Amikor tegnap éjjel végigfutott George Michael halálhíre, hirtelen nem is tudtam, mit kezdjek magammal. Egyszerre voltam nagyon dühös - ha másra nem, akkor 2016-ra - ugyanakkor borzasztóan szomorú, mert zsinórban a harmadik olyan zenész ment el idén, aki nagyon fontos volt számomra. A brit énekes és dalszerző mindössze 53 éves volt, aki több, mint 30 éves karrierje alatt már tett annyit, hogy képtelenség legyen megfeledkezni róla. Megpróbáltam 5 pontba sűríteni, miért is van ez így.
1. A Last Christmas
Az biztos, hogy 2016 feltette az i-re a pontot azzal, hogy karácsony napján búcsúztunk attól az embertől, aki a világ legnagyobb ünnepi popslágerét írta és előadta. Ironikus, meg valahogy szép is, csak egyszerűen túl korai. Lehet szeretni, vagy utálni ezt a dalt, de szerintem szatyorban kell létezni ahhoz, hogy valaki ne ismerje. Tökéletes popszám, azért dúdoljuk azonnal, amint elindul; és ugyan nem ez George Michael vagy a Wham! legnagyobbja, mégis sokan ezzel azonosítják.
2. A Wham!
George Michael már tiniként utcazenélt (meglepően nagyrészt Queent énekelt) és DJ-zett, majd a Bushey Meads suliban találkozott Andrew Ridgeleyvel. A két srác hasonló zenei ambíciókat dédelgetett, amit először az Executive nevű ska zenekarban próbáltak megmutatni, aztán 1981-ben megalapították a Wham!-et, akkor már popzenei irányban elmozdulva. Elég felfoghatatlan, hogy mindössze 18 évesen voltak ekkor, amikor egyébként a Careless Whisper-t is megírták (amiből csak 3 évvel később lett sláger). A Wham! nagyon gyorsan lett nagyon híres, először a briteknél, majd az Egyesült Államokban. Szemtelenül fiatal popsztárok voltak, erre reflektáló klipekkel és számokkal, milliónyi tiniszívet összetörve azzal, hogy két album után 1986-ban bejelentették feloszlásukat. Michael végig dominált a duóban, a Careless Whisper-t is már inkább szóló előadóként vitte sikerre, és az eredeti Band Aid felvételen is ő domborított. A Wham! feloszlása a poptörténet egyik leglogikusabb szakítása volt - 8 órás giga-elköszönéssel a régi Wembleyben - ezzel végleg elengedve Michaelt a tini power popból szofisztikáltabb irányba.
A Wham! egyébként igazi félreértett zenekar volt. Dalaik olyanok voltak, mintha minden mindegy lenne, de amikor egy picit jobban hallotta az ember a szövegeket rájött, hogy rengeteg irónia, társadalomkritika és még paródia is van bennük. Szóval több volt ez egyszerű popbandánál.
3. A videoklipek
George Michael volt a videoklipes korszak csúcspontjának egyik legnagyobb királya. Már a Wham! sikerei alatt is összehoztak pár emlékezetes darabot, de szólóban jöttek ki azok a klipek, amik rendesen hatással voltak az egész popkultúrára. Elég csak elsőként az egyszerű, ám annál fontosabb Faith-re gondolni, ami be is skatulyázta Michaelt a Levi's farmeros-napszemüveges-bőrdzsekis imidzsbe; aztán eszünkbe is juthat a Freedom! '90, amivel éppen ebből az imidzsből akart kitörni. Utóbbi nem csak sikerült is neki, de szupermodell státuszba is emelte annak miden szereplőjét úgy, hogy ő maga meg sem jelent a videóban. A Fincher által rendezett klipben olyan ikonok láthatóak, mint Naomi Campbell, Linda Evangelista, Cindy Crawford vagy Christy Turlington. Nem ez az egyetlen videó, amiben modellek köszönnek vissza: a későbbi Too Funky-ban, már a sztori szerint rendezőként forgott belük George.
