A különböző médiumok általában mindent elkövetnek annak érdekében, hogy szuper és nagyon exkluzív anyagokat készítsenek a fesztiválok fellépőivel a helyszínen. A legtutibb kamerákat és fényképezőgépeket viszik tehát magukkal vagy adják egyenesen a zenészek kezébe, hogy aztán nagyon jó minőségű és jól megszerkesztett felvételek kerüljenek fel a weboldalakra. Nem így tett azonban a Huffington Post idén a Lollapaloozán.

Azt találták ki, hogy egy a 90-es évekből előkerült eldobható Kodak gépet adnak a fellépők kezébe és onnantól rájuk bízzák a kompozíciót. Ennél hipszterebb dolgot nem is kérhettek tőlük, így nem véletlen, hogy sokan belementek a dologba és nyomták az analóg szelfiket. Az eredmény alább látható. 

Ez történik, ha eldobható fényképezőgépet adsz egy fesztiválon a zenészeknek:

Cut Copy

A napokban valamiért mindig előkerült Kylie Minogue a környezetemben. Hallottam az étteremben a rádióban, írtak róla a Twitteren vagy csak láttam róla egy cikket valahol, hogy fasza volt a fellépése a nemzetközösségi játékok záróünnepségén. Kylie olyan, mintha mindig is ott lett volna a popzenében, pedig csak 1987-ben került bele a körforgásba. Onnantól kezdve viszont talán a legnagyobb átalakuláson ment át mostanáig, nagyrészt tudatosan, aminek során csitri popkirálylányból igazi stílusikon és a világhírű énekesnők kasztjának egyik nagyasszonya lett, akármennyire legyen ez a magasságához mérten furcsa kijelentés. Kylie menő, most van a tökéletes pozícióban, mert már gyakorlatilag nem tud hibázni, ám amíg idáig eljutott volt néhány arca, dala és megjelenése, amiket nem tudunk elfelejteni. Klipeken keresztül futom át karrierjének fontos állomásait, aminek a végére szerintem mindenki az egyik slágerét fogja dúdolni.

Híres párosok, akik gyakran egymásnak is ihletet adtak, egy életen át társak lettek vagy éppen elpusztították magukat. - A rock & roll története során számos olyan nagy szerelem volt, amikre máig emlékszünk és amelyek előfordul, hogy napjainkig tartanak vagy éppen olyan fontos elemei a zenének, hogy nem lehet elfelejteni őket. Egy képes bejegyzésben, fontos infókkal megspékelve megmutatom, számomra kik a legfontosabb, igazán rock párosok.

Amikor elkészült az 1991-es zenéket firtató bejegyzés, sokan kérték, hogy a következő hasonló 2001-ről szóljon. Persze el is kezdték sorolni a kedvenceiket az évből és nekem is eszembe jutott rengeteg igazán jó album, de azt nem gondoltam, hogy amikor végre eljutok addig, hogy 1991-et is feltérképezzem fontos lemezek szempontjából, ilyen nehéz dolgom lesz. Termés ugyanis volt bőven és olyan sokféle stílusban sikerült jókat alkotni, hogy nem volt egyszerű bizonyos határokon belül mozogni. Mindenesetre, most egy jó adag 2001-es zenével a fülemben, összeállítottam egy egészen picit szubjektív képet arról, miért is volt ez az év is kurvajó a zenében.

Talán az Everyday Robots albumcím adott ihletet a japán Miraikan múzeum munkatársainak arra, hogy Damon Albarnt megkérjék, adjon robotoknak kísérleti koncertet. Persze a különleges fellépésen megjelenő 50 személyből 48 hús-vér ember volt, de ketten egészen máshogy működtek.

Sok olyan előadó van, aki sorra tudja gyártani a slágereket és a jobbnál jobb albumokat, de rengeteg olyan előadó is létezik, akiknek csak egyetlen egyszer sikerül olyat alkotni, amit egyből az egész világ dúdol. A "one hit wonder" tökéletes kifejezés arra, amikor minden összejön egyetlen számban és aztán soha többé. Mintha a zenész vagy zenészek erre az egyszeri alkalomra tudnák kihozni a maximumot a kreativitásukból és bárhogy próbálkozzanak is később, képtelenek megismételni az elképesztő sikert. Van, aki csak okosan kapja el a korszellemet, más jókor van jó helyen, egyetlen egyszer. Persze néha ennyi is elég a hallhatatlansághoz. Mivel a héten már foglalkoztam a Bravo magazinnal, egy csomó olyan dal kezdett el motoszkálni a fejemben, ami az előadó egyetlen slágere, de a '90-es években nagyot szólt. Így aztán összegyűjtöttem 30 hatalmas one hit wondert a korszakból, melyek előadói lehet, hogy még ma is léteznek és talán volt más ismert számuk is, de soha nem tudtak akkorát alkotni, mint AZ a bizonyos dal.

A két énekesnőről május végén jelent meg egy igazán dögös fotósorozat a V magazin nyári különszámában. A már akkor is kellően kötözésben, tűsarkakban és lakkbőrben gazdag fotókhoz most újabb képek érkeztek a különszám digitális kiadásában, így aki azt hitte, már mindent látott a témában, tévedett. Ennek apropóján úgy éreztem, itt a helye a sorozatnak egy képes bejegyzés formájában.

Nem igazán hiszem, hogy lehetett volna furcsább párosítás egy Aphex Twin - Taylor Swift mashupnál, de bármilyen elképzelhetetlenül is hangzik a dolog, létezik, sőt. Még csak nem is rossz! Esküszöm, ilyen formában még az énekesnő lányos sirámait is könnyebb elviselni, amik ráadásul pont úgy szólnak, mintha eleve így tervezték volna őket. A munkáért David Rees-t kell dicsérni.

Múlt héten a húgom meglepett egy adag Bravo matricával 1997-ből. Backstreet Boys, Kelly Family, DJ Bobo, ahogy kell. Utóbbi gyorsan fel is került az előszobatükörre, én meg azon gondolkoztam, hogy hogy a fenébe lehet az, hogy konkrétan emlékszem ezekre a matricákra és még például olyanokra is, amikor bélyegek, mű-piercing vagy éppen fake tetkó járt az újsághoz. Persze, hogy emlékszem, hiszen annak, aki a '90-es években volt tini Magyarországon, ez volt a Biblia.

Z Plusz helyett én a német Viván, a német MTV-n és a Viva Zwei-on nőttem fel, mert azokat fogtuk otthon műholdról és kész. Így aztán szépen bekúszott a zenei tudásomba a 90-es évek második felében és a kétezres évek elején sok olyan német zene, amelyeket máig kedvelek és tökéletesen emlékszem rájuk. Nem a rémes eurodiszkó és europop dalokra gondolok, amiket főleg angolul énekeltek, angol művésznevű német előadók (Sarah Connor, Sasha, Nana, tejóisten és még sorolhatnám), hanem olyan zenékre, amik anyanyelven szólaltak meg és a hiphoptól kezdve, az elektronikus műfajokon át, a vicc-punkig mindenféle területen mozogtak. Sok jó szám született Németországban az említett időszakban és most egy nem kicsit öncélú bejegyzésben felidézem a kedvenceimet. Vélhetően nem vagyok egyedül ezekkel a zenei emlékeimmel, szóval hátha ez a kis múltidézés sokaknál elindítja majd a YouTube-hengert.