Mivel ismét pár érdekes fotóra bukkantam böngészés közben, beleástam magam a Stones egyik ma már legendásnak számító turnéjának a képanyagába, ami tökéletes tartalmat biztosított egy újabb képes poszthoz. Íme.

A Rolling Stones 1975-ben egy több mint 20 várost bejáró turnéra indult Tour of the Americas néven, aminek már a bejelentése is igazi különlegesség volt. A zenekar ugyanis május elsején, New York-ban egy teherautó platóján adott rögtönzött koncertet, sajtótájékoztató helyett. Ezt a promóciós fogást később mások is előszeretettel alkalmazták, köztük az AC/DC vagy a U2. Maga a koncertsorozat egyébként akkoriban azért is volt páratlan a maga nemében, mert óriási tömegeket mozgatott, több mint 1 millió ember ment el a fellépésekre szerte Amerikában. Pedig a Stones legutóbbi albuma 7 hónappal korábban jelent meg, különösebb apropója nem volt a turnénak és új dalokat sem játszottak, a körítés mégis mindent vitt.

Mivel a legutóbbi képes poszt főszereplője a fiatal és még szinte ismeretlen Madonna volt, ez ötletet adott arra, miért ne válogassam ki a kedvenc és általam a legjobbnak talált klipeket az énekesnő már sokkal-sokkal híresebb korszakaiból. Mert korszaka, átváltozása, arca és videoklipje is volt bőven, szerencsére, ami talán egy kicsit meg is nehezítette a dolgom, hiszen nagyon sok dal és hozzá tartozó videó létezik tőle, amiket kedvelek. Az énekesnő elindult valahol a tipikus 80-as évekre jellemző sztorizós vagy béna stúdióklipeknél és kikötött olyan fontos videóknál, mint a Like a Prayer, a Frozen vagy éppen a Vogue. Minden időszakban alkottak neki nagyszerű klipeket, nézzük melyik az a 20, amelyek szerintem mégis a legjobbak vagy legemlékezetesebbek. A listával pedig tulajdonképpen egy kis életmű áttekintés is következik.

A sikeres fotósnak, Richard Cormannek az édesanyja, Cis Corman hívta fel figyelmét 1983-ban egy lányra, aki lenyűgözte a Krisztus utolsó megkísértése című film szereplőválogatásán. Azt ajánlotta neki, készítsen róla fotósorozatot, mert valamiért nagyon különleges. Corman később találkozott is a lánnyal, aki nem volt más, mint Madonna, majd felkereste New York-i otthonában, amikor pár casting képre volt róla szüksége. 

Imádom, amikor a zenészek szórakozásból, kísérletezésből veszik elő más előadók dalait, melyekkel nem akarnak újra nagyon kaszálni, hanem csak a közönségüket nyűgözik le velük koncertjeiken, és különböző műsorokban, esetleg felteszik a jobban sikerült darabokat egy albumra, kislemezre, valami bónusz kiadványra, vagy nemes egyszerűséggel a YouTube-ra. Sokszor ezek a görcs nélküli újraértelmezések jobban sikerülnek, mint az eredeti szám vagy egészen mást hoznak ki belőle. Míg múltkor a híres feldolgozásokra koncentráltam, addig most ebből a kategóriából gyűjtöttem össze a kedvenceimet. Egyszerű és kedves dalokra készüljetek, melyek között azért van pár igen borzongató is.

Annyi bugyuta, de szupernek kikiáltott írást láttam a napokban arról, hogy mit kell feltétlenül magaddal vinned a fesztivál-pakkban, hogy bár ez egy zenei blog, muszáj megnyilatkoznom róla. Mert az okosan összeállított alapfelszerelés sokat segíthet abban, hogy az ember tényleg élvezni tudja a koncerteket és a bulikat. Nem akarom Capatain Obvious-ként századszorra is leírni azt, hogy mik azok a cuccok, amiket jó, ha elcsomagolsz, mert úgy gondolom, talán a tusfürdőt, a törcsit vagy a váltásruhát senki nem hagyja otthon (ráadásul már kuponos oldalon is lehet fesztiválcsomagot rendelni, Jézusom). Inkább összeírtam pár jótanácsot és fontos holmit, amelyek hiánya sokat ronthat a komfortérzeten és amelyek megléte könnyen kihúzhat a bajból, akár egy napra mész fesztiválozni, akár végig maradsz sátorban, hostelben vagy bárhol máshol.

A Glastonbury szervezői nagyot szakítottak azzal, hogy idén egy olyan jelenség is helyet kapott a fellépők között, mint a country nagyasszonya, a csodálatos Dolly Parton. Az énekesnő a világ legnagyobb természetességével vette birtokba zenekarával a színpadot és amellett hogy előadta jól ismert dalait, húzott egy olyat is, amitől ti egy hátast fogtok dobni, az biztos. 

Egy jó számot feldolgozni egyáltalán nem ciki. Pláne, ha az előadó beleteszi kicsit magát is és ad hozzá, közhelyesen szólva, valami pluszt, az eredmény pedig nem csak hallgatható lesz, hanem olyan, amitől talán vele azonosítják majd később a dalt, nem az eredeti előadóval. Szerencsére ez gyakran összejön és rengeteg olyan szám létezik a poptörténelemben, amiről talán nem is sejtjük, hogy nem is az énekelte először, akitől megismertük. Olyan dalokat szedtem most össze, természetesen a teljesség igénye nélkül, amelyek mind feldolgozások, és úgy is híresek vagy hírhedtek lettek.

Amit talán a legjobban imádok Londonban az az, hogy minden kocsmában kurvajó zene megy. És az angoloknak biztosan természetes, hogy simán leadnak egy Suede után egy Led Zeppet vagy Oasis-t, amit nem ritkán követ egy jó Stones vagy egy The Smiths ás bármilyen Kasabian vagy Kaiser Chiefs, de az én receptoraimnak ez maga a mennyország. Mert itthon általában mi van? Class FM vagy jobb esetben valami béna válogatáscédé, esetleg olyan kövület, mint Kecskeméten a Wanted kocsmában a Juventus Mix '98, de komolyan. Persze tisztelet a kivételnek, hiszen azért vannak itthon is klassz zenés krimók, ehhez kétség nem férhet, de ami az angoloknál van, az valami egészen más, az olyan brit. Szóval a londoni élményeimből ihletet merítve és a múltkori angol zenés cikkből kiindulva összedobtam egy olyan british rock mixtape-et, amitől én egyből utaznék vissza, de legalábbis elmennék valami jó kis garázskoncertre, esetleg beöltöznék Bowie-nak. Kinek, mit. Hallgassátok!

Természetesen azért mégsem élő tehenekből, hanem üvegszálas másolataikból érkezik majd az internet a fesztiválozókhoz, de azért így sem a legszokványosabb megoldásról van szó. A Glastonbury wifis marháit, melyeket a Worthy Farm díjnyertes állatairól mintáztak, ráadásul az a Hank Kruger (alább a képen) díszíti fel, aki a 80-as évek óta pingálja tele a fesztivál híres fémkukáit, melyek már a cleveland-i Rock and Roll Hall of Fame múzeumba is bekerültek.

A Twitter nemrég szövetkezett a Billboarddal, hogy a mikroblogokon folyó beszélgetésekből is készüljön egy folyamatosan frissülő online zenei toplista, most pedig a britek újítanak hasonlóképp. Kiderült ugyanis, hogy júliustól a streaming szolgáltatók lejátszási adatait is beleszámítják majd a hivatalos heti top 40-es angol kislemezlistába.