A 80-as évek zenéje a gyengém, kár lenne tagadni. Talán a véremben van, mert akkor születtem, és babakoromtól ez vett körül az MTV-nek köszönhetően. És most, hogy Prince után George Michael is elment, elgondolkoztam: kik is azok a popelőadók és együttesek, akik nélkül egészen más lett volna a '80-as évek. Ők ketten rendesen meghatározták az évtizedet, a divatot, a hangzást és a tinilányok vágyának tárgyát, de gyűjtöttem még melléjük 8 megkerülhetetlen zenei produkciót. Íme az én tízes listám!

George Michael

Egyrészt ott a Wham!, kettesben Andrew Ridgeleyvel, meg sok-sok gigaslágerrel, min a Club Tropicana, a Careless Whisper vagy a Wake Me Up Before You Go-Go. És ha ez nem lenne elég, akkor egy olyan duóról beszélünk, ami akkoriban még Kínát is meghódította, akkora volt és mindenkinek rózsaszín sort, meg melírozott haj kellett miattunk. A Wham!-et követően pedig Michael szólóban vált ikonná, már első saját lemezének, a Faith-nek köszönhetően. Az énekes és dalszerző hatalmasat dobbantott az albummal, és nem csak, hogy 12 hétig vezette a Billboardot és adtak el belőle több, mint 25 millió példányt világszerte, de a hozzá járó körítéssel is dominált. Egyszerre nagyon menő lett a Levi's farmer bőrdzsekivel, meg napszemüveggel - és ez csak a kezdet volt.

Prince

Egy zenei zseni volt, semmi kétség, ahogyan azt is nehéz megkérdőjelezni, micsoda jelenség volt a '80-as években és tett le a Purple Rain-nel egy olyan lemezt az asztalra, ami az évtized egyik legkiemelkedőbb darabja. Prince egyedi volt és gyakorlatilag utánozhatatlan (másolni persze nem nehéz, hiszen annyi manírral és parodizálható aprósággal rendelkezett), aki 2016-os haláláig dolgozott. Furcsa öltözékeivel, zenekaraival, klipjeivel és persze dalaival helyet követelt a szintikkel átitatott '80-as években a funknak és a soulnak - baromi nagy szerencsénkre! De stílust tekintve nehéz beskatulyázni: Prince volt, és kész.

Michael Jackson

Ha már szó volt bőrdzsekiről: Jackson előbb a pirosat, majd a feketét is divatba hozta. Ahogyan sajátos táncát, a nyilvános farokmarkolászást, vagy a plasztikai beavatkozások gátlástalan kiaknázását... és még sorolhatnám a bulváron túl. Prince-hez hasonlóan elképesztően termékeny és megújuló előadó volt, akinek csak a '80-as évekbeli slágereinek és külsőségeinek szentelni kellene egy bejegyzést. Jelenléte teljesen átjárta az évtizedet, mindig olyan nagyszabású dolgokat csinált, legyen szó klipekről vagy éppen turnékról, melyekre oda kellett figyelni - és amiket nagyon szerettek mások utánozni. Hatalmas imádat vette körül, és kultusza máig nem lett kisebb, bár már 2009 óta nincsen köztünk.

Madonna

A sok férfi között egy nő, aki elképesztő kitartással és munkával kitaposta magának a sikert a '80-as években és lett sztár egészen napjainkig. Bár fénye kicsit megkopott és inkább bénázik, mint, hogy lépést tartson a korral, netán irányítsa is, azért bőven van mire büszkének lennie. Madonna határozottságával kézben tartotta az évtizedet és szakadt farmereivel, sokszínű hajával diktálta a divatot - pedig először sokan nem értették, mit is akar a ma már kultikusnak számító megjelenésével. Életművének a '80-as évekre terjedő időszaka szép ívvel megy át a '90-es évekbe, sok órát igényel mire átrágja magát rajta az ember, de öröm nézni a régi videókat és hallgatni a tökéletes popdalokat.

Phil Collins és a Genesis

Phil Collins számomra a tökéletes antisztár a valószínűtlen hős, aki se szexi nem volt, de még táncolni sem tudott, mégis milliónyi lemezt adott el szólóban és a Genesis tagjaival együtt is. Mert jó dalszerző, emlékezetes forma és azért nagyon tud énekelni (meg dobolni is). Legyen szó éppen az Against All Odds-ról vagy éppen a Land of Confusion nagyon menő klipjéről, teli volt Collinsszal a '80-as évek és jócskán odatett a hangzásának is, aztán pedig elkezdet dolgozni a következő évtizeden.

