charivari

Buena Vista Social Club: 20 éves a legkedvesebb zenés dokumentumfilm

2019. március 17. - szabo.kata

A Buena Vista Social Club ma már fogalom, nem is csak lemezek, zenészek, és dalok összessége, hanem bátran kimondva: a klasszikus kubai zene dicsősége. Az amerikai gitáros és producer, Ry Cooder hívta életre az azonos című lemezzel, és ezért óriási hála neki! Kedvenc projektjéről és az elragadó idős kubai zenészekről pedig éppen 20 éve jött ki az egyik legkedvesebb zenei dokumentumfilm Wim Wenders rendezésében - amit ma is öröm nézni!

compay-segundo.jpg

A legendás Buena Vista Social Club lemez egy véletlen eredménye - aminek a sztoriját most lustaságból nem fogom elmesélni, wikizzétek le. Ennél több példányban a mai napig nem kelt el egy világzenei album sem. Sikerét a zene mellett azoknak a zseniális és nagyon szerethető öregeknek köszönheti, akik tehetségét a projekt újra megmutatta a világnak. Nagypapa és nagymama korukra ismét sztárok lehettek, és bár sokan közülük már nem élnek, örökségük itt maradt, és szerencsénkre olyan képviselőik, mint Omara Portuondo, Eliades Ochoa, vagy éppen Barbarito Torres ma is koncerteznek világszerte. 

De hogy lett ebből film? Amikor a kubai supergroupot összehozó Ry Cooder a lemez felvételei után 1998-ban visszament Havannába (hogy például Ibrahim Ferrernek rögzítsenek egy albumot), már rendező barátja, Wim Wenders is követte. Ő vette filmre a zenészek történeteit, és azokat a ritka pillanatokat, amikor mindannyian együtt állhattak a színpadon, és New Yorkba látogattak.

Emlékszem, amikor először láttam Compay Segundót, azonnal belezúgtam a személyiségébe. Imádom az ilyen vagány öreg fazonokat, akik sokkal többet éltek bármelyikünknél - nem is csak években mérve. Ott van az a huncutság a szemükben, amit én is szeretnék a sajátomban látni ennyi idősen. Ott van az említett, hiperlaza Ferrer szemében és a zongorista Rubén Gonzalesében is. Mindannyiukéban. Jó hallgatni a sztorijukat, hogy nem felejtették el kik voltak, és mit tudtak - még akkor sem, ha zenélés helyett éppen cipőt pucoltak. Ezek az emberek a kubai rendszer változásai miatt a dicsfényből kerültek nagyon mélyre. És ami talán a legrosszabb lehetett számukra: nem tudtak szórakoztatni. Szerencsére a kubaiak végtelen életszeretete és a kollektív emlékezet megőrizte őket, és Ry Coodernek volt kiket újra felfedeznie.

Bár Cooder már nem a film készítése alatt találkozott először a zenészekkel, mégis olyan ámulattal figyeli a képsorokon munkájukat, ahogyan én. A mai napig, bármennyiszer lássam. Csodásak, fesztelenek, és te jó ég, milyenek lehettek fiatalon! Mert jóval a 70-en túl is lenyűgözőek. A történeteik mellett persze a zenét illeti a másik főszerep, nem telik el sok idő meséléssel soha. Meg kell mutatni, mi is a Buena Vista Social Club lényege. Ezért is nagyon könnyű nézni a filmet, és hallgatni egyszerre.

Biztos vannak olyanok, akik nem bírják a sont és más hasonló zenei stílusokat, és a világzenétől is kikészülnek, de! Nekik is nagyon ajánlatos megnézni ezt a dokut legalább egyszer. Mert jókedvű lesz tőle az ember, annyi kedvesség van benne. És annyi életöröm. Ezekből pedig soha nem lehet elég. És különben is, máshogy honnan tudnánk egyébként, mi Compay Segundo legjobb receptje a másnaposságra?

Még egy kis plusz a végére: Omara Portuondo nemsokára Pesten koncertezik, érdemes elcsípni! A filmnek pedig lett egy folytatása, nem is régen, itt lehet róla többet megtudni.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!

A bejegyzés trackback címe:

https://charivari.blog.hu/api/trackback/id/tr1214621436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marcell 2019.03.19. 09:51:25

Egyetemista koromban hallottam először a zenéjüket, és annyira megtetszett, hogy pár év múlva (amikor már nem voltam csóró diák) fogtam a hátizsákom, és utazgattam pár hetet Kubában.
A helyiek tudták, hogy a turistáknak szivar, rum, és Buena VIsta Social Club kell, úgyhogy rengeteg helyen ezt játszották folyamatosan. Kicsit kiábrándító volt :) Ezek után nem hallgattam évekig, de most, hogy eszembe juttattad, megint meg fogom nézni a filmet. Köszi!
süti beállítások módosítása