Vannak azok a lemezek, amik hetekre ott maradnak a lejátszóban fáradhatatlanul - és minden egyes hallgatásra jobbak, izgalmasabbak lesznek. Liam Gallagher régóta várt szólóalbuma, az As You Were éppen ilyen. Pedig elsőre egyáltalán nem voltam elájulva tőle, aztán pár hallgatással később mégis megérkezett.

Liam Gallagher az Oasis kibékíthetetlen vége óta csinált persze ezt és azt - mondjuk gyerekeket, vagy a Beady Eye-t - de zenei téren nem nagyon tudott maradandót alkotni. Éppen ezért első igazi szólólemezét övezte egy erős várakozás, ám ebben a várakozásban ott érződött a kétely is rendesen. Mert igen, megvolt a lehetőség rá, hogy az album egy gyenge és klisékkel teli Oasis imitáció legyen. Szerencsére azonban nem hagyták ezt olyan producerek, mint Greg Kurstin vagy Andrew Wyatt.

A többek között a Florence + The Machine-nel, Adele-lel vagy a Foo Fighters csapatával is dolgozó formák engedték kibontakozni Liam régóta gyűjtögetett történeteit, de olyan irányba terelgették közben, hogy egy tökös, rendkívül feszes és izgalmas korong legyen a végeredmény. Talán meglepőek lehetnek az olykor csillogó popdalokból átvett elemek, de kellenek, hogy erős kontrasztot állítsanak Liam stílusa mellé. Az énekes bátran merített ihletet kedvenc dallamaiból, saját elmondása szerint is sokat alakított a lemezen a The Beatles, a Stones, a Primal Scream, és leginkább John Lennon. Sok-sok popkult utalás van a szövegekben is, érdemes figyelmesen hallgatni.

Az As You Were nem egy rockfater lemez. Ez egy nagyon aktuális és mai album, amin vannak nagy fesztiválslágerek (Wall of Glass, You Better Run), de kellemes romantikusok is, mint a Chinatown vagy a When I'm In Need. Ez egy album, amivel valóban dicsőségesen lehet visszatérni, amit Liam is nagyon szeretett volna. Nem azért, hogy beintsen Noelnek, hanem csak azért, hogy újra úgy lehessen rocksztár, mint régen. És ezt most nagyon meg is érdemli!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!