Nemrég két táncos, akik Madonna mellett a Vogue klipjében szerepeltek, újra elővették a híres koreográfiát, hogy ezzel tisztelegjenek a sláger 25. szülinapja előtt. Elképesztő, de tényleg ennyi év telt már el a megjelenése óta, és rá kellett jönnöm, hogy a srácok pont olyan kortalanok, mint ez a nagyszerű dal, ami mellé minden idők egyik legtutibb videoklipje is elkészült. Így az "Egy dalról" sorozatban elővettem most a Vogue-ot, hogy egy kicsit többet megtudjak róla, és elmesélhessem nektek a történetét.
Majdnem B-oldalas dalként tűnt el a süllyesztőben
Madonna 1989 végén már túl volt a Like a Prayer album legnagyobb slágerein és éppen a Keep It Togethert készült kiadni róla kislemezként. A Warner nagyon boldog lett volna, ha ez jobban fogy, mint az Oh Father, ezért azt szorgalmazták, hogy kerüljön a kislemezre egy új dal is. Ötlet azonban egyelőre nem volt. Madonna barátnője, Debi Mazar ekkoriban figyelt fel a New York-i klubokban elindult vogue őrületre, és teljesen lenyűgözte az új táncstílus, így amikor az énekesnővel bulizni mentek a Sound Factory klubba, megmutatta neki. Madonna itt találkozott a vogueing kitalálóival, Jose Gutierez Xtravaganzával és Luis Xtravaganzával, a Harlem House Ball közösség tagjaival, akik megismertették vele a híres mozdulatokat. Az énekesnő természetesen egyből imádta az egészet és felvetette Shep Pettibone producernek, aki egyébként a Sound Factoryben volt DJ, hogy hozzanak össze egy számot, amit a vogue mozgalom ihletett.
Bele is adtak mindent, ami maga volt a nagybetűs VOGUE. A stílus lényege az, hogy a nagyon bonyolult és okosan megkomponált mozdulatokkal a táncosok kedvenc klasszikus hollywoodi sztárjaikat és a Vogue modelljeit imitálják. A mozgásban a hangsúly főleg a kézfejen van, a tánccal pedig gyakran párbajoztak is a New York-i melegbárokban. Madonna és Pettibone éppen ezért egy olyan számot álmodtak meg, amiben egyaránt tisztelegnek a filmvilág nagyjai előtt, ugyanakkor azt érzékeltetik, mennyire jó az, amikor az ember szimplán csak élvezi, ahogy táncol és nem érdekli mások mit gondolnak róla. Van benne egy jó adag eltávolodás a valóságtól, talán éppen ezért lett óriási pop sláger és dance himnusz.
Érdekesség, hogy összesen 16 hollywoodi sztárt neveztek meg a dalban: "Greta Garbo, and Monroe / Dietrich and DiMaggio / Marlon Brando, Jimmy Dean / On the cover of a magazine / Grace Kelly; Harlow, Jean / Picture of a beauty queen / Gene Kelly, Fred Astaire / Ginger Rogers, dance on air / They had style, they had grace / Rita Hayworth gave good face / Lauren, Katharine, Lana too / Bette Davis, we love you." Közülük pedig ma már sajnos egy sem él, hiszen Lauren Bacall is elhunyt 2014 augusztusában.
Strike a pose!
Amikor Madonna és Pettibone megmutatták a kész Vogue-ot a kiadónak, mindenki egyetértett abba, hogy ez a dal egyszerűen túl jó ahhoz, hogy csak egy B-oldalas szám legyen, így inkább kitalálták, hogy belehegesztik az I'm Breathless számlistájába. Ez volt Madonna soron következő lemeze, ami éppen aktuális filmjének, a Dick Tracynek a betétdalait tartalmazta, plusz olyan számokat, amiket a sztori ihletett. Ugyan a Vogue egyáltalán nem illett a koncepcióba és stílusa is elütött a többi dalétól, jogos volt a gondolat, hogy szerepelnie kell rajta, hiszen húzó track lehet. És ez be is jött.
Miután 1990. március 20-án kijött a Vogue, nem kellett sok hozzá, hogy több, mint 30 országban listavezető legyen, és Madonna addigi legsikeresebb kislemezévé váljon. Amerikában dupla platina lett, világszerte pedig összesen több, mint 6 milliót adtak el belőle, amihez azóta hozzácsaphatjuk a jogtiszta digitális letöltéseket is, 2005 óta olyan 300 ezret. A kritikusok is imádták, főleg azért, mert sokan úgy látták, hogy Madonna népszerűsége által egy underground stílust ismertetett meg a világgal. És valóban, a vogueing ezután ott volt mindenhol. A Vogue sikere nagyot lendített a májusban megjelenő I'm Breathless album eladásin és az azt követő Blond Ambition turnéval együtt a Dick Tracy filmre is nagyobb figyelmet irányított.
Fincher kult klipje
Persze a dal sikeréhez nagyban hozzájárult a David Fincher által rendezett nagyszerű videoklip is, ami ma is páratlan a maga nemében és a legjobb klipek egyike között tartják számon. A videót az art deco ihlette, és Tamara de Lempicka ihlette a dizájnját. A ma már híres és azonnal felismerhető beállításoknak főként hollywoodi sztárok jellegzetes portréi adtak alapot, valamint Horst P. Horst fényképei. Közben nyilván van egy jó adag tánc is sok olyan tehetséggel, akik később a Blond Ambition turnén is dolgozhattak. Állítólag óriási castingon válogatták ki őket, hogy minden tökéletes legyen. Fincher, aki eddigre már harmadszor dolgozott az énekesnővel, semmit nem bízott a véletlenre.
A Vogue videójában azért, mivel Madonnáról van szó, kapott helyet egy kevéske botrány is. Emlékezzünk itt meg arról a csipkefelsőről, ami alá a világon semmit nem vett az énekesnő, vagy a híres "tölcsér melltartók" egyikéről. Mindent összevetve olyan klipet sikerült csinálni, ami csak felerősítette a Vogue egyediségét és időtállóságát. Tökély.
És most következzen annak a két táncosnak, Jose Xtravaganzának és Salim Gauwloosnak a videója, akik a klipben is szerepeltek. Ők tisztelegtek a koreográfia felidézésével a dal 25 éves évfordulója előtt.
