A zenében nekem ami igazán ünnepi és elegáns az a swing. Éppen ezért karácsony környékén sokkal jobban szeretem hallgatni a klasszik swing slágereket, mint bármi mást. Mert ebben a műfajban még a giccses fenyőfás dalokat is sokkal könnyebben elviselem, sőt. Egy ideje már a családot is rászoktattam, hogy csak ez menjen otthon a fa alatt. Éppen ezért nem véletlen, hogy az éppen aktuális vagy már nyugis korszakban lévő nagy popsztárok szeretnek év vége felé swing albumokat kihozni. Mert ez olyan sikkes, meg nagyvonalú, és nem mellesleg, ha valaki swinget vagy csak swingesen énekel, akkor jobban elhisszük neki, hogy érti is, amit művel. Persze ez bőven nem ugyanaz, amit a swing a saját korszakában jelentett. Akkor volt benne egy olyan pimasz és fesztelen lazaság, amit nagyon nehéz reprodukálni. Hiába énekel Lady Gaga elképesztően jól a Tony Bennett-tel közös albumán, az igazi, fesztelen ritmust csak Bennett tudja. Gaga inkább a Broadwayt hozza, nem egy swingalbumot, amivel persze óriási baj nincs, csak érzitek a különbséget. És ugyanezt tapasztalni Robbie Williams vagy Michael Bublé előadásaiban is. Sőt, már a kései Sinatra is elhagyta a lazát. De a lényeg a lényegben, hogy a swing vagy swinges dalok időtlenek, menők és most különösen aktuálisak, ezért olyan klasszikusokat gyűjtöttem egybe eredeti vagy modern változatokban, amiket érdemes újra elővenni!
Gyorsan, mielőtt belevágnék, egy kis áttekintés, hogy lehessen okosan mit, hova tenni. A swing valahol a '20-as években alakult ki Amerikában és virágkorának, azaz a swinkgkorszaknak az 1935. és 1946. közötti időszakot tekintik. A swingkorszaknak nem azért áldozott le, mert az emberek megutálták a műfajt, hanem egyszerűen a háború miatt egyre nehezebb volt igazi bigbandeket megfizetni vagy csak összehozni is. Ezért a swing fokozatosan háttérbe szorult és szépen beleolvadt a hagyományos popzenébe. Persze itt nincsen vége sztorinak, hiszen akkor mi köze lenne ehhez Sinatrának. A swing nem tűnt el, folyamatosan megjelent későbbi stílusokban, hogy aztán az '50-es évek végén és a '60-as években felélesszék olyan előadók, mint az említett Sinatra, Nat King Cole vagy Dean Martin. Nyilván érezni a különbséget a swingkorszakhoz képest, hiszen ezek a dalok egészen mások, vagy máshogy adják elő őket, mint a régiek. A swing ekkor kapta meg azt a klasszikus csillogást és eleganciát, amit mostanában leginkább felidéznek belőle.
A swingkorszakban nem is kifejezetten az énekeseké volt a főszerep, hanem a zenekarvezetőké, szerzőké és szólóhangszeres arcoké, akik vitték a prímet. Vérbeli dzsesszzenészek voltak, akik nagyszerűen művelték a munkájukat. Az, hogy az énekes a főkolompos, csak később lett jellemző. Ezért aztán az igazán régi swingzenéknél nem is kell sok dalolásra számítani, és nem is hiányzik belőlük. Persze ezeket a számokat is gyakran átalakították később úgy, hogy kiemelkedjen belőlük valami ének. Plusz a legtöbb swing dalt millióan feldolgozták, és gyakran nehéz visszamenni addig, ki is szerezte őket. Viszont ezekhez sosem volt szégyen újra hozzányúlni, mert ha az előadó igazán át tudta őket formálni, már sajátjának is tekinthette őket. Ezek fényében akkor jöjjön végre a zene!
Induljon a móka Glenn Millerrel és Benny Goodmannel. Ők együtt is zenéltek, de külön külön is nagyszerű szerzők és zenekarvezetők voltak. Legyen szó akár az In The Moodról vagy a Sing, Sing, Singről, mindkettő olyan dal, amit az is ismer, aki nem sejtette.
Glenn Miller - In The Mood
Benny Goodman - Sing, Sing, Sing
Hasonlóan nagy formátumú zenész és főleg bandavezető volt Duke Ellington, aki az egész korszakra hatással volt. Rengeteg híres szerzemény köthető hozzá és zenekarához, amit 47 éven keresztül vitt, egészen 1975-ös haláláig.
Duke Ellington - It Don't Mean A Thing
Duke Ellington - Take A Train
Ellingtont tartotta példaképének Charles Mingus, akit az egyik legmeghatározóbb dzsesszbőgősnek tartanak a mai napig, pedig már nincsen köztünk. Mingus a modern dzsessz alakja, de a swingkorszakban ismerte meg a közönség, és ekkor is alkotott maradandót zenekarvezetőként is.
