A We Are The Worldöt manapság már inkább nem szeretjük, és csak egy béna jótékonykodós popslágernek tartjuk a többi 100 között, pedig ez volt az egyik legelső és legsikeresebb, ami ilyen céllal készült. Ráadásul annyi A listást sztárt hozott össze egy felvétel erejéig, amire máig nem gyakran van példa. És, hogy még fényezzem egy kicsit, akkor hozzátenném, hogy ma is ez a dal hozza be a legtöbb adományt, valamint nagyjából az összes későbbi nagy összefogás csak ezt majmolja. Persze a jó ügy érdekében, hiszen amikor valami egyszer működik, azt a formát érdemes újra és újra elővenni. A dal március 7-én lett harminc éves, ezért úgy gondoltam szóljon erről most az "Egy dalról" sorozat újabb része. Egy csomó olyan sztori és érdekes tény következik, melyektől jobban megismerhetitek ez a kicsit megunt vagy inkább lenézett dalt, amit egyáltalán nem szabad utálni.
Így születik a dal
Persze azt az elején le kell szögezni, hogy a We Are World ötletét a britek adták, vagyis inkább Bob Geldof, aki 1984 decemberére összehozta az Angliában és Európa nagy részén is sikeres Do They Know It's Christmas? című dalt, hogy a zenészek közösen segítsenek az etiópiai éhínség áldozatain. Geldofék ötlete megtetszett egy amerikai aktivistának és előadónak, Harry Belafonténak, aki kitalálta, hogy meg lehetne ezt csinálni a tengerentúlon is, csak sokkal nagyobban. Azt tervezte, hogy egy új, USA For Africa (United Support of Artists For Africa) nevű nonprofit szervezeten keresztül gyűjtene pénzt Etiópiának, valamint azoknak is, akik Amerikában éheznek, és ezt egy hatalmas koncerttel reklámozná, ahol minden nagy sztár megjelenik. Ehhez az ötlethez csatlakozott a szórakoztatóiparban tevékenykedő menedzser, Ken Kragen is, aki inkább egy hasonló sokszereplős dal összehozását gondolta kifizetődőnek, mint amilyen a Do They Know It's Chistmas?. Segítségével nem csak létrehozták a szervezetet, de azonnal megnyerték Kragen pártfogoltjait, Lionel Richie-t és Kenny Rogerst is. Aztán még gyorsan beszervezték Stevie Wondert, hogy nevével erősebbé tegyék a projektet, a produceri teendőkkel pedig Quincy Jonest bízták meg.
1985 januárjának elejére tehát már meg is volt az az alap, ami elindította a dal megszületését. Richie ekkor hívta fel Michael Jacksont, hogy vegyen részt a dalszerzésben. Jacko és Richie régóta ismerték egymást, így a popsztár benne volt a dologban. Ugyan eredetileg Stevie Wonder is aktívan részt vett volna a munkában, nem maradt rá ideje, így végül ketten vágtak neki. A Jackson család encinói otthonában, Michael szobájában fogtak bele, ahol órákat töltöttek a dallamok és a szöveg felépítésével. La Toya Jackson elmondása szerint a szöveg 99%-át Michael írta, de ezt sosem akarta nagy dobra verni, míg a dallamot Richie rakta hozzá. A szerzők egy pophimnuszt akartak alkotni. Elképesztő tempót diktáltak, bár előfordult, hogy Jackson házi óriás anakondája megzavarta őket (ilyen fura sztorikat Richie mesélt később a körülményekről), és volt, hogy megakadtak, de január 21-én, közvetlen az első felvétel előtt már készen is lett a dal.
Időközben Kragen naponta két neves előadót győzött meg a projekthez, és minél több híresség csatlakozott, annál könnyebb dolga volt. Igyekeznie kellett, hiszen a felvétel tökéletes időpontját a január 28-án megtartott American Music Awards adta, amikor rengeteg sztár tartózkodott egy helyen.
A felvételek
Január 22-én és 24-én, Richie és Jackson, Stevie Wonderrel, Quincy Jones-szal és egy rakat zeneipari szakemberrel kiegészülve bevette magát a Lion Share Recording Studióba, és felvettek egy hangmintát a vokálhoz, hogy a közreműködők valamiből megismerhessék a dalt. Valamint rögzítették a teljes zenei aláfestést, és finomítgattak még a szövegen. Jones 24-én kazettán küldte szét a hangmintát a résztvevőknek, majd Tom Bahlerrer kitalálták azt is, melyik szóló rész, kihez illik a legjobban. Eközben Richie megtervezte, ki, hol álljon pontosan a felvételek alatt. Január 28-ra minden készen állt.
Michael Jackson már 21:00-kor ott volt a hollywoodi A&M stúdiókomplexumban, és felvette a saját szólóját és a refrén elemeit is, aztán szépen sorban megérkezett mindenki az AMA díjátadót követően (amit aznap este pont Richie vezetett). Ritkán lehet látni ennyi hatalmas egyéniséget egy helyen, 46 zenész és színész vett ugyanis részt a felvételen, és ha csak a szólóénekeseket nézzük is Jacko, Wonder és Richie mellett, leesik az állunk: Paul Simon, Kenny Rogers, James Ingram, Tina Turner, Billy Joel, Diana Ross, Dionne Warwick, Willie Nelson, Al Jarreau, Bruce Springsteen, Kenny Loggins, Steve Perry, Daryl Hall, Huey Lewis, Cyndi Lauper, Kim Carnes, Bob Dylan és Ray Charles. A stúdióban kizárólag a felvétel közreműködői tartózkodhattak, de azzal egy időben tartottak egy exkluzív partit is az épületben, 500 meghívottal, akik élőben nézhették a munkát, miközben szórakoztak. Köztük ott volt Brooke Shields, Jane Fonda, Kareem Abdul-Jabbar ls Steve Martin is. Míg mindenki limuzinokkal és testőrökkel jött a helyszínre, addig a sztori szerint Bruce Springsteen egy pick-uppal érkezett lazán, amit az épület melletti zöldségesnél parkolt le. Hiába, ő a Boss.
