Mindenki ismeri azokat az érzelmektől túlcsorduló, fájdalmas és rettentően drámai dalokat, amikkel a legtöbben szerelmi bánatukat próbálják enyhíteni vagy éppen még borzasztóbbá tenni. Nos, ezeket a csöppet giccses, "power balladnek" skatulyázott számokat én valamiért nagyon tudom kedvelni és talán pont az a kulcs az egészben, hogy túlfeszítik azt, amit nem kellene. Mint a rossz romantikus filmek, amiket pont ezért néz az ember. Imádom egyébként a power ballad a szóösszetételt, annyira elmondja, miről is van szó. Ugyan ez a fogalom eredetileg a rock műfajok hangzatos balladáira akart vonatkozni, később a magasröptű popballadákra is ezt a kifejezést kezdték használni, és napjaink slágerei közt is találni ilyen számokat bőven. Valamiért szükségünk van rájuk, szeretjük velük magyarázni a világfájdalmunkat, összetörni rájuk tányérokat vagy éppen a hideg padlón bömbölve fetrengeni, mert az a pöcs vagy picsa elhagyott. Mindenesetre én most összegyűjtöttem a '80-as és '90-es évekből 20 olyan igazi klasszikust, amiket hallgatva vagy kiszaladtok a világból, vagy jólesik majd egy kicsit túlcsordulni.

Olyan videoklipet akár fillérekből is lehet készíteni, ami a végén elképesztő nézettséget produkál, gondoljunk csak az OK Go első videóira. Azonban sokan nem spórolnak és akár dollármilliókat is képesek áldozni egy-egy 3-5 perces darabra. Persze megtehetik, de a rengeteg pénz sem hoz feltétlen sikert. Kutakodtam kicsit, hogy megtaláljam a legnagyobb büdzséből összerakott klipeket és arra jutottam hogy vagy csúcson lévő gigasztárok vagy r&b és hiphop előadók büszkélkedhetnek a legtöbb baromi drága klippel. Van, ahol tökéletesen érthető, mire ment el a dollár, máshol kicsit néztem bután, hogy "Ezen mégis mi került ennyibe?!". jöjjön akkor minden idők 15 legdrágább videoklipje.

Talán nem hallottatok még a most 78 éves Michael White-ról, pedig az úrnak nagy szerepe volt a brit kultúra alakulásában egészen a 70-es évektől kezdve. Amíg aktívan dolgozott filmes és színházi producerként vagyis inkább igazi impresszárióként, több, mint 200 darabot és mozifilmet indított útjára. Közben nem vetette meg a társasági életet, nagy partiarc volt (állítólag még most is az) és a legnagyobb sztárok barátja és bizalmasa lett.

White életéről most készült dokumentumfilm The Last Impresario címen, aminek apropójából a mester megnyitotta a nagyközönség előtt féltve őrzött fotóalbumát. A gyűjteményben mindenki szerepel, aki számít az elmúlt évtizedek legmeghatározóbb hírességei közül, ráadásul úgy és olyan természetességgel jelennek meg, ahogyan még nem láthattuk őket. Sokszor fel sem ismerni az éppen karrierjük elején álló vagy bulizó arcokat és leesik az ember álla, amikor rájön, ki is van a fotón. Régen volt már képes bejegyzés a Charivarin, de ezeknek a fotóknak itt a helye, egytől-egyig zseniálisak. Köszönjük, Mr. White!

Lehet, hogy óriási Guns rajongó vagy, esetleg Slash a példaképed, de vannak dolgok, amiket nem feltétlenül tudtál róla. A Huffington Post a napokban készített egy vicces interjút a gitárossal, amiből sok érdekességre fény derül. Ezekhez hozzátettem még pár furcsaságot, hogy kicsit árnyaltabb képet kapjatok a zenészről, aki egyébkén szerintem elképesztően jófej.

