Axl Rose most volt 53 éves, és azért egyáltalán nem úgy néz már ki, mint a Guns fénykorában, sőt. Persze egy rocker, aki a '80-as években tarolt, nem festhet ugyanúgy 2015-ben, mint akkor...bár van, aki megpróbálja, és még mindig hasonló ruhákban keménykedik és pózol, csak nem olyan  feszes már az a bőrnadrág. Mások viszont tisztességgel alkalmazkodtak a korhoz és a korukhoz is, pedig biztosan nehéz elhagyni a jól megszokott loboncot és a sminket. Hogy melyik a jobb, és melyiktől marad egy előadó hű önmagához, vagy válik nevetségessé, azt döntsétek el ti - én most abban segítek, hogy egy képünk legyen arról, mi is van most a '80-as évek legnagyobb hair metal és rocker arcaival. Érdekes körkép lesz, az biztos, pláne, hogy a korszaknak azért elég jellegzetes külsőségei voltak.

Mötley Crüe

Azért a Mötley indítja a sort, mert a zenekar éppen baromi sikeres búcsúturnéját tartja, és ha minden igaz akkor december 31-én Los Angelesben tényleg eltemetik magukat (bár ezt persze sosem tudni). Ők voltak a hair metal korszak egyik legnagyobb királyai olyan számokkal, mint a Kickstart My Heart, a Girls, Girls, Girls vagy a Dr. Feelgood, és ugyan egy időre feloszlottak, szinte folyamatosan aktívak voltak mostanáig. Ráadásul Tommy Lee és Nikki Sixx szóló projektjei eléggé be is jöttek nekik. A cicanadrágokat mára szerencsére elfelejtették és eléggé tökös koncerteket nyomnak, bár Vince Neil leginkább úgy néz ki, mint Stifler mamája. Egyébként  van egy friss búcsú daluk is, az All Bad Things a szép idők emlékére, itt bele lehet hallgatni.

A Mötley valamikor a 80-as években a hair metal csúcsán

És a Mötley napjainkban

Tommy Lee és a kontraszt

Guns N' Roses

A Guns sztorija bonyolultabb, mint egy brazil szappanopera, főleg, amit Axl Rose művelt a Chinese Democracyval. Bár a nyolcvanas évek végétől, a '90-es évek közepéig stadionokat töltöttek meg, ezután a bandatagok szépen otthagyták Axlt, aki ma a Guns N' Roses név birtokosa, és egy új zenekarral viszi tovább a történetet. Ez az együttes végül 2008-ban szülte meg az emlegetett Chinese Democracy című albumot, ami nem ütött akkorát, mint kellett volna. A déli favágónak kinéző Axlön túl meg kell említeni Duff McKagant is, aki számos supergroupban jeleskedett, ám kissé ráfüggött az alkoholra és a drogokra, és ma már csak árnyéka önmagának, bár elvileg tiszta. Slash azonban elképesztően menő jelenleg is, Myles Kennedyvel és a The Conspirators-zel nagyszerű zenéket hoz össze, és koncerten sincsen rá panasz.

A Guns a csúcson

Napjainkban, Axl nélkül (Slash a világon semmit nem változott)

És a jó Axl Rose mostanában...

Aerosmith

Bár a zenekar a '70-es években kezdte, csak a következő évtizedben lettek igazán naggyá, mert a Run-D.M.C.-vel közös Walk this Way konkrétan feltámasztotta őket.  Olyan dalokkal uralkodtak, mint a Dude (Looks Like a Lady), a Love In An Elevator vagy éppen a  Janie's Got a Gun, de a '90-es években sem kellett őket félteni. Sosem oszlottak fel, csak Steven Tyler és Joe Perry feszkói miatt voltak szünetek. Mindketten csináltak szóló anyagokat közben, de a még 2012-ben is jött ki friss Aerosmith album, és tavaly is turnéztak. Nem hagyják egyhamar abba, azt hiszem.

Egy csodás fotó a korai Aerosmith-ről. Micsoda rucik!

És napjainkban 

Steven Tyler - Annyira nem is nagy a kontraszt

KISS

A '80-as évek fontos időszak a Kiss történetében, hiszen ekkor szabadultak meg először a maszkjaiktól, vagyis az arcfestéstől, ami kultikussá tette őket. Egyébként ekkor született például a Crazy Crazy Nights sláger is, és a zenekar fontos része volt a popzenének, amibe rendesen belekóstoltak. A Kiss karrierje és legendája azóta is töretlen, bár csak két eredeti tagja maradt, Gene Simmons és Paul Stanley. Utóbbi újabban festőnek is felcsapott, de emellett azért turnézni is marad ideje, ők sem állnak meg soha. Legutóbb például egy japán lányzenekarral, a Momoiro Clover Z-vel dolgoztak együtt.