A stúdió bejárata fölé Quincy Jones felírta, hogy "Please check your egos at the door." amihez a hírességek nagyjából tartották is magukat, így szépen összhangba került a kórus rész, de megmaradt azért a szólóénekesek egyedi stílusa is (a nagy átélésen pedig máig mosolyoghatunk a klipet nézve). A felvételeket reggel 8-kor fejezték be, de állítólag fel sem tűnt, mennyi időt töltöttek velük. Főleg Wonder és Charles miatt, akik végig poénjaikkal szórakoztattak mindenkit, és a legrémesebb vak vicceket jelenítették meg a valóságban is. Az elbeszélések szerint volt olyan, hogy Charles megkérdezte, merre találja a vécét, mire Wonder szólt, hogy megmutatja neki, karon fogta és elvezette a mellékhelyiséghez. A sztárok meg csak bámultak, hogy most aztán tényleg vak vezeti a világtalant.
Egyébként ezen az egy éjszakán szinte tökéletesen fel tudták venni a dalt és a hozzá tartozó klipet is, ám Quincy Jones rájött, hogy a végéhez nincsen elég anyaga. Ezért fogta Bruce Springsteen szólóit, amikhez berángatta a stúdióba Stevie Wondert még egyszer, és felvett hozzájuk vele egy szép kontrát. Fel sem tűnne a turpisság, ha a Stevie akkor is abban a csúnya pulcsiban lett volna, mint az eredeti stúdiózás alatt, és nem egy sokszínű pólóban, így ha valaki figyel, a klipből rájöhet a dologra.
Fogadtatás és utóélet
A kislemez néhány héttel később, március 7-én került a boltokba, és a nyitóhétvégén elment belőle 800 ezer darab, amitől máig a leggyorsabban fogyó single Amerikában. Négy hetet töltött a Billboard lista élén és volt olyan lemezbolt, ahol egy nap alatt 1000-et vittek el belőle, amihez foghatót elképzelni is nehéz. Nem véletlen, hogy előbb '85, majd a '80-as évek legsikeresebb kislemeze lett belőle az Egyesült Államokban, ahol nagyjából 8 milliót adtak el belőle összesen, amivel elsőként kapta meg a többszörösen platina státuszt az országban. Világszerte ez a szám 20 millióra rúgott, amihez még hozzájönnek a kislemezhez tartozó album eladásai is, olyan 4 milió. A We Are The World a mai napig összesen több, mint 75 millió dollárt gyűjtött az afrikai éhezők megsegítésére, és még most is jönnek be belőle adományok. A siker titka az volt, hogy rengeteg különböző előadó szerepelt benne, amivel különböző korosztályokat nyert meg a dal, a közönség pedig arra is kíváncsi volt, hogyan szólnak egymás mellett ezek az eltérő stílusú és hangterjedelmű sztárok. Ráadásul a vásárlók szívesen adtak rá pénzt, hiszen tudták, hogy jó helyre megy, és nem is csak a lemez megvásárlásával, hanem a USA For Africának adott közvetlen adományokkal.
Persze a kritikusoknak nem tetszett a dal, főként azért, mert túlzottan önmagasztalónak, nyálasnak és himnikusnak tartották. Ettől függetlenül a We Are The World kapott 4 Grammyt a '86-os díjátadón és még számos szakmai elismerést, ugyanakkor elvitathatatlan érdeme, hogy valóban tudott segíteni ott, ahol nagy szükség volt rá. Már 1985 júniusában megérkezett a USA For Africa első segélyszállítmánya Etiópiába és Szudánba. A gyors segítség mellett Belafonte tudta, hogy legalább 20 évnek kell eltelnie folyamatos támogatással, hogy változást lehessen elérni, és a kulcs nem is az azonnali segélycsomagokban van, hanem például a vízellátás és az élelmezés megszervezésében. A szervezet ezért mindig is egyszerre gondolkozott rövid és hosszútávú célokban, több mint 70 újjáépítési és fejlesztési programot indítottak azóta különböző afrikai országokban, amelyek mellett képzéseket is tartottak a helyieknek. Ugyanakkor az adományok 10%-ából az amerikai éhezőkhöz juttattak élelmet és indítottak nekik felzárkóztató programokat.
A dal 25. évfordulóján, a Haitin történt földrengést követően a We Are Worldöt 75 híresség segítségével újra felvették ugyanabban a stúdióban, ahol az eredetit is, hogy a katasztrófa áldozatain segíthessenek. A dal pedig máig ihletet ad hasonló kezdeményezéseknek, és ha már nem is tudják az emberek kívülről a szövegét, dúdolni azért szinte mindenkinek megy, ha másért nem, akkor azért, mert még Hofi is feldolgozta.
