Amikor elkészült az 1991-es zenéket firtató bejegyzés, sokan kérték, hogy a következő hasonló 2001-ről szóljon. Persze el is kezdték sorolni a kedvenceiket az évből és nekem is eszembe jutott rengeteg igazán jó album, de azt nem gondoltam, hogy amikor végre eljutok addig, hogy 1991-et is feltérképezzem fontos lemezek szempontjából, ilyen nehéz dolgom lesz. Termés ugyanis volt bőven és olyan sokféle stílusban sikerült jókat alkotni, hogy nem volt egyszerű bizonyos határokon belül mozogni. Mindenesetre, most egy jó adag 2001-es zenével a fülemben, összeállítottam egy egészen picit szubjektív képet arról, miért is volt ez az év is kurvajó a zenében.

Elöljáróban annyit mondanék, hogy az egész évet nézve az látszik, hogy sikerült már szinte teljesen szakítani a '90-es évek népszerű irányzataival és a zene tényleg megújult, mert már lehet zsigerből azt mondani az akkori dalokat hallva, hogy ja igen, ez tuti 2000-es évek. Ez különösen hallatszik a popzene megoldásaiban és a mainstream rock térhódításában. Ugyanakkor sok nagy múltú előadó tudta magát az új évezredhez formálni és hozott ki olyan albumokat, melyekkel gyakorlatilag újraalkották magukat. Ezek miatt a 7 legmeghatározóbb albumot is megpróbáltam sokféle műfajból összeszedni, hogy érezzük 2001 változatosságát. 

A 7 legmeghatározóbb album 2001-ből

Gorillaz - Gorillaz

A brit virtuális zenekar, azaz a Gorillaz tulajdonképpen Damon Albarn és Jamie Hewlett, valamint csomó vendégművész elképesztően kreatív projektje. A történet még 1998-ban indult, és a 2001-es debütáló album nem várt és elképesztő sikert hozott az animált bandatagoknak és furcsa világuknak. A Gorillaz lemez nagyszerű és sok emlékezetes számot tartalmaz, melyek közül természetesen kiemelkedik a Clint Eastwood, amit máig dúdolunk. 

Daft Punk - Discovery

Ez a Daft Punk második stúdióalbuma, amin a páros szakított a Da Funk jól bevált stílusával és elmentek egy kicsit az electro pop, a színtiszta diszkó és a szintipop átjárta house irányába. És milyen jól tették. A Discovery tökéletes koncepcióalbum lett, aminek dalait önmagában is lehet hallgatni, nem véletlen tehát, hogy a One More Time, az Aerodynamic vagy a Harder, Better, Faster, Stronger is sláger lett róla. A számok később az Interstella 5555: The 5tory of the 5ecret 5tar 5ystem című anime film zenéjeként is szolgáltak, ami a jellegzetes folytatásos klipek apropóját is adta.

System of a Down - Toxicity

A Toxicity az amerikai-örmény zenekar második albuma, ami azonnal az első helyen debütált Amerikában és Kanadában is és elképesztő eladásokat produkált. Persze ez nem véletlen, a lemezzel a System of a Down a csúcsra ért akkor, amikor az új mainstream rock térhódítása is megkezdődött és mindent vitt a nu metal, amitől rockzenekarok lepték el a slágerlistákat. Erről bővebben majd később, most pedig még annyit, hogy egy nagyon erős albumról van szó, amin a címadó dal mellett olyan számokat hallhattok, mint a Chop Suey vagy az Aerials. Kikerülhetetlen még annak is, aki nem bírja elviselni Serge Tankian hajlításait.

The Strokes - This is It

A botrányos lemezborító nyilván mindenkinek megvan, ahogyan a Last Nite klipje is, amiben Julian Casablancas olyan salak részeg, hogy majd összeesik. Pedig ez a videó minta volt sok akkoriban induló garázsrock banda számára, ahogyan a This is It album is és bár a Strokes Amerikából jött, gyorsan csavartak egyet a 2000-es évek indie rockjának alakulásán. Hirtelen mindenki "The Somethings" lett és béna sérót növesztett és úgy szólt, mintha a legrosszabb stúdióban vette volna fel a dalait hiperlazán. Sokan egyenesen világmegváltó momentumnak nevezik a lemez születését, szerintem pedig csak egy fasza őszinte album, ami jókor volt, jó helyen és jó elődök figuráját vette fel.