A Kiss arcfestés nélkül a '80-as években

 És most, miután tagjai lettek a Rock and Roll Hall of Fame-nek

Gene Simmons

Paul Stanley

Bon Jovi

A Bon Jovi a tökéletes cicametál banda volt a '80-as években, az már biztos. Mondjuk egy Slippery When Wettel a hátuk mögött ez nem is lehetett másként. Hogy mi lett a legnagyobb stadionokban játszó, dauert nem sajnáló zenekarból? Ma is megtöltik azokat a stadionokat, csak a cicametált már inkább ilyen _light_rock_valamire_ cserélték. Léteznek, dolgoznak, Richie Sambora és Jon Bon Jovi szólóban is menőzött, utóbbi színészként is próbálkozott. Csak éppen Sambora távozott a zenekarból tavaly novemberben. Így aztán nélküle készül új albumuk, ami állítólag 2016 elejére várható.

A Bon Jovi a dauer-korszakban

És jóval később

Jon Bon Jovi - Hova lett napjainkra a legendás mellszőrzet?

Alice Cooper

Oké,  Cooper nem a '80-as években csinálta meg magát, sőt. Ő akkorra már túl volt egy nagy diadalmeneten és az egész világ ismerte, mire megjelentek azok a rockzenekarok, melyek sok esetben az ő művészetéből táplálkoztak. De az évtized, ahogy az Aerosmith-nek, neki is újjászületést jelentett. Ekkor jött ki ugyanis az alkohol után súlyos drogfüggőségéből és rakta össze újra azt az Alice Coopert, akit a fiatalabb generációk is elkezdtek isteníteni. Jó nagy tűlélő, aki több korszak ikonja is tudott lenn, hogy ma már egyszerűen csak Alice Cooper legyen, aki néhanapján golfozik. Egyébként idén éppen a Mötley búcsúturnéján lép fel a zenekarral.

Csak a golf!

Van Halen

A Van Halen legnagyobb sikerét az 1984 albummal érte el, amin a gigasláger Jump is helyet kapott. A zenekarban akkor még David Lee Roth is ott feszített a sztreccs nacóban Eddie Van Halen és a tesói mellett. Roth azonban '85-ben távozott, helyette érkezett Sammy Hagar, aki azért szintén letette a maga névjegyét a zenekarban és zsinórban hozta a toplistás lemezeket. Időközben az Extreme-ből ismert Gary Cherone is beugrott énekelni, Roth pedig 2006-ban tért vissza, hogy vele megcsinálhassák az együttes legsikeresebb turnéját, 2012-ben pedig új album is kijött az énekessel a fedélzeten.

A Van Halen David Lee Roth-tal egykor

És napjainkban

Judas Priest

A Judas Priestnek is hosszú története van, de végül a '80-as években lettek igazi szupersztárok. Nagyon felismerhető zenekarról van szó, zeneileg és öltözködésük miatt is, akik a mai napig olyan kemények tudtak maradni, mint az elején és nem esnek ki a szerepből. Ezt le is lehet csekkolni idén a FEZEN-en egyébként. Ugyan Rob Halford egy időre kiszállt és Ripper Owens helyettesítette, 2003-ban visszatért és azóta is felviszi a Harley-t a színpadra.

 A Judas Priest a '80-as években

És napjainkban

Halfordnak elfogyott a haja, de ez minden

Def Leppard

A Def Leppard a hair metal korszak legnagyobb brit villanása volt, ordas lemezeladásokkal (tudom, a Priest is angol, csak az nem éppen hair metal). A műfaj melegágyának számító Amerika talán előbb is szerette meg őket, mint a hazájuk, olyan dalok miatt, mint a Photograph vagy a Pour Some Sugar On Me, és még sorolhatnám. Soha nem álltak le, csak szegény Steve Clark halála akasztotta meg kicsit őket. Ugyan ma már nagyon elmentek popzenébe, turnéznak, ahogyan azt öreg rockerhez illik...gondolom a végsőkig.