Azt egyébként érdemes ehhez a témához hozzátenni, hogy míg a Faith albumot végigpromózta klipekkel, addig a Listen Without Prejudice Vol. 1 lemezre tele lett a töke a nagy médiafelhajtással és mindössze két videót mutatott be mellé, melyek egyikében sem szerepelt (mégis egyik közülük az egyik legmeghatározóbb darab, nevezetesen a Freedom! '90).
4. Az Older
Vagy azt is mondhatnám, hogy: George Michael dalszerzői munkássága. Azt ugyanis gyakran elfelejtik, hogy már a Wham! idejében is ő felet a legtöbb dal megírásáért, ez pedig szólókarrierje során csak erősödött és teljes albumokat rakott össze. Az Older 1996-ban jelent meg, hat év kihagyás után (mármint album szempontból, mert slágerei azért voltak közben rendesen), és szerintem ez szerzői oldalának a csúcsa. Gyönyörű, egységes koncepció, ami elvesztett szerelméhez, Anselmo Feleppához szól. És ugyan a lemez hátteréről csak 1998-ban beszélt nyíltan, azért az értő fülek számára világossá vált, hogy a férfiakhoz vonzódik - elég volt kicsit jobban figyelni a dalszövegekre, témákra. Az album sötét, melankolikus hangulatát fokozta Michael akkori megjelenése is, ugyanakkor olyan számokkal, mint a Fastlove, kicsit enyhített rajta. Az első dal, amit hallhatunk az Older-ről, a Jesus To A Child volt 1994 novemberében, ami a maga majd 7 percével a leghosszabb sláger volt a brit listák történetében.
Fontos megemlíteni, hogy az albumhoz kapcsolódik egy MTV Unplugged felvétel is, amit érdemes megnézni - George Michael ugyanis akusztikusan is óriási! Ugyanakkor témába vág még, hogy bár minden idők egyik legsikeresebb előadójáról beszélünk, Michaelnek mindössze 4 konkrét stúdióalbuma volt (összesen 6, de ebből kettőn nem egyedi dalok vannak). Ennek egyik oka az, hogy sokat csatározott a kiadókkal, így gyakran csak EP-ket vagy kislemezeket jelentetett meg. Mellette kiugróan népszerűek voltak válogatáslemezei, és gyűjteményes feldolgozásalbumai.
5. A feldolgozások
George Michael imádott feldolgozni - és mennyire jó ez nekünk! 1991-ben például volt egy Cover to Cover turnéja is azért, hogy példaképei előtt tisztelegjen, ugyanakkor több olyan kislemeze vagy válogatásalbuma jelent meg (ahogy előbb már említettem), melyek feldolgozásokat tartalmaztak. Az egyik legismertebb ilyen dala a Killer/Papa Was a Rollin' Stone, ami nem is csak egy feldolgozás, hanem egy Adamski/Temptatios mashup (tökéletesen). Aztán ott van még a a fantasztikus Elton John előadása, a Don't Let The Sun Go Down On Me, vagy a Freddie Mercury emlékkoncerten ámulatba ejtő Somebody To Love. Utóbbi kettőt simán fel szoktam hozni, ha a szerintem legtutibb koncert előadásokra kíváncsi valaki, mert tényleg így kell ezt csinálni. Süt belőlük, hogy Michael hatalmas előadó volt, és ami még talán fontosabb: elképesztő hangi adottságokkal rendelkezett, amihez mindig megtalálta a megfelelő dalokat is.
Most, hogy a végére értem, nem tudok mást mondani, mint, hogy: nagyon fog hiányozni George Michael. Úgy vártam a következő nagy dobását, vagy csak egy turnét, amin még ott lehetek, de ez már nem fog összejönni. Mindenesetre a dalai, a koncertfelvételei, a klipjei itt vannak és sokat kell hallgatni, meg nézni őket. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy Michael egy olyan előadó volt, aki miatt csak nagyon kell szeretni azt a fránya popzenét!
Ha tetszett a bejegyzés, akkor pedig kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!