Depeche Mode - Exciter

Most biztosan lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a DM 2001-es albuma helyett miért nem választottam baromi fontosnak inkább a Radiohead vagy éppen Björk vagy bárki más akkori lemezét. Nos, azért, mert ugyan nem ez a Mode legkiemelkedőbb albuma, de szerintem nem csak nagyon rendben van, hanem nagyon egyben is, hangzzon ez most bármennyire is hülyén. A zenekar 3 év kihagyás után jött ki az Exciterrel és egy nagyon tiszta és érthető hangzást hozott, bonyolult érzelmekhez, ami miatt sokan ezzel ismerték és szerették meg őket. Éppen ezért van az albumon annyi sláger, köztük a Dream On, a Freelove vagy az I Feel Loved. Így kellett átlépni az új évezredbe.

Kylie Minogue - Fever

2001 a popzenében is nagyon erős volt, de talán a legfontosabb innen Kylie, Fever című albuma, amivel az énekesnő óriásit kaszált. Minogue sosem tűnt el igazán a poptérképről, azonban ezzel a lemezzel hirtelen az egész világon mindenhol az elitben jegyezték újra. Mondjuk ilyen tökéletesen összerakott dalokkal és egy olyan gigaslágerrel, mint a Can't Get You Out of My Head, ez nem is nehéz. Azóta egyébként folyamatosan felszálló ágban van, ami nem meglepő, jó irányban maradt.

Jay-Z - The Blueprint

Az albumot mindössze két hét leforgása alatt rakták össze, a szövegekre pedig Jay-Z két napot szánt, de az eredmény szinte tökéletes lett. A régi soul dalokból vett mintákat a rapper ügyesen ötvözte akkori mainstream ütemekkel, melyek közé olykor klasszikus slágerek ismerős dallamait is odatette, a szakma és a közönség pedig elájult. Jay-Z már akkor sem volt apró betűs előadó, de ezzel óriási lett. Az albumot máig a 2000-es évek legjobbjai között tartják számon, Kanye West pedig producerként ezzel tett le először valami igazán fontosat az asztalra.

+ 10 olyan album az évből, amiket ma is hallgatni kell

White Stripes - White Blood Cells: Ez a duó harmadik albuma, amivel végre rengetegen felfigyeltek rájuk, köszönhetően főleg a Fell in Love With a Girl szuper legós klipjének. 

Radiohead - Amnesiac: Szerintem nem ez a legjobb albumuk, de az biztos, hogy ha az ember belehallgat elrepíti egy egészen másik világba. Nem véletlenül. A Pyramid Song vagy a Knives Out kiemelkedik, de jó egyben végignyomni az egészet.

Björk - Vespertine: Sokan akkoriban Björk legjobb albumának tartották, ami persze azóta változhatott, de ettől függetlenül a Vespertine remek. Vagyis inkább csodaszép, még ha igazából óriási újdonságot szerintem nem is hozott.

No Doubt - Rock Steady: Én valamiért nagyon kedvelem ezt az albumot, az elejéről a végéig. Talán azért, mert az ezt megelőző Return of Saturn-hoz képest sokkal lazább, nyeglébb, no meg tökösebb is. A korai No Doubt-ra emlékeztet, még akkor is, ha Gwen Stefani akkoriban már a legnagyobb divatházakkal pacsizott. 

Garbage - Beautifulgarbage: A Garbage ezzel az albummal mert szakítani a '90-es években kialakított stílusával, szerencsére. A Beautifulgarbage néha durva, máskor szintitpop vagy new wave, olykor pedig olyan, mintha egy lánybandát hallgatnék. Szerintem hatásos belépő volt ez az Androgyny-vel a 2000-es évekbe.

New Order - Get Ready: A Crystal vagy a 60 Miles an Hour szerintem szinte mindenkinek megvan, de nem csak miattuk jó ez a lemez. Szuper anyag arra, ha a padlón fekszel összeomolva és csak sírnál és arra is, ha önfeledten ugrálnál a szoba közepén. Megérte 8 évet várni rá a Republic után.

R.E.M. - Reveal: Már csak az Imitation of Life nagyszerű klipje miatt is muszáj itt szerepelnie, de ettől függetlenül az egész album jól sikerült és talán még azok is bírják, akik egyébként nem kedvelik annyira a zenekart. Okos, vicces lemez.

Travis - The Invisible Band: Már a The Man Who is jó volt, de ez az album túlszárnyalta. Finom, letisztult indie rock az egész, de nem is baj, hogy nincsen benne semmi pláne.  A Sing klipje óta pedig a fél világ tortacsatára vágyik.