A Def Leppard egykoron 

És jelenleg

Ozzy Osbourne

Ozzy nagyjából azért szerepel itt, mint Alice Cooper. Hiszen miután '79-ben abbahagyta a Black Sabbath-tel, újra ki kellett találni a magát a '80-as években. Az évtized elején Ozzy annyira szét volt esve, hogy ha későbbi felesége, Sharon nem vállalja, hogy menedzseli, talán bele is hal a drogokba és az alkoholba. Ehelyett viszont szerencsére nagyon sikeres lett szólóban is. Családját a fél világ ismeri a The Osbournes show kapcsán, és ugyan a Parkin szindróma miatt (ami nem azonos a Parkinson-kórral) élete végéig gyógyszereket kell szednie, összeállt újra a Sabbath-tel is. Ozzy olyan zenész, hogy kb már egy roncsnak néz ki, amikor nem a színpadon van, de ha feltolják oda életre kel, és rá sem ismerni, megint ő lesz a sötétség fejedelme.

Ozzy a '80-as évek stílusában, és napjainkban

Whitesnake

David Coverdale bandájaa hair metal esszenciáját hordozza minden mozzanatában, abból is a nagyon beleélős, érzelgős fajtát, aminek tulajdonképpen csak akkoriban volt létjogosultsága. Ettő lfüggetlenül az óriási hajzattal rendelkező fazonok máig folytatják (nyilván kicsit más felállásban), és kiadtak egy rakat albumot...de minek (és most nem kérek elnézést a Whitesnake rajongóktól).

A hajak, a szoli, a szájfény!

Ráncok és új tagok mostanában

Poison

Ha a Whitesanke-nél nem lett volna elég a szájfény, akkor a Poisontól kaptok még egy adaggal. Sőt, itt aztán van smink meg feszes ruhák bőven, hiszen ők a hair metal glam vonalát képviselték nagy erőkkel. Ennyi csókos szájat egy több emeletes klasszik metál szinpadon talán nem is lehetett látni. Azt hinné az ember, hogy ez a műfaj nem volt képes túlélni a '80-as évek után, de kicsit alakítottak magukon és máig fennmaradtak, és elég jól meg is élnek belőle. Bret Michaels arcán pedig szerintem a plasztikai sebészek is alakítottak egy sort...

A Poison egykor

És ma....nem biztos, hogy erőltetni kéne ezeket a frizurákat.

Bret Michales - Gyanús az az arcfeltöltés!

Twisted Sister

Bár a Twisted Sisternek tulajdonképpen kettő darab slágere volt, az I Wanna Rock és a We're Not Gonna Take It (és azokat is baromi könnyű összekeverni), azért annyira viccesen néztek ki a '80-as években, hogy kíváncsi voltam arra, vajon hogy festenek most. Szerencsére finomodtak egy kicsit, bár Dee Snider nem lett szebb. Egyébkén kisebb kihagyások és tagcserék után most is turnéznak, csak nem azokban a ciki dresszekben teszik már ezt, mint egykoron.

Mondtam, hogy nagyon viccesek voltak

És mondtam, hogy nem lett szebb

Skid Row

A zenekar, aminek az énekesét Sebastian Bach-nak hívták. Megőrülsz, de igaz volt, ráadásul a Skid Row is képes volt legalább úgy felöltözni, mint a Poison. Ez már nagyon a hair metal tündöklésének a vége, és igazán sikeresen ők is csak a kilencvenes évek közepéig bírták, amikor Bach-ot kirúgták a zenekarból. Nyilván ma is úgy gondolják, hogy zenélniük kell, míg az erejük bírja, csak jelenleg éppen Johnny Solingerrel.

A Skid Row fénykorában

És a Skid Row ma

Sebastian Bach. Nem kell többet mondanom.

A Skid Row-val a végéhez is értünk. Lehetne még folytatni a sort olyan dolgokkal, mint az Extreme, vagy a borzasztóan nyálas Nelson, esetleg a Warrant, a W.A.S.P., a Journey és még sorolatnám... vagy el lehetene indulni keményebb irányba is. Viszont szerintem így, ebben a formában minden részlete érintve van a '80-as évek népszerű rockzenéjének és ez volt a cél. Hogy van-e tanulság? Talán az, hogy a '80-as évek rockerei jelentős mennyiségű hajfestéket vásárolnak fel napjainkban, és képtelenek abbahagyni a rocksztárásgot. Van, amikor ez ciki, máskor meg inkább örülünk neki. És mivel a poszt írásakor nyilván csak ilyen zenéket hallgattam (amiket valamiért nagyon tudok imádni), zárástként jöjjöj egy playlist a korszak legnagyobb slágereiből (amibe azért olyan dolgok is belekerültek, amik fent kimaradtak). Bőrnacit fellőni, sérót tupírozni, atlétákat szétszaggatni!