Egy dalt a legkönnyebben egy videoklippel lehet vizuálisan megjeleníteni, de előfordul, hogy valaki egészen mással próbálkozik. Nathan Yau fogta magát és a Billboard Hot 100-as listáját 1958-tól és 100 dalt elmagyarázott róla grafikonokban. Az ötlet és a megvalósítás is zseniális, ráadásul néha hangosan nevetsz, amikor felismered a tökéletes igazságokat.

A minap futottam bele Rafael Mantesso fotóiba, rajzaiba és a kutyájába Instagramon, és egyből megkedveltem sajátos kis művészetét. Olyan kreatívan egészíti ki rajzaival a valóságot és viszi mindenféle kalandokba ezzel bullterrierjét, Jimmy Choo-t, hogy öröm nézni. Éppen ezért megkerestem és megkértem, hogy meséljen erről a kreatív projektről.

Marilyn Monroe éppen 60 éve állt rá abban a bizonyos ruhában a metró szellőzőrácsára a Hétévi vágyakozás forgatásán, amiből a filmtörténet egyik legismertebb pillanata született. A klasszikus jelent összeforrt a ruhával és a színésznővel, de van pár dolog, amit talán nem tudtatok a rövid, ám annál jelentősebb beállítás születéséről és utóéletéről.

A '90-es évek a zenetévék és a videoklipes korszak egyik legjobb időszaka volt. Túlléptünk a '80-as évek sztorizós és sokszor nagyon kezdetleges videóin és a klip önállú videós műfajként egyre kreatívabb és érdekesebb eredményeket produkált. Ráadásul egyre több lett rá a pénz, hiszen a kiadók is tisztában voltak vele, hogy ezzel tudnak nagyobb közönséghez eljutni és egy igazán jó, különleges vagy éppen eléggé botrányos videóval lehet annyira kaszálni, hogy egy albumot is eladjon. Ma ez már egészen máshogy van, de akkoriban remegve bámultuk a tévét, várva a kedvenceinket. Nem akarom megmondani, mik voltak a legjobb klipek a '90-es években, inkább 30 olyan kedvencemet gyűjtöttem össze, melyek meghatározóak ebből a korszakból, ma is megállják a helyüket és azt mondjátok rájuk, igen, így kell videoklipet csinálni!

Megjelent a U2 új albuma, meg is hallgattam, de asszem még emésztgetem kicsit, mielőtt bármit is szólnék hozzá. Viszont már régóta tudom, hogy mi az a 10 szám, amit a leginkább kedvelek a zenekar hosszú és tartalmas történetéből. Mert lehet a U2-t vagy inkább Bonót utálni és unni is és igen, én is úgy gondolom az utóbbi lemezeik alapján, hogy talán abba kellett volna már ezt hagyni. De. Az vitathatatlan, hogy egy rendkívül meghatározó zenekarról van szó, akiket szerintem nagyon béna dolog már zsigerből fikázni és legalább olyan unalmas is, mint Bono Afrikában. Pláne annak tudatában, hogy voltak nekik olyan albumaik és dalaik, melyek létezése miatt el tudom nekik nézni mondjuk a No Line on the Horizon című semmitmondást és a How to Dismantle an Atomic Bomb csöpögését is. Azt le kell szögezni, hogy nagy rajongó voltam és valahol még vagyok is, csak az utóbbi időben mindig csalódnom kellett, így már kinőttem a "szerelmes" korszakból és objektívan tudok a zenekarra és a zenéjükre tekinteni. Ilyen rálátással jöjjön akkor az a 10-es lista, ami miatt nem szabad a U2-ra haragudni.

A mai Apple keynote nem csak a gyártó hiperfantasztikus kütyüjeiről és fejlesztéseiről szólt,  hanem egy kicsit a U2-ról, Edge sapkájáról és a zenekar új albumáról is. Mert a U2 nem csak előadta új dalát, a Miracle-t az eseményen, mint valami töltelék etűdöt, hanem bámm, bejelentették, hogy új albumuk, már el is érhető az iTunes-on, ráadásul teljesen ingyen. Pont, ahogyan azt Beyoncé tette nem is olyan régen, csak ennyi csinnadratta és Tim Cook, meg iPhone-ok nélkül.