Sting és a The Police

Sting azért már lényegesen jobban fest a képernyőn, mint Phil Collins, viszont az azért közös bennük, hogy jól felismerhető hangjuk és hangzásuk van, és mindketten nyomultak szólóban és zenekarral is. Sting a Police-szal lett ismert, akkor még nem annyira vegytiszta popzenei vonalon, majd szólóban már népszerűbb stíluskanyart vett és leginkább a szofisztikáltabb pop világában merült el. Nagyon jó évtizede volt a '80-as években a megnyerő hangú énekeseknek, passzoltak a korszak nagystílű dalaihoz.

Whitney Houston

Persze azért a csajokat sem kell félteni, mert a gigasztár Madonna mellett azért voltak a kornak kiemelkedő énekesnői, főleg amikor az elképesztő hangokról beszélünk. Egyikük Whitney Houston, aki 15 évesen már Chaka Khan vokalistája volt, majd 22 évesen kihozták első albumát és egy év alatt pop, vagyis inkább r&b csillag lett belőle. A nyolcvanas években az egyik legjobban kereső előadó lett, amit rögtön a '90-es évek legelején tetézni tudott a Több, mint testőr zenéjével. Hangja egyedülálló erejű és terjedelmű volt, igazi ritkaság.

Tina Turner

Tina Turner Whitneyvel ellentétben nem a '80-as évek fiatalja, sőt. Ő amikor az évtizedben szólóban is vissza tudott térni Ike-kal való házassága és közös sikerei után, gyakorlatilag újra feltalálta magát 40 fölött, ami azért nem semmi. Persze ilyen személyiséggel és hangi adottságokkal semmi nem lehetetlen, így Tina ikon lett a harmadik évtizedben is, amiben zenélni kezdett. Hatalmas haja, őrült jó lábai őt is a legnagyobb bevételeket hozó hírességek közé repítették, miközben olyan korszakos kultfilmekben szerepelt, mint a Mad Max sorozat.

A Duran Duran

A Duran Duran volt a '80-as években A fiúbanda. Jól néztek ki, profi volt a dizájn és mindig a legizgibb klipeket tálalták. Amikor arról beszélünk, hogy milyen klisékből kell összerakni egy tipikus számot az évtizedből, akkor elég elővenni egy Duran Duran slágert és mindent meg is kapunk benne. Persze ettől még nem lesz rossz vagy értéktelen, mert nem csak divatosak voltak, hanem irányadók is. Minden popegyüttes olyan sikeres akart lenni mint ők, másolták az effektjeiket, a dallamaikat és természetesen a megjelenésüket is. Mégis csak nagyon kevesen értek fel hozzájuk - hiszen nem lehetett mindenki olyan tuti, mint a Duran Duran, na!

A Bon Jovi

Fura lehet, hogy egy popzenei listába beleteszem a Bon Jovit, de meg tudom indokolni a dolgot. A '80-as években a hair metal tulajdonképpen popzenei magasságokba ért, hiszen ugyanolyan népszerűek voltak a stílus előadói, mint egy szintitpop banda (még akkor is, ha ez valahol még mindig szubkultúrának számított). Sőt. Stadionokat töltöttek meg, és a hair metalhoz tartozó külső stílusjegyek a divatba is beszivárogtak - nem is kicsit. A Bon Jovi az MTV sztárja volt a Deff Leppard, a megújult Aerosmith, a Mötley Crüe és a többiek mellett. Ezek a zenekarok vitték a legtöbb csajt és adták el akkoriban a legtöbb lemezt, szóval jogosan követelnek egy szeletet a '80-as évek pop sikertörténetéből. Főleg a Bon Jovi, ami a Slippery When Wet albummal beírta magát a nagykönyvbe, ahogy kell, és talán a legközelebb is áll a kor jól felismerhető zenéjéhez.

És akkor így, hogy vége jöhet, hogy ez, meg az mégis miért nincsen a listán. Mondjuk hova lett Bruce Springsteen vagy éppen David Bowie, esetleg a U2 vagy a Depeche Mode?  Ők nem feltétlen eben a korszakban voltak nagyon meghatározóak, hanem úgy általában mindig a létezésük alatt. És, hogy hol van még az A-HA, az INXS, a Talking Heads, a Toto, Billy Idol, Peter Gabriel, egy rakás kisebb előadó, meg félszámos zenekar és az egymást koppintó bandák? Úgy válogattam, hogy az alapokat szedtem össze, akikből szerintem a többiek az évtizedben sokat merítettek. Persze nem lehet teljes egy ilyen rövid lista, és nyilván azt tükrözi, ami szerintem van - szóval jöhetnek a kiegészítések! És még egy gondolat: ne feledkezzünk meg az olyan nagyszerű producerekről, mint Giorgio Moroder vagy Nile Rodgers és a többiek, akik leginkább a háttérből befolyásolták nagyon durván azt, mégis hogyan fog szólni a '80-as évek. Hát azt kell mondjam, elég jól szólt!

Ha tetszett a bejegyzés, akkor pedig kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!