Muse - Origin of Symmetry: Ez még a Muse, mielőtt elkezdett volna a 2000-es évek Queen-je lenni. Nagyon szerettem a Plug in Baby nyers egyszerűségét és örülök neki, hogy ez a szenvtelenség azért néha még ma is visszatér náluk. 

Faithless - Outrospective: Lehet nem szeretni és unni a Faithless-t, de ez egy  baromi jó album, rengeteg slágerrel és masszív klipekkel. Elég, ha annyit mondok, We Come 1, Muhammad Ali vagy One Step Too Far.

+ Néhány finomság, amiket jó néha újra elővenni

Basement Jaxx - Rooty: Én imádom, de sokaknál kicsapja a biztosítékot. Mindenesetre a Rooty egy nagyon változatos és kreatív lemez, amire nem lehet nem bulizni.

Tricky - Blowback: Tricky szokásához híven ez az album is teli van nagyszerű közreműködőkkel, miközben azért jóval könnyebb és derűlátóbb, mint az elődei. A Blowback tulajdonképpen már rádióbarát, könnyű vele megszeretni az előadót.

Starsailor - Love is Here: A brit Starsailor-nek ez az első albuma, ami néhol talán túl  érzelmes, de az Alcoholic vagy a Lullaby mellett nem lehet elmenni úgy, hogy nem is veszi észre az ember. Tipikusan az a zenekar volt, amit a tenyerülkön hordoztak innentől évekig a kritikusok, aztán egyszer csak eltűntek. Idén állítólag ismét koncerteznek majd.

Zoot Woman - Living in a Magazine: Mintha visszajött volna a '80-as évek, a Zoot Woman debütáló albumán nagyszerűen imitálta a jeles évtizedet, miközben újat is alkotott. Imádtam.

Röyksopp - Melody A.M.: A norvég electro duó debütáló albuma, ami egyszerűen zseniális és nem csak azért, mert ott van rajta a Poor Leno.

Fun Lovin' Criminals - Loco: Nem egy hatalmas megfejtés, de maga a megtestesült nyugalom és az elképesztő lazaság. Rongyosra hallgattam, itt a helye.

+ Az a csodálatos popzene

Ahogy az elején mondtam, 2001-ben már olyan lett a popzene, amin az ember azonnal érzi, hogy ez már nem a '90-es évek, vége lett az átmenetnek. Ekkor robbant be a köztudatba Shakira a Loundry Service-szel, Alicia Keys a Songs in A Minor-ral, de a Destiny's Child is aratott a Survivor-rel, amivel szerintem közben fel is nőttek. Ugyanakkor az  r&b elvesztett egy olyan nagy reményű énekesnőt, mint Aaliyah, Britney pedig már az I'm a Slave for You-ban vonaglott nagylányosan, amit egyébként az a Pharrell Williams írt, aki éppen ekkor hozta ki első lemezét a N.E.R,D.-del. És akkor még nem is volt szó a világ legismertebb fenekét birtokló énekesnőről, Jennifer Lopezről, aki ebben az évben lett J.Lo, a Jamiroquai pedig az egész világot megtáncoltatta a Funk Odyssey-vel, mialatt Janet Jackson és Michael Jackson is a listák élén tanyázott. Ugye milyen zsúfolt egy év volt?

+ És az a csodálatos rockzene

Az elején a Toxicity kapcsán már előjött, hogy ez az év a friss mainstream rockzenei irányzatok virágkorának kezdete volt. Persze főleg a nu metál ment és amiatt kerültek fel sokan a listákra, de az általánosabb rock is aratott miatta. 2001-ben jött ki például az Incubus Morning View-ja, a P.O.D Satellite-ja, az Alien Ant Farm ANThology-ja, Kid Rock-tól a Cocky, a Slipknot Iowa lemeze, a Hoobastank azonos című albuma, a Bush-tól a Golden State és a Rammstein-től a Mutter is. És még sorolhatnám. De persze nem csak ezt az irányt kell nézni, hanem a Strokes által elindított új vonalat is, aminek a hatása inkább a következő években lett érezhető. 

Nagyjából ennyi, és most nem is maradt nagyon hiányérzetem, persze csak egy bizonyos szinten, hiszen a végtelenségig lehetne még folytatni a feltérképezést. De azt hiszem most már sikerült egy szép nagy képet kapni arról, milyen is volt a zene 2001-ben. Természetesen most is jöhetnek az adalékok, hiszen mindenki mást lát kiemelkedőnek és fontosnak, úgyhogy, hajrá!