Nem igazán számítottam rá, hogy a végén csak ott leszek a bécsi Foo Fighters koncerten november 11-én. Aztán csak így lett és akkor már rendesen realizáltam is a dolgot, amikor a vonaton ültünk kifelé az országból. És, hogy mennyire bántam volna, ha csak látom a képeket szerte a közösségi oldalakon és olvasom, hogy milyen volt, miközben nem vagyok ott? Most már tudom, hogy rettenetesen. Mert minden tökéletlenségével és hibájával együtt ez volt az egyik kedvenc koncertem, nem is csak idén, hanem úgy általánosságban. És mit tett ezért a törött lábú Dave Grohl, meg a többiek? Mindjárt elmondom.

Tegnap éjjel / ma hajnalban gyakorlatilag élőben követtem otthon a párizsi eseményeket párhuzamosan a tévén, weboldalakon és a közösségi felületeken. Ma ez már ilyen, hozzászoktunk, hogy sok ezer kilométerről is az események sűrűjében érezhetjük magunkat. Ebben pedig a tévétársaságok és hagyományos hírügynökségek mellett óriási szerepe van a közösségi médiának, ami nem csak a kommunikációban és az információáramlásban segít, de bárki kinyilváníthatja általa együttérzését, támogatását és egyáltalán "érzéseit" a történtekkel kapcsolatban. A Charivari alapvetően egy zenés-kulturális blog, de most engedjétek meg, hogy szakmai ártalomból és függőségből látleletet adjak arról, hogyan teljesített a közösségi média ebben az újabb nehéz és kaotikus helyzetben. Miért nagyon hasznos, ugyanakkor mik lehetnek ennek az elképesztően nyitott és 'azonnali' kommunikációs közegnek a hátrányai.

Michael Cooper 10 éven át volt a Rolling Stones fotósa a kezdetekkor, és gyakorlatilag bárhova bejuthatott, így számos olyan kultikus képet készített a zenekarról, melyeket máig imádunk. Képeiből kiállítás nyílt nemrég Londonban, ennek apropóján pedig hoztam pár nagyon menő fotót tőle. No meg persze egy kis háttérsztorit is.

David Bowie egészen különleges öltözékben jelent meg harmadik albumának, a The Man Who Sold The Worldnek a borítóján: egy gyönyörű női ruhában. 1970-ben ez még egyáltalán nem volt olyan megszokott, mint manapság, Bowie így nem is csak a saját határait feszegette, de az emberek ingerküszöbére is rálépett rendesen. Egy évvel később a Daily Mirror fotósa újra ebben a csodás ruhában kapta lencsevégre Haddon Hallban, amiből egy egész sorozatnyi kép született, Ezek jönnek most!

David Attenborough narrációjával nem egyszer készültek már vicces videók, így talán nem is olyan meglepő, hogy most az Adele őrület kellős közepén a BBC Radio One is segítségül hívta mindenki kedvenc természetfilmesélt egy nagyszerű projekt megvalósításához.

Scott Kelly több mint 200 napja van az űrben és ezzel ő lett az az amerikai állampolgár, aki eddig a leghosszabb időt töltötte a csillagok között. Az űrhajós szerint a zenének elképesztően fontos szerepe van abban, hogy jól érezze magát az űrállomáson és most megosztotta a nagyvilággal azt a playlistet is, ami az általa leggyakrabban hallgatott dalokat tartalmazza. Zenék egyenesen az űrből!

Elvis Presley 1958. március 24-én kezdte meg katonai szolgálatát Fort Chaffeeban, ahol, mint mindenki másnak, neki is formára nyírták a haját és megkapta formaruháját a többi általános intézkedés mellett. Persze az egészet hatalmas médiafigyelem kísérte és a lapok ki is kiáltották a napot Black Mondaynek, mert sokan attól tartottak, ezzel esetleg vége szakadhat az addigra már sikeres Presley karrierjének. Persze ez nem így lett, de attól még mindenképp fontos időszak kezdődött meg az énekes életében, aminek első napjáról szerencsére találtam egy szuper fotósorozatot.

Andy Warhol a pop-art egyik és talán legismertebb központi figurája, akinek a képeit szinte bárki felismeri. Vagy, ha nem is ismeri fel, mindenképpen látta már. De Warhol nem csak festőként és filmesként volt ismert, hanem arról is hírhedté vált, hogy imádta fotózni azt, mi történik a környezetében. És bizony sokszor megörökítette eközben szupersztár barátait is, ám ezek a képek sokáig rejtve maradtak.

Biztosan sokan vagytok vele úgy mint én, hogy a szüleitek zenehallgatási szokásai, egyáltalán viszonyuk a zenéhez, rengeteget formált azon, hogy miket szerettetek meg később, mennyire lett fontos része az életeteknek a zenehallgatás. Én olyan családban nőttem fel, ahol mindig központi szerepe volt a zenének, tekintsük bármilyen formáját. Amikor még egészen kicsi voltam, anyáék az MTV Europe elé ültettek le, hogy megnyugodjak és azt képes voltam órákig bámulni. Vagy felrakták a rengeteg éneklős meselemezünk egyikét és szépen elvoltam rá a saját kis világomban. Rengeteg bakelitünk volt és van a mai napig, sokféle stílusból, de apa szép cd gyűjteményt is felhalmozott, rengeteg zenei dvd-vel megspékelve. Anya inkább a komolyzenét szerette és jár máig ilyen koncertekre, apa pedig a könnyűt és nagy rajongója volt a jazznek. Nagyjából mindig szólt a lakásban valami.

Jack Nicholson ma már fogalom, színészlegenda, pop ikon, akit tényleg bárki felismer. Persze nem volt ez mindig így, hiszen valahol el kell kezdeni a legendává válást és szerencsére általában vannak ezekről a pillanatokról remek fotósorozatok. Most is volt, belefutottam, és mivel imádom ezeket, meg kell osztanom veletek is.