivia Newton-Jon pedig elképesztően menők.

Dreamgirls (2006 - Bill Condon)

Beyoncé óriási énekel a Supremes ihlette Dreamgirls című filmben. És ha ő nagyot énekel, akkor Jennifer Hudson egyenesen tarol. A producerek nem bízták a véletlenre a sikert, teli van sztárokkal a film, olyanokkal, akik aztán el is tudják rendesen énekelni ezeket a csodás számokat.

Kabaré (1972 - Bob Fosse)

A musical, amivel máig összekötjük Liza Minellit (pedig énekelt ő azért másban is). Az egész zseniális, a ruháktól kezdve, a történeten át, természetesen a dalokig. Tipikusan az a film, amit az életben legalább egyszer meg kell nézni (de inkább többször). Most a Broadwayn éppen Emma Stone remekel benne a színpadon.

A muzsika hangja (1965 - Robert Wise)

A muzsika hangjához fel kell nőni, hogy ne idegesítsen. Régebben nem tudtam végignézni, aztán egyszer sikerült, és végigizgultam az egészet Julie Andrewsért. Elképesztően jó ez a film, amiben azért nagyon nem olyan egyszerű az élet, mint azt gondolnánk.

Hajlakk (2007 - Adam Shankman)

2007 egyik szenzációja volt ez a film, a nővé maszkírozott Travoltával, aki újra megcsillogtatta tudását. A '60-as években játszódó filmben van minden, ami egy jó musicalhez kell: sok tánc, érdekfeszítő események és megjegyezhető szereplők. Nagyobb mélységeket senki ne keressen. Persze van benne egy kis szociográfia, de ennyi, inkább az énekre figyeljetek.

Chicago (2002 - Rob Marshall)

Renée Zellweger és Catherine Zeta-Jones életük formájában, nem is véletlen, hogy utóbbi Oscart is kapott a szerepért. Pimasz szereplők egy rendkívül dögös filmben - pont ilyen a '20-as években játszódó Chicago, amitől az ember azonnal menne zülleni. 

Hair (1979 - Milos Forman)

Mielőtt megkövezne valaki, hogy 'hol a Hair?", hát itt van! Persze, hogy itt van, nagyon szeretem, mert anyáék is nagyon szerették amikor kicsi voltam, és sokat ment lemezről, vagy videón. Kultfilm, klasszikus, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Azt meg teljesen felesleges ecsetelni, hogy miről szól, mert azt csak mindenki tudja, nem?

Hard Day's Night (1964 - Richard Lester)

Ezt egyszer sikerült moziban megnézni és hatalmas élmény volt. Aki szeretné egy kicsit átélni, milyen lehetett gombafejnek lenni a '60-as években, az imádni fogja ezt a filmet. John Lennon igazi csibész, ő viszi a prímet végig.

Ezek voltak a kedvenceim, de még jön pár ajánlóként, amiket érdemes megnézni:

Rocky Horror Picture Show - Én sose szerettem bele, de egyedülálló és izgalmas film 1975-ból, ami jóval túlmutatott a korán.

Tommy - A Tommy, hasonlóan az előzőhöz, szintén megelőzte a '70-es éveket. Pete Townshend zenéje hallható benne és itt szerepelt először Tina Turner a vásznon.

New York, New York - Minnelli és De Niro valószínűtlen párosa egy klasszik szerelmi történetben, nagyszerű dalokkal.

A rochefort-i kisasszonyok - Húgom ajánlásával egy szuperkönnyed francia musicalfilm Gene Kellyvel és Catherine Deneuve-vel.

Szerelmesdalok - És még egy francia különlegesség párizsi szerelmesekről, dalokban elmesélve. Christophe Honoré filmjére is érdemes irdőt szakítani, nem csak kettesben!

Nektek milyen zenés filmek jönnek be? Meséljetek!