Ahhoz mondjuk nem kell tudósnak lennem, hogy tisztában legyek vele, hogy bizony a zene néha gyógyító hatású lehet. Nem is feltétlen fizikai értelemben, de tényleg vannak olyan dalok (és szerintem mindenki életében vannak), amik helyre rakják az embert, ha nagyon lent van, befordult valamitől vagy egyszerűen csak szar szakaszt él meg éppen. Egy friss felmérés szerint a Queen Bohemian Rhapsody-je az a dal, ami legkönnyebben jókedvre derít.

Édesanyám nagy operarajongó, az ő gyűjteményében találkoztam először Maria Callas nevével, amikor még egészen kicsit voltam. Megragadott a gyönyörűsége és a hangja is, ahogyan tragikusan rövid, szenvedéllyel teli élete. Most valamiért ismét elkezdett foglalkoztatni a La Divina személye és története, aki nem csak egyszerű operacsillag, hanem igazi sztár volt, annak minden allűrjével és egy olyan zenei tehetség és jelenség, akit még akkor is imádott a közönség, amikor már megfáradt a hangja. Száraz és unalmas biográfia helyett érdekességeken, sztorikon keresztül próbálom átadni azt, milyen is volt 'A Callas', akit nem csak azoknak kell ismernie, akik odáig vannak az operáért, hanem talán mindenkinek.

A minap teljesen véletlenül futottam bele Bill Ray egészen különleges fotóiba, amiket hírességekről készített az '50-es, '60-as és '70-es években. Az fogott meg a képekben, hogy legtöbbször úgy jelennek meg rajtuk a korszak kultikus figurái, hogy abban semmi természetellenes nincsen. Sőt, Ray olyan pillanatokat kap el, amiket csak nagyon kevés ember láthatott. Persze nincs is ebben semmi meglepő, hiszen Ray a Life magazin fotósa volt '57-től '72-ig, ahol az volt a dolga, hogy ahová kiküldték fotózni, onnan olyan képekkel térjen vissza, amik akár szavak nélkül is mesélnek és többek puszta illusztrációknál.

Ha már filmhét van, akkor végre elkészült egy régóta halogatott bejegyzés amiben a legismertebb és legkülönfélébb magyar filmzenéket veszem sorba. Nem a régi időknél kezdem, hanem olyan dallamok jönnek a '90-es és 2000-es évekből, amiket talán legalább egyszer mindenki hallott vagy hallania kellene vagy ami annyira idegesíti, hogy kitörölné örökre. Közben pedig kicsit azt is próbálom megfejteni, milyen is az igazi magyar filmzene, miért lehet nagyon szeretni, és mi az, ami miatt nagyon rémes tud lenni.

A Billboardon találtam egy érdekes összehasonlítást, ami azt mutatta meg, Amerikában mennyit vittek el a 10 legnépszerűbb albumból 1994-ben és 2014-ben, az év első 8 hónapjában. Azzal persze nem fogok újat mondani, hogy 1994-ben az emberek még nagyon szerettek lemezeket vásárolni, ahogyan azzal is mindenki tisztában van, hogy ma azért ennyire már vagyunk hajlandóak fizetni egy letöltésért. Szóval nyilván 2014-ben kevesebb album fogyott, de egymás mellett látni a számokat elég letaglózó, ami elindított egy kis elmélkedés is.

Gondoltátok volna, hogy valaha egy dalban fog énekelni Dave Grohl és a One Direction? Pedig megtörtént! A BBC Music ugyanis igazi sztárparádéval ünnepli magát és a zenét a Beach Boys God Only Knows című dalának feldolgozásában.

Egy ideje tervezem már ezt a bejegyzést és asszem ez a mostani, cefet másnapos este éppen tökéletes volt rá, hogy elkészüljön, mert pontosan tudom, mit éreztek ezek a szuperrészeg rocksztárok másnap a turnébuszban. Bizony, most olyan hírhedt esetek jönnek, amikor a rockzene istenei egy egészen picivel többet ittak vagy drogoztak a kelleténél és ebben az állapotban még fel is léptek. Vicces és kellemetlen pillanatokra felkészülni!

A napokban hasított belém a felismerés, hogy a Coldplay legutóbbi, Ghost Stories című albumán szereplő Magic bizony egy nagyon-nagyon jó szám. És szerintem nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy az elmúlt 10 évben talán a Coldplay legőszintébb, legértékelhetőbb dala. Megint kicsit olyan, mint a Yellow, pedig azt hittem olyan már soha nem lesz. De hogyan jutottunk idáig, és miért ábrándultam ki a zenekarból valahol a X&Y környékén? Erre az egészre választ ad, ha elmesélem, hogyan lett Chris Martin elképesztően rövid idő alatt öregebb Bonónál.

A minap belefutottam egy remek gyűjteménybe, ami rengeteg olyan fotót szedett össze, amin zenészek pózolnak macskákkal. Persze ez nem egyenlő azzal, hogy odáig is van mindegyik a szőrös dorombológépekért, ezért egy picit utánajártam annak, kik is azok a nagy zenészek, akik egyébként hatalmas macskabarátok, vagy csak voltak. Jöjjön akkor 10 cicarajongó arc, akikről talán nem is tudtátok, hogy ez az egyik gyengéjük és bónuszként pár szuper macskás fotó.

(Egyébként a metálarcok között különösen sok a macskás, erről egy korábbi bejegyzés szólt könyvajánlóval)

Aki csak egy picit is jobban követte a U2 vagy a Depeche Mode munkásságát, akkor is találkozott Anton Corbijn fényképeivel, ha nem is tudott róla. A holland fotós ugyanis ezzel a két zenekarral hosszú,máig tartó kapcsolatot ápol és nagy hatással volt arculatuk alakulására is. Corbijn azonban nem csak Bono vagy Dave Gahan személyes fényképésze, hanem sokkal több annál.