Júliusban jött ki az Architects Doomsday dalának akusztikus verziója, és annyira lenyűgözött, hogy el is gondolkodtam. Hiszen van még jó pár rock/metal dal, ami elektronika nélkül is nagyon rendben van, sőt! Talán még jobbak is úgy. Összegyűjtöttem nektek 8 kedvencemet!

Architects - Doomsday

Kezdem is azzal, ami miatt ez a lista készült. A Doomsday az Architects első kislemeze volt azután, hogy Tom Searle alapító-gitáros 2016-ban elhunyt. Olyan dal ez, amit Tom már nem tudott befejezni, a zenekar pedig azért hozta ki 2017 végén, hogy ezzel is megmutassák: van jövőjük, újra dolgoznak. A dalhoz készült egy nagyszerű koncertvideó is nemrég az Alexandra Palace-ben adott bulijukból (érdemes ezt is megnézni, mert az eredeti szám nagyon más), júliusban pedig kiadtak belőle egy zongorás akusztikus változatot. Már az metalcore Doomsday is tökéletes, de ilyen 'halkan' talán még fájóbb és felemelőbb. Kicsit kell csak figyelni a szövegre, aztán napokra ott marad majd a fejetekben, és biztos van olyan történés mindenki életében, amihez társítani tudja.

Foo Fighters - Everlong

Pár hónapja futottam bele az Everlong akusztikba, és meg kell mondjm, hogy így talán ég jobban tetszik! A Foo Fighters dalait sokáig nem tudtam rendesen értékelni, mert elnyomták számomra nagyszerűségüket a klipek és a vicc, ami velük járt (hiába, MTV generáció vagyok, sok dalt még klippel együtt ismertem meg, az meg nagyon más, mint mondjuk Spotin hallani valamit először vizuál nélkül). Aztán persze szépen rájöttem, hogy sokkal fontosabb itt a zene, ennek pedig ékes példája az Everlong. Ami egy szál gitárral is csodálatos.

Incubus - Pardon Me

Az Incubus sokái nem volt nagy kedvencem, kicsit idegesített Brandon Boyd (ilyen is van, na). Aztán szépen lassan megbarátkoztam a zenekarral, és milyen jól tettem! Olyan számokat írtak - és írnak még mindig - hogy nagy kár lett volna, ha kimaradnak a látóteremből. A Pardon Me az egyik legkedvesebb számomra mind közül és szerencsére ez egy olyan dal, amit tökéletesen elő lehet adni (és át is lehet adni) ilyen formában. Ezt a napokban nagyon sokszor meghallgattam, függést okoz.

Corey Taylor - Snuff (Slipknot)

Corey Taylor londoni akusztikus koncertjéről áradoztam már egy sort decemberben, és legszívesebben az egészet úgy ahogy van felvettem volna a listára. Választani csak kellett, úgyhogy a Slipknot Snuff került ide. Persze ez eleve egy lassabb dal a Slipknottól, de attól még egészen más így, főleg ebben a környezetben.

Nirvana - The Man Who Sold The World

A Nirvana 1993-as New York-i Unplugged felvételéből is a teljes menü szerepelhetne a listán. Mert milyen jól szól a Come As You Are, az All Apologies, vagy a Polly! Megvan ma is CD-n ez az album és nagyon sokszor meghallgattam kiskoromban, ami pedig a legjobban tetszett róla, az a David Bowie feldolgozás volt. Szóval álljon itt a The Man Who Sold The World. Szomorú tény, hogy ez az egyik utolsó tévés szereplése Cobainnek, mert utána 5 hónappal lett öngyilkos.

Bon Jovi - Living On a Prayer

Kicsit más vizeken, mint eddig, de üsse kavics, ezt a Bon Jovi dalt nagyon-nagyon bírom ebben a formában. Az 1992-es Keep the Faith: An Evening With Bon Jovi fellépés egyébkét is nagyon egyben van. Az MTV-n ment le, ezzel vezették be a Keep the Faith albumot, ami nagy váltás volt a zenekar történetében (Jon haját tekintve legalábbis mindenképp). Érdemes túlesni az énekes bevezető bullshitgyűjteményén, mert a Living On a Prayer itt tényleg zseni, Sambora óriásit vokálozik (ráadásul nem is csak ő), és az egész hangszerelés nagyon adja. Bónuszként pedig ott van utána ebben a videóban a Wanted Dead or Alive. Aki pedig a Keep The Faith-et is hallaná, annak tessék.

Alice In Chains - Down in a Hole

Ahogy a Nirvana Unplugged abuma klasszikus, úgy lett az Alice In Chains 1996-os felvétele is az (isten áldja az MTV-t ezért a sorozatért!). Olyan fontos anyag ez, mintha egy önálló lemez lenne. Már csak azért is, mert ez az egyik utolsó olyan eset, amikor Layne Staley együtt jelent meg a zenekarral. Minden pillanata kincs, és talán a Down in a Hole a legerősebb az egészről.

Ryan Adams - Wonderwall

Fontos: ez a Wonderwall feldolgozás még Noel Gallaghernek is tetszett, szóval az már valami! De, ha ezt nem tudjuk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy a Wonderwall bizony így is nagyszerű. Mert Ryan Adams nem túlozza el, nem lesz  csöpögős, vagy nyálas, csak végtelenül nyers és egyszerű. És mint ilyen, borzasztóan szerethető.

Ha nem írtam volna le  fentebb elégszer, ezeket a dalokat így, ebben a formájukban mind nagyon szeretem. Tényleg. Van, hogy ott ragadok egynél napokig. Most épp a Down in a Hole-lal van ez így. És az Alice in Chains, meg a Nirvana Unplugged külön-külön is megérne egy bejegyzést, olyan mindkettő.

Nektek van kedvenc akusztikus verziótók? Ha igen, osszátok meg kommentben!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!