Charles Mingus - Moanin'
Artie Shaw a korszak egyik legismertebb klarinétosa volt, akinek persze szintén volt saját bandája is. A zenélés mellett jeleskedett még az írásban és a nősülésben is. Nyolcszor házasodott, és például egy ideig Ava Gardner is a felesége volt.
Artie Shaw - Stardust
Count Basie egy olyan szerző és zongorista volt, akinek bandája számos jelentős zenészt kitermelt. Nem véletlenül, hiszen Basie-nek volt szeme a tehetségekhez.
Count Basie - One O'Clock Jump
Billie Holiday először Basie zenekarában, később pedig Artie bandájában is énekelt. Elképesztően tehetséges dzsesszénekesnő volt, amihez társult sajnos egy jó adag heroin és botrány is. Holidayt ezért folyamatosan kirúgták a zenekarok, és nehéz volt vele felvételeket is készíteni. Ettől függetlenül szerencsére viszonylag rövid idő alatt nagyon sok számot elénekelt úgy, hogy azokat máig hozzá lehet kötni.
Django Reinhardt a swingkorszak egyik legfontosabb európai alakja, aki a szintén zseniális Stéphane Grapellivel és bandájukkal, a Quintette du Hot Club de France-szal taroltak a kontinensen. Reinhardt a gitár mestere volt úgy is, hogy egy égési sérülés miatt bal kezén a kisujját és a gyűrűsujját nem tudta használni. Imádni való volt a zenéjük, amivel új stílus is teremtettek Hot Club-style néven.
Django Reinhardt és Stéphane Grapelli - Minor Swing
Django Reinhardt - Nuages
Louis Armstrong ugyan még a dzsesszkorszakban lett naggyá, de a swing alatt élte második virágkorát. A kiváló trombitás zenekart is irányított, és amikor már nem ment neki olyan jól a hangszer, inkább áttért az éneklésre. Bár ez már a '60-as évek jött csak el, amikor a What A Wonderful Worldből slágert csinált. Nem csak tehetsége, hanem előadásmódja miatt is kedvelte a közönség, így hamar világhírű lett.
Louis Armsrong - Mack The Knife
Ella Fitzgerald & Louis Armstrong - Cheek to Cheek
És, ha már Ella Fitzgerald, akkor róla is essen szó, hiszen megérdemli. Őt a swingkorszak közepén fedezték fel és később lett hatalmas dzsesszénekesnő. Tökéletesen énekli a standerdeket és a swing újjáéledésének klasszikus remekeit is. Azt pedig nagyon szeretem, ahogyan Armstronggal együtt énekelnek.
Ella Fitzgerald & Louis Armstrong - Dream A Little Dream Of Me
Bár Ellánál sokkal inkább a jazzbe süpped Nina Simone, azért olyan sokféle stílusban alkotott, hogy pár dal tőle simán elfér a swingnek is.
Nina Simone - Love Me Or Leave Me
Frank Sinatra - Fly Me To The Moon
Frank Sinatra - I've Got You Under My Skin
Frank Sinatra - The Way You Look Tonight
Sinatrához hasonlóan Nat King Cole-hoz is elképesztő mennyiségű híres dalt köthetünk, ezért nagyon nehéz választani. Így próbáltam a swinges stílus mellett maradni, de még úgy sem volt könnyű.
Nat King Cole - Let's Face The Music And Dance
Nat King Cole - L.O.V.E.
Utánuk pedig egy picit idehoznám még a tragikus sorsú Chet Bakert is, aki legalább olyan fontos trombitás, mint Louis Armstrong és sok-sok swing dalt átdolgozott egészen zseniálisan.
Chet Baker - Have You Met Miss Jones?
Itt már bőven túl vagyunk az swing eredeti korszakain, átértünk a sokkal későbbre, amikor már menő elit partikon megy ilyen zene aláfestésnek, vagy a nagyvárosi Meg Ryan filmekben, ahogyan az Harry Connick Jr dalával is előfordult.
Harry Connick Jr. - It Had To Be You
Aztán jöttek a popsztárok, és jól tökre tettek mindent. Oké, ez így persze nem igaz, csak ahogy az elején is mondtam, tulajdonképpen varietét csináltak a swingdalokból, de persze azt abszolút profi módon. Nincs is ezzel baj, lehet ezeket is nagyon szeretni, bár némelyik már erősen a giccs határán táncol. Zárásként tehát jön néhány "swing" dal a közelmúltból, a kontraszt kedvéért.
Robbie Williams & Nicole Kidman - Something Stupid
Michael Bublé - Feeling Good
Robbie Williams & Lily Allen - Dream A Little Dream Of Me
Tony Bennett & Lady Gaga - It Don't Mean a Thing
Tony Bennett & Lady Gaga - The Lady Is A Tramp
És itt az összes dal egy darab playlistben, hogy lehessen jól egymás után hallgatni.
