Az utóbbi időben többször gondolkoztam a rajongáson. Főleg a zenein, hiszen ott olyan sok formában jelen van. Érdekes, összetett. És olyan jó, hogy akármennyi idős is az ember, tud rajongani. Persze vicces, hogy a tinilányt is kiröhögik, ha teljesen odáig van a Backstreet Boysért a posztereivel, átsírt éjszakáival és dalszövegfordításaival. 'Majd biztosan kinövi.' Aztán kiröhögik a felnőtt nőt is, aki még mindig odáig van a Nick Carterért, vagy Kevinért. 'Hiszen túl öreg már ehhez.' Egyiket sem kéne. Mert a rajongás - bizonyos szinten persze - jó dolog. Kortalan. Én nagyon örülök, hogy képes vagyok rá.

Nyilván elgondolkoztam azon is, hogy: vajon rendben van-e az, hogy míg mások lakásra, mosógépre, autóra, vagy éppen a gyerek tandíjára gyűjtenek, addig nekem ilyen céloknál sokszor fontosabb, hogy random megvegyem a koncertjegyet, amire éppen nagyon szükségem van. Számolgatás nélkül, felelőtlenül nem gondolva az utazásra, szállásra, az elvégzendő munkákra. Egyáltalán: lehet-e az bénaság, ha annyira rajongsz valamiért, hogy fontosabb ez az öröm, mint egy tárgy, bármilyen általános szolgáltatás, befizetett számla...társadalmi elvárás?

35 vagyok, ilyenkor más kiadásai vannak egy felnőttnek, nem? Nem hiszem. Mások szerint talán. Olyanok szerint, akiknek más fontos.

Van, aki azzal kapcsol ki, hogy lemegy horgászni, vagy futni, vagy bokszmeccsre, befizet egy vidámparkba, bélyeget gyűjt, akármit. Más meg azzal, hogy koncertekre, fesztiválokra jár, és heteket vár egy-egy újabb extra kiadású bakelitre.

Ha arról van szó, hogy az egyén jól érezze magát, ki tudjon engedni, és olyan élményeket szerezzen, amik jó esetben örökre (jól) szólnak, akkor egy koncert is teljesen logikus kiadás. Akkor a horgászat, a vidámpark és a bokszmeccs is logikus kiadás. Akkor a rajongásom, a rajongás a zenéért, zenekarokért, dalokért, koncertekért teljesen valid. Ha nekem jó, hogy egy évben háromszor zarándokoljak el egy zenekar koncertjére, 3 különböző országba, akkor tegyem. Tegyed. Akármennyi idős vagy. Akárhogy is van.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!