Miután múlt hónapban rekordot döntve, a világon a leggyorsabban, mindössze 4 óra alatt vett fel és adott ki egy kislemezt, Jack White most újabb különlegességre készül. Annyira bízik a bakelitlemezek létjogosultságában (amiben egyébként tökéletesen egyet is értünk), hogy olyan formában is kiadja friss, Lazaretto című albumát (amit ő egyenesen Ultra LP-nek nevez), ami olyan extra élményt nyújt bakeliten, amilyen még semmi, soha.

Egy igazán jó lánybanda titka három fő összetevőben rejlik: a jól összeválogatott karakterekben, a szuper énekhangokban és nagyon jól megírt dalokban. Persze, hogy mi hangsúlyos ezekből, az korszakonként változik. Az 50-es, 60-as és 70-es évek lánybandáinál még a tökéletes ének dominált, míg a Spice Girls-nél már a kutyát nem érdekelte, hogy tulajdonképpen csak egyetlen lány tud tisztán énekelni, a sikert ugyanis vitték a karakterek. A lánybandák menők, erősek és a modern zene évtizedeiben a popipar folyamatosan fel tudott mutatni uralkodó csapatokat, amikből most összegyűjtöttem a kedvenceimet.

Végre megérkezett a Kasabian új klipje, amit fura című eez-eh című dalhoz készítette. Tökolyan lett, mint ez a cím, azt kell mondjam. Dili.

Unokatesóm éppen Izlandon van pár hónapot és mindig jó ötletnek tartja, hogy helyi zenéket küldözget nekem. Ez egyébként általában tényleg jó ötlet, mert rengeteg szuper dolog van ezen a kis szigeten a legismertebb előadókon kívül is. Izland amilyen apró, annyira termékeny zenei téren és a metáltól kezdve, az elektronikus műfajokon át, a hip-hopig és a tökéletes popzenéig minden műfajban találni finomságokat. Ezekből szemezgetek, a teljesség igénye nélkül, mert izlandi zenét nem csak Izlandon érdemes hallgatni!

Ahogy az 1984-es poszthoz, így természetesen az 1991-eshez is készült egy mixtape, amin csupa olyan számot hallhattok, amik bármilyen házibuliban előfordulhattak abban az évben. Így nyilván a valóban '91-ben megjelent dalok mellé került bele pár olyan is, ami még '90-es, de csak egy évvel később lett sláger. Az igazi kakukktojás pedig az utolsó szám, ami sokkal-sokkal régebbi, csak George Michael és Elton John olyan nagyon jól nyomta el élőben 1991-ben is, hogy minden listára felkerült. Ezt a mixtape-et is öröm volt összerakni, tényleg nagyon jó, vagy éppen nagyon vicces zenék voltak ebben az évben. Nézni és hallgatni is érdemes!

Legutóbb 1984-et veséztem ki, ami után többen kérvényezték, hogy a következő ilyen poszt 1991-ről szóljon. Ez nem is meglepő, hiszen ez egy fontos, rendkívül termékeny és több szempontból is korszakváltó év volt a zenében. '91 ugyanis egyaránt engedett sok új zenekar és stílus térhódításának, miközben mások megerősítették pozíciójukat és hatalmas világsztárok lettek. Ezt a változatos időszakot próbálom most megfejteni, kicsit szubjektívan és ismét inkább a külföldi történésekre koncentrálva, kiemelve a legfontosabb albumokat. A toplisták hőseivel egy mixtape foglalkozik majd, így egyslágeres lemezeket itt ne keressetek.

7 album 1991-ből, amit  ma is hallgatni kell

Nirvana - Nevermind

A hétvégén felröppentek a pletykák arról, hogy a The Libertines esetleg újra összeállhat egy vagy több fellépés erejéig. A zenekar ugyanis posztolt egy térképet április 20-án a Facebook oldalára a Hyde Parkról, ugyanakkor Pete Doherty is arról beszélt az izraeli Ynet magazinnak, hogy elképzelhető egy koncert ezen az ikonikus helyen.

Ezután Carl Barat nyilatkozott sejtelmesen annyit, hogy valóban esélyes egy fellépés és "tartsuk szabadon a július 5-ét". Kíváncsi vagyok mi lesz ebből, és egyáltalán Doherty fel tud-e majd menni a színpadra és nem lesz-e hatalmas botrány az egészből...

Ahogyan Bruce Springsteen rendszeresen a legtökéletesebb pillanatban talál meg a megfelelő dallal, az más előadókkal ritkán fordul elő nálam. Ma délelőtt is éppen ez történt, amikor ültem a Ferencieken a buszmegállóban, néztem az esőt és megszólalt a Hey Blue Eyes című szám. Már megint úgy éreztem, mint ahogyan már sokszor, hogy a Főnök hozzám beszél mormogva és abban a pár percben ez így is volt, pedig egyébként egy politikai tartalmú és eléggé borúlátó dalról van szó. Tudtam, hogy nem előző este kellett meghallgatni az American Beauty EP-t otthon, nyugiban a szobában. Ehhez a négy számhoz ugyanis sokkal jobban illik a városi menetelés és ez a kis éppenhogy eső.

A Record Store Day minden évben a független lemezboltok ünnepe április harmadik szombatján, ami felhívja a figyelmet ezeknek a kultikus üzleteknek a sajátos, elbűvölő világára. Ezen a napon a boltok rengeteg különlegességre készülnek, ami nem csak akciókat, és veriexkluzív megjelenéseket jelent, hanem koncerteket is a lemezek között. Az első Record Store Day-t 2008-ban például a Metallica nyitotta meg a San Francisco-i Rasputin Musicban. Szerencsére ez a hagyomány Magyarországon is él, itt idén, ahogy a korábbi években is, a Deep, a Wave és a Musicland/Neonmusic vesz részt benne, nem is kicsit. Utóbbi két helyen remek koncertek is lesznek, Jazzékiel, The Veils vagy Ivan & the Parazol, részleteket a Facebookon kaphattok itt és itt.

Robyn és a Röyksopp lépett már fel egy színpadon többször, aztán úgy döntöttek, magasabb szintre emelik zenei együttműködésüket és elkezdtek közösen dolgozni. A munka során mind az énekesnő, mind a röyksoppos srácok úgy érezték, hogy egészen úgy működnek, mint egy zenekar, és nem arról van szó, hogy a Röyksopp összerak egy albumot Robynnak, vagy Robyn énekel pár dalt a Röyksopp új lemezére. Így aztán egy minialbumot adnak ki május 25-én Do it Again címmel, amin a munka eredménye, azaz öt új dal kap helyet.

Az album mellé jön egy nyári turné is, ahol a fellépések tartalmaznak majd egy kis Robyn életművet és egy kis Röykspopp munkásságot is, de természetesen játsszák majd a friss közös számokat is. A minialbum Monument című dalából a Röyksopp már feltett egy részletet, alább meg lehet hallgatni, nekem nagyon bejön. Ha ilyen a többi dal is, vélhetően imádni fogom.