A napokban valamiért mindig előkerült Kylie Minogue a környezetemben. Hallottam az étteremben a rádióban, írtak róla a Twitteren vagy csak láttam róla egy cikket valahol, hogy fasza volt a fellépése a nemzetközösségi játékok záróünnepségén. Kylie olyan, mintha mindig is ott lett volna a popzenében, pedig csak 1987-ben került bele a körforgásba. Onnantól kezdve viszont talán a legnagyobb átalakuláson ment át mostanáig, nagyrészt tudatosan, aminek során csitri popkirálylányból igazi stílusikon és a világhírű énekesnők kasztjának egyik nagyasszonya lett, akármennyire legyen ez a magasságához mérten furcsa kijelentés. Kylie menő, most van a tökéletes pozícióban, mert már gyakorlatilag nem tud hibázni, ám amíg idáig eljutott volt néhány arca, dala és megjelenése, amiket nem tudunk elfelejteni. Klipeken keresztül futom át karrierjének fontos állomásait, aminek a végére szerintem mindenki az egyik slágerét fogja dúdolni.
Kylie már sztár volt Ausztráliában, sorozatsztár, amikor 1987-ben berobbant a slágerlistákra is a The Loco-Motion című számmal. A dalt először egy jótékonysági rendezvényen énekelte el a Neighbours sztárjaival, majd azonnal leszerződtette az ausztrál Mushroom Records. Jól ráéreztek a dologra, a The Loco-Motion minden akkori rekordot megdöntött az országban, Kylie pedig mindenki kedvenc szomszéd fruskája lett.
Erre felfigyelt a brit Stock, Aitken & Waterman produceri hármas, Angliába kérették az énekesnőt, és megírták neki az I Should Be So Lucky-t. Ez annyira klappolt, hogy Kylie első világslágere lett. Ausztrália, Európa és Ázsia után 1988-as Kylie című első albumával még Amerikát is sikerült meghódítania. Közben pedig tökéletesedett az übercuki pophercegnő image. Tényleg annyira cuki volt akkoriban, hogy nem tudok rá haragudni a béna klipjei miatt.
Egy ausztrál pophercegnőnek pedig a 80-as évek végén kötelező volt duettet énekelnie az aktuális szívtiprónak számító Jason Donovan-nal. Ennek az elképesztően nyálas terméke az Especially For You. Még a klip is olyan, mintha egy Romana füzetben lennénk, a szexjelenetek nélkül.
Minogue második albuma, az Enjoy Yourself folytatta a Kylie hagyományait, maradt az édes kislány vonal is, csak kezdett érződni, hogy azért ennek a stílusnak bizony megvannak a maga határai. Ausztráliában vagy az Egyesült Királyságban még működött a dolog, de az Egyesült Államokban már nem vették be újra, így az ottani kiadó dobta is az énekesnőt. Fájdalom. Ahogyan fájdalmas a Tears on My Pillow is például. Nem kellett volna ezt erőltetni.
Nem is erőltették tovább és Kylie is elkezdett lázadni a producerei ellen. Az 1990-es Rhythm of Love már sokkal felnőttesebb, nem is csak az okosabban összerakott dalok miatt, hanem azért is, mert Kylie átvette az irányítást a klipjei felett. Végre úgy jelenhetett meg bennük, ahogyan ő akart és ő szexi és öntudatos akart lenni. A Better the Devil You Know tökéletesen tükrözi ezt. Komolyan, össze se lehet hasonlítani az előzőekkel. Bár az irány jó volt, a figyelem kissé visszaesett, talán, mert az új Kylie még nem volt igazán konkrét és csak kereste önmagát, miközben Michael Hutchence-szel kavart. Ez egyébként a '91-es Let's Get to It album bukásán látszott igazán.
Az énekesnő letöltötte négy albumra szóló szerződését és szakított producereivel, ami nagyon fontos lépés volt a karrierje szempontjából. Pihent egy picit az ipari hajtás után, majd leszerződött a Deconstructin Records-hoz és Dave Seaman és Steve Anderson segítségével összehozta 1994-ben Kylie Minogue című albumát. A cím nem véletlen, ez már tényleg az igazi Kylie, aki erősebb, érdekesebb volt, mint addig bármikor. Végre látszott, hogy sokkal több lehetőség van benne a bájos lolitánál. A szokatlan hangvételű Confide in Me újra a slágerlisták élére vitte és végre a kritikusok is kezdték elismerni. Imádtam ezt a klipet, annyira kilencvenes évek, hogy az hihetetlen.
Akkoriban fedezte fel magának Nick Cave is, aki már a Better the Devil You Know miatt beleszeretett, ezért duettre hívta Murder Ballads lemezére, a Where the Wild Roses Grow című számhoz. A dal nem várt siker lett, talán a baljós és bús hangulat, vagy a furcsa páros miatt, nem tudni, de az emberek megőrültek érte. Azóta is klasszikus.
Kylie ezután összejött a francia fotóssal, Stephane Sednaoui-val, aki elképesztő hatással volt a kreativitására és egy változatos, japán kulturális hatásokkal telitűzdelt furcsa gésa image-t alkotott neki. Az énekesnő Impossible Princess albumát is ez a kapcsolat formálta nem csak a külsőségekben, hanem kísérletező hangvételében is. Kylie egy rövid időre indie hercegnő lett, és végre feldolgozta azt a kezdeti popkorszakot, amikor sokszor úgy érezte, kiskutyaként kezelték, és aminek zenei munkássága miatt a kritikusok még mindig sokat bántották. Utóbbi egyébként a Did it Again klipjében jön ki igazán.
Kylie tehát túl volt a kísérletezős korszakán, ami jót tett neki, de azért annyira nem jött be, mint Madonnának a Ray of Light. Most már ideje volt visszatérni a popbizniszbe emelt fővel, úgy mint egy igazi díva. Pont ezt akarta a Parlophone is , akik látták az énekesnőben a remek alapanyagot az utóbbihoz. A diadalmenetet az 1999-es Light Years készítette elő, finom diszkóslágerekkel és egy nagyon forró rövidnadrággal a Spinning Around klipjében. Kylie olyan popzenével csobbant bele újra a mainstreambe, amin nem volt mit szégyellni.
Diszkó dívából aztán a Fever-rel lett újra igazi szupersztár 2001-ben, amikor az egész világ a Can't Get You Out of My Head-et hallgatta és azt figyelte lélegzetvisszafojtva, vajon kificcen-e az a mellbimbó a fehér ruhából. Nem ficcent, de Kylie-t végre ismét jegyezték Amerikában is.
Az egész lemez nagyszerű volt, talán Kylie legjobb albuma, amin nem lehetett mit kritizálni. Vegytiszta popzene, mégsem buta és nem is lelketlen vagy mesterkélt. Nem véletlenül jött ki róla annyi sláger, mint korábban még soha. És ami még nagyon fontos: a forrónaci őrület után, az énekesnő igazi divatdiktátorrá avanzsált, amiért sokat köszönhet az okos stylistoknak, akik a lehető legjobban öltöztették a Fever klipjeiben. Én is ekkor kezdtem el felfigyelni arra, hogy igen , ezek a videók nagyon jól és következetesen vannak összerakva, a ruhák pedig szerves részei mindig a koncepciónak.
A Fever után visszavett egy kicsit a tempóból, szó szerint. A 2003-as Body Language ugyanis már egy lassabb, érzékibb műfajt képviselt, amibe vittek egy kis hiphopot is. Bár a Slow kiemelkedően teljesített, az albumot mégsem vették annyira, mint ahogyan azt a kiadó szerette volna. Ettől függetlenül Kylie már olyan státuszba kerül, hogy ez nem is számított.
A Showgirl turné alatt derült ki 2005-ben, hogy az énekesnőnek mellrákja van. gyógyulását nagy médiafigyelem övezte, majd 2006-ban visszatért a színpadra és befejezte félbehagyott koncertkörútját. 2007-ben pedig már jött is az X, egy igen pörgős dance album, amit ismét imádott a közönség. Extravagáns klipjeiben természetesen extravagáns ruhákban feszített Kylie ismét, volt mit nézni.
A nagy diszkózásból ismét visszavett egy kicsit az Aphrodite albummal, amiről az All of the Lovers lett igazán nagy sláger. Ettől függetlenül okot adott egy újabb gyönyörűen kivitelezett turnéra és Kylie ismét reflektorfényben volt, aminek a terméke lett a The Abbey Road Sessions is.
És el is érkeztünk a jelenhez, amiben Kylie nagyon tevékeny és márciusban új albummal is jelentkezett Kiss Me Once címmel. Nekem kicsit sok ez így az Aphrodite-val együtt, lehet picit várni kellett volna, mert ugyan a színvonallal nincsen baj, de az album nem átütő siker. Pedig szuper közreműködők vannak rajta és a dalok is rendben vannak. Csak hiányzik az a plusz, amitől olyan "signature" album lehetne, mint például a Fever. És ezt hiányolhatja a közönség is. no meg kicsit érződik rajta, hogy kötelező mutatni valamit. Egyébként nincsen ezzel baj, majd a következő fasza lesz. Kylie már ott van a poptörténelemben, elismert és kíváncsiak rá az emberek, nem véletlen indul most is turnéra. Ráadásul még mindig gyönyörű és nem olyan bénán veszi az öregedést, mint Madonna. Inkább kifinomultan és sokkal kevesebb arcfeltöltéssel, meg persze elképesztően szexin, elég csak megnézni a Sexercize klipjét, Jézusom. Ezért lehet azt mondani róla teljes joggal, hogy pophercegnőből stíluskirálynő lett.
