Facebokon kaptam egy felkérést a napokban arra, hogy szedjem össze, mi is az a 10 album ami meghatározta az életemet. Nem komálom kifejezetten az ilyen felkérés-láncokat, de ez nyilván testhezálló volt - no meg egy jó apropó arra, hogy egy poszt szülessen belőle. Mondom is, mely lemezek és miért olyan fontosak nekem; eklektikus lesz és néha furcsa, de az enyém és évek alatt jött össze.

1. U2 - The Joshua Tree

A U2-tól nem ez lesz az egyetlen lemez a felsorolásban, az már most elárulhatom, mert a zenekar meghatározó pont a felnőtté válásom, a zenei érzékenységem szempontjából. A The Josha Tree-vel kapcsolatban már gyerekkori emlékeim is vannak, és annyiszor hallgattam meg összesen eddig, hogy bárhol kezdődik is el róla akármelyik dal, azonnal tudom folytatni. Talán ezért is volt tavaly elképesztő élmény az album turnéjának berlini állomásán ott lenni.

2. Depeche Mode - Violator

A Mode a másik rendkívül fontos zenekar számomra, akik olvasnak, biztosan tisztában is vannak ezzel. Ha mondani kell tőlük egy lemezt, akkor az nálam a Violator. Az egyik. Olyan sokat tud adni, legyen szó az Enjoy the Silence-ről vagy éppen a Policy of Truth-ról. Emlékszem rá, amikor tiniként a padlón fekve agonizáltam rá a világ nyomorúságán, aztán mennyire rendbe rakott mindig. És baromi sokat tanultam meg miatta saját magamról.

3. Nine Inch Nails - Pretty Hate Machine

Volt, olyan, hogy ez a lemez ment napokig a lejátszóban. Nem mindig voltam jól akkor, kívül sose látszott, de az olyan zenék, mint ez, helyrerántottak. Tini érzések huszonévesen, béna kapcsolatok, idegesítő helyzetek. Trent Reznor mindig az ember bőre alá tud kúszni, ha szükséges, és ilyenkor nagyon kell az erőszakossága.

4. Placebo - Black Market Music

A Placebo időről időre visszakúszik a fülembe. Van, hogy akár egy évig sem hallgatok meg tőlük egyetlen egy dalt sem, aztán hetekre ráfüggök. A Black Market Music-nál szerettem meg őket nagyon, ami a megjelenése környékén nagyon közel állt a személyiségemhez. Most is tökéletes lemeznek tartom, Brian Molko talán itt volt a leginkább zseniális.

5. U2 - Achtung Baby

Alig várom, hogy a U2 újra körbeturnézza ezzel az albummal a világot, amikor majd 30 éves évfordulót ünnepel. Egyértelmű kreatív csúcspont, emiatt pedig annyira változatos, hogy akármikor újra meghallgatom, másik színt és jelentéseket találok benne. Képtelen elévülni.

6. Massive Attack - Mezzanine

Az a vicces, hogy a Massive Attack kettőnk közül mindig is a húgom zenekara volt. És csak mostanában jöttem rá, hogy ez a lemez milyen sokat alakított a zenei ízlésemen. Kinyitotta a sok DM meg U2 után, nem is kicsit. Annyira, hogy most, hogy 20 éve létezik, csak azt tudom gondolni róla, mennyire aktuális.

7. Depeche Mode - Songs of Faith and Devotion

Ugyanúgy, ahogy a U2-nál, a Violator tökéletes maxi kreatív párja a SOAD, amit a zenekar akkori története miatt is elég erős érzelmeket képes felszabadítani pillanatok alatt. Hasonló kicsit az Ultra is, ennyire nem megrázó. Persze sose mondtam, hogy baj a lemez nehézsége, sőt!

8. Prince - Purple Rain

Ez is olyan lemez, amivel már kiskoromban találkoztam, imádtam a borítóját, csak még fogalmam nem volt, ki az a fura csávó rajta. Az album gyakorlatilag az első percétől az utolsóig tökéletes (persze mondtam ezt már pár lemezre itt, de hát, ha ezeket szeretem a legjobban, nincs mást mondani), és ami kötelező hozzá, az a film. Csodás '80s korlenyomat. Azt üzeni amúgy nekem ez a lemez, hogy tényleg legyünk önmagunk, bármilyen klisés is ez. Prince a legjobb figura, akitől ezt a tanácsot el lehet fogadni az életre.

9. Madonna - Ray of Light

Már ezelőtt is imádtam Madonnát, de a Ray of Light-ot konkrétan rongyosra hallgattam. William Orbittal szerintem a legjobb lemezét hozta össze mostanáig, amiről egyenként mindegyik szám sláger lehetett volna, és majdnem lett is. Nem tudom, hogy lesz-e még neki ilyen előremutató története a zenében (nem  hiszem), de anno ezért apámmal úgy rajongtunk, mint a tinilányok bármilyen  fiúbandáért. És a klipek, istenkém, a klipek!

10. Yonderboi - Splendid Isolation

Az mondjuk fura, hogy ezen a listán ez az egyetlen magyar lemez van. Nincs Kispál, nincs Quimby, sem más, a mi tuti sokak listáin ott lenne. Nekem nincs. És a Yonderben is az a szép, hogy húgom zenéje ez is. Ami talán miatta kúszott át az én életembe és lett azzá, ami a 10 évvel ezelőtti fesztiválokat, a felhőtlenséget jelenti nekem ma is. Kívülről, ahogy a többit.

Érdekes így a végére érve látni, hogy voltak lemezek, amikről azonnal tudtam, hogy itt a helyük - úgy öt. Aztán a többi meg sorban eszembe jutott melléjük. Az pedig tökjó, hogy ha rájuk gondolok, egyből hallom melléjük azokat a zenéket is, amiket akkoriban nagyon szerettem, amikor ezek az albumok fontosak lettek először. Lehet egyébként, hogy egy másik időpillanatban, egy másik kedvben ez nem így alakul. Lehet, akkor több a rock, kevesebb az elektronika, van metál, van britpop. Lehet minden újra kell ezt gondolni.

Kamuzni semmiképp nem akartam, nem vagyok az a csaj, aki ide New Ordereket, rendkívül elvont egyalbumos tényezőket és edgy történeteket sorol. Azokat soroltam, amik tényleg sokat jelentettek. És az biztos, hogy, ha nem néznénk szigorúan, akkor lenne ez 20-as, 50-es, meg 100-as lista is. Ám arra gondoltam, legközelebb talán bátor leszek, és összegyűjtöm a legcikibb kedvenceimet, szórakoztatna nagyon.